Mázlisorozat harminc szál kolbásszal

Mázlisorozat harminc szál kolbásszal

Rengeteg tapasztalattal és életre
szóló élménnyel gazdagodott az
a nyolc fiatal, aki részt vett a kolozsvári
K-fé Rádió – az első
erdélyi magyar egyetemista webrádió
– által meghirdetett stoppos
kalandtúrán.


Összesen nyolc fiatal vállalkozott a 2700
kilométeres útra, mely a
Kolozsvár–Nagyvárad–Szeged–Pécs–Graz–Salzburg–Linz–Prága–Bécs–Győr–Budapest–
Debrecen–Nagyvárad–Kolozsvár
útvonalon vezetett. A négy csapat –
Krémes Gulyásleves (Gál Zsuzsanna
és Székely Noémi), a Pocakon
Pöckölt Picike Pockok (Golyhó Tibor
és Szabó Nóra), Do it (Deritei
Dávid és Lakatos Orsolya), Tahók
(Takács Zsolt István és
Holovácskó Zsolt) – közül
nem mindegyik teljesítette a távot
és a rájuk szabott feladatokat is csak
részben sikerült
megvalósítani. Azonban a
kalandtúra sikere nem ezzel 
mérhető, hanem annál inkább a
„begyűjtött” mosolyokkal, az
újonnan szerzett barátokkal és
mindazzal a felejthetetlen pillanattal, amit ez a
bátor vállalkozás hozott a
csapattagok számára.

Bajai
„konzervparti”


Vasárnap megérkezett az utolsó
csapat is Kolozsvárra. A csapattagok még
az indulás előtt, a
szerkesztőségünkben tett
látogatás során
megígérték, hogy ha
hazaérnek élményeiket
megosztják az Erdon olvasóival is. A
napokban a köröstarjáni
születésű Golyhó Tibor, a
Pocakon Pöckölt Picike Pockok csapat tagja az
ígéretet megtartva a
kalandtúrát koordináló
Majoros Csilla kíséretében kereste
fel szerkesztőségünket, hogy
beszámoljon élményeiről.
Szabó Nóra sepsiszentgyörgyi
útitársa nevében is elmondta:
életre szóló élmény
volt a kalandtúra. Minden csapat
más-más útvonalat
választott magának, ők
nagyváradi látogatásuk után
Arad irányába vették az utat,
ahonnan úgy gondolták, hogy könnyebb
lesz Szegedet megközelíteni.
Utazásaik során az egyetlen
ország, ahol fizetni kellett a stoppért,
az Románia volt. Itt nemcsak
elvárják, hanem meg is követelik a
stoppolóktól, hogy fizessenek a
fuvarért. Egy éjszakát Szegeden
töltöttek, majd délután 6-kor
Pécs felé indultak. Útközben
az őket felvevő sofőröknek mindig
elmondták, hogy kik ők és merre
tartanak. Céljuk elsősorban az volt, hogy
megismertessék az erdélyi
kisebbség fogalmát mindazokkal, akiket a
sors az útjukba sodor. Kíváncsiak
voltak arra, hogy a nyugati átlagemberek mennyit
tudnak Erdélyről és az itt
élő kisebbségről. Ugyanakkor
egy nem reprezentatív felmérést is
végeztek: hol, mikor, hogyan érdemes
stoppolni az öreg kontinens
közép-keleti részén.
Általában az emberek meglepődtek a
fiatalok vakmerőségén, de nagyon
pozitívan viszonyultak hozzájuk.
Így történt, hogy
például Pécs felé utazva
összebarátkoztak az
autóvezetővel, aki Baján egy
„konzervpartira” is meghívta
őket. A Duna parti városban rekordidő
(tizenöt másodperc) alatt kaptak stoppot
Pécs felé.

