Megáldották a gépjárműveket

Megáldották a gépjárműveket

Nagyvárad – Vasárnap este, Szent
Kristóf ünnepének
hétvégéjén az elmúlt
évekhez hasonlóan Fodor József
vikárius megáldotta a Bazilika előtti
téren és a Kanonok sori parkolóban
összegyűlt gépjárműveket.


Szent Kristóf a harmadik
évszázadban élt,
vértanúságot szenvedett
hitéért. Története
legendás, ennek is betudhatóan a II.
vatikáni zsinat mint emléknapot
törölte a hivatalos egyházi
naptárból. A szájhagyomány
szerint a hatalmas termetű Kristófot kis
korától fogva az a vágy
fűtötte, hogy szolgálatait a
leghatalmasabb Úrnak ajánlja fel.
Először egy király
szolgálatába állt, de mivel ez
félt az ördögtől,
elpártolt tőle, és a
sátán szolgálatába
szegődött. Csakhogy a gonosz a kereszt
jelétől rettegett, így
Kristóf őt is otthagyta. Mivel egy remete
azt tanácsolta neki, hogy akkor szolgálja
a legjobban az Urat, ha az embereknek segít,
Kristóf úgy döntött: egy
híd nélküli folyón fogja
átvinni a rászorultakat. Erős
testű, izmos férfi volt, mégis az
egyik alkalommal, amikor éppen egy gyermeket
vitt át a folyón, úgy
érezte, annyira súlyos a terhe, hogy alig
tud továbbmenni. Csaknem a víz alá
merült, s minden erejét össze kellett
szednie, hogy átérjen a
túlsó partra. Ott aztán a
kisfiú elmagyarázta Kristófnak a
keresztség misztériumát, és
azt mondta: “Ami a válladat nyomta, több
mint az egész világ. Én vagyok
Krisztus, az emberiség megváltója,
és azért vagyok ilyen nehéz, mert
rajtam vannak a világ bűnei”.

Mi is vándorolunk


Jézusnak az átvitele a
túlsó partra volt a
bizonyítéka annak, hogy az Isten is
elfogadta azt, hogy Kristóf őt akarja
szolgálni. A legendás alakban
tehát a katolikusok azért tisztelik az
autósok védőszentjét, mert
úgy vitte át az embereket az egyik
partról a másikra, ahogy a
járművek is szállítják
őket.


– Szent Kristóf a kicsiben találta meg a
nagyot, amikor találkozott a gyermek
Krisztussal. Őhozzá hasonlóan mi is
vándorolunk, létünk az Istenhez
való nagy utazás. Cipeljük
mindennapi terheinket az örök élet
partjai felé. Sokszor úgy
érezzük, hogy nyomasztó a
világ, de ha Istenre bízzuk
életünket és sorsunkat, akkor
az ő gondviselésének
köszönhetően nem süllyedünk el
az élet mocsarában. Át tudunk
evickélni a túlsó partra, Isten
ugyanis felénk nyújtja irgalmas és
jóságos kezét, és nem hagy
el bennünket, hangsúlyozta Fodor
József vikárius.

Ciucur Losonczi Antonius