Meddig terjed az utasítás?

A kérdésfeltevés szükségességét a gyakorlat indokolja, ugyanis, bár általánosan elfogadott, hogy a munkáltatónak joga van utasítani, ennek a tartalmát és korlátait illetően számos nézetkülönbség és jogvita tapasztalható.

A munkáltató utasítása – mely rendszerint a munkavégzés tárgyára, módjára, helyére és idejére vonatkozik – akkor jogszerű, ha nem ütközik jogszabályba és nem tér el azoktól a feltételektől, amelyekre a felek a munkaviszonyt alapították, és melyeknek a megváltoztatása csak a munakszerződés közös megegyezéssel történő módosításával lehetséges. Így például nem utasíthatja a munkáltató az alkalmazottat a munkakörébe nem tartozó munkavégzésre, de a munkaszerződés keretei között meghatározhatja a munkavégzés konkrét helyét, az elvégzendő feladatokat, valamint a teljesítés idejét.

 

Ki utasíthat?

A nagyobb, tagolt szervezettel rendelkező munkáltatók esetében gyakran merül fel a kérdés, hogy ki jogosult az alkalmazottat utasítással ellátni, illetve kinek az utasítását köteles az alkalmazott teljesíteni. Az ilyen zavarok megelőzése végett ajánlott már a munkaszerződés megkötésekor tisztázni az alárendeltségi viszonyokat és a munkaköri leírásban (fisa postului) megjelölni, hogy mely személy jogosult az alkalmazottat utasítani és ellenőrizni. Az alkalmazottat a munkavégzés kötelezettsége elsősorban a rendes munkaidő alatt terheli. A rendkívüli munkaidőben történő munkavégzést a munkáltató egyoldalúan csak kényszerhelyzetben rendelheti el, minden más esetben a törvény a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésre irányuló utasítás érvényességét az alkalmazott hozzájárulásához köti és a terjedelmét korlátozza. Az igényelhető túlmunka felső határa a rendkívüli munkaidővel együtt nem haladhatja meg a heti 48 órát, a megfelelő szabadidő kiadása vagy bérpótlék terhe mellett.

 

Megtagadás?

A munkahely tekintetében jogszerű utasításnak minősül az átirányítás, a kiküldetés, mely nem haladhatja meg a 60 napot és a kirendelés, mely viszont nem érintheti a munkaviszony sorsát és feltételeit és a többletköltségek megtérítésére kötelezi a munkáltatót.

A jogszabállyal vagy a munkaszerződéssel ellentétes utasítást az alkalmazott nem köteles teljesíteni, tehát nem áll fenn az alkalmazott fegyelmi felelőssége, de teljesítés esetén sem terheli felelősség az alkalmazottat. Más a helyzet, ha az alkalmazott számolhat azzal, hogy az utasítás végrehajtásával más testi épségét vagy vagyonát nem veszélyezteti, mert ilyen esetekben úgy az utasítás kiadóját, mint az alkalmazottat is felelősség terheli. A jogszerű munkáltatói utasítás megtagadása viszont kötelességszegésnek minősül és szankciókat vonhat maga után. A törvény szerint a munkáltató fegyelmezési jogot gyakorolhat az alkalmazottal szemben, de olyan eljárási szabályok betartásával, melyek biztosítják a védekezés lehetőségét.

 

Dr. Gulyás József jogtanácsos, Nagyvárad