Pécstől
Salzburgig


Tibor nagy lelkesedéssel beszélt az
Európa kulturális
fővárosában töltött
időről. A Zenész
Ifjúsági Otthonban
töltötték az éjszakát,
ahol nagy szeretettel fogadták őket.
Pécs gyönyörű város,
varázslatos hangulata van, amelyhez az
általános utcai zenélés is
jelentősen hozzájárul,
magyarázta. A következő
megálló már az ausztriai Graz
volt, mely körülbelül 200 km-re volt
Pécstől. A csapatok közül
többen a Balaton felé mentek, de mint
utólag kiderült, nehezebben lehet a magyar
tenger mellől stopot kapni, mint
Pécsről. Tiborék útja
elszórt mezőfalvakon keresztül
vezetett az osztrák határ felé.
Kaposfőn a helyi lelkipásztor
közbenjárásával a
Bencés Otthonban szálltak meg. Ezen a
vidéken is nehezen lehetett fuvart kapni,
összesen tíz autóval sikerült
eljutni az osztrák határig. Este 10-re
érkeztek Grazba, ahol találkoztak a
Takács Zsolt Istvánból és
Holovácskó Zsoltból
álló Tahók csapattal. Ők egy,
a horvát tengerparton tett, 700
kilométeres kitérő után
érték utol őket. Míg Grazban
30 fokos, aszfaltégető meleg tette
próbára az utazókat, addig az alig
200 km-re lévő Liezenben a 12 fokos
hűvös időjárás lepte meg
őket. Egyik sofőrjük, egy zsidó
származású úr annyira
megkedvelte őket, hogy harminc szál
kolbászt adományozott nekik. De nem ez
volt az egyetlen ilyen eset, hiszen Salzburg
felé újabb jótevőjük
akadt. Az osztrák Martin nem csak
kirándulni vitte el őket, hanem egy
étterembe is. Ráadásul olyan sok
tartós élelmiszert, konzervet
vásárolt nekik, hogy abból
még haza is hoztak. Salzburg volt az egyetlen
hely, ahol kellemetlenségek is
érték a csapatot. Egyrészt itt a
vonatállomáson töltötték
az éjszakát, ugyanis nem foglaltak le
előre szállást. Az Alpok
kapujaként ismert városban nem
sikerült minden feladatot teljesíteni,
ugyanis rengeteg pénzbe került volna a
városon belül való utazgatás.
Egyik feladatuk teljesítése során
felkeresték Mozart házát, ahol
ötven kilós csomagjaik miatt akadt
némi kellemetlenkedés egy múzeumi
alkalmazottal. A város nagy múltra
visszatekintő kulturális
hagyományokkal rendelkezik, az emberek viszont
nem túl gyakran láttak stopposokat.
Nehezen kaptak autót, mely továbbvigye
őket, így az autópálya
közelében vadkempingeztek, majd reggel
két magyar kamionossal utaztak tovább
Linz felé.

A cseh sörök és a lej
esete


A felső-ausztriai tartományi
székhelyen továbbra is kitartott a
szerencse mellettük, ugyanis egy cseh
sörözőbe betérve ismét
magyarokkal találkoztak. Három
éjszakát is a városban
töltöttek, mivel szükségük
volt egy kis pihenésre. Tibor nevetve
mesélte, hogy már annyira fáradtak
voltak, hogy álmukban is stoppoltak.
Prágába három autóval
sikerült eljutni. A kusza
úthálózattal rendelkező
Csehországban rengeteg stoppossal
találkoztak. Gondot jelentett, hogy a csehek
közül kevesen beszéltek angolul,
így nehéz volt a
tájékozódás.
Meglepődve tapasztalták, hogy a cseh bankok
nem ismerik a román lejt. A
Prágában töltött két
éjszaka után Bécs felé
próbáltak tovább stoppolni,
azonban kiderült, hogy a cseh
fővárosból lehetetlen stoppal
kijutni. A Pocakon Pöckölt Picike Pockok
csapatnak ezúttal is szerencséje volt,
hiszen a többiekhez képest ismét
rekord idő (20 perc) alatt kaptak stoppot
egyenesen Bécsbe. Egy idősebb
házaspárral utaztak, akik nagyon
érdeklődőek voltak az erdélyi
kultúrával szemben. Ismét rekordot
értek el, ugyanis 12 óra leforgása
alatt 700 kilométert sikerült
megtenniük.

Mázlisorozat


Az osztrák fővárosban alig 3
óra alatt elvégezték az
összes faladatukat. Ismét egy magyar
hölgy segített rajtuk, akit Adriennek
hívtak. Éjjel 3 órakor
érkeztek meg Győrbe, ahol az Árva
Bethlen Kata bentlakásban kellett volna
megszálljanak. Nagyon sokat bolyongtak,
míg a helyi rendőrök
segítségével
megtalálták a
szálláshelyet, itt viszont nem
találtak senkit. Adrienn meghívta
őket  gödöllői
otthonába, ahol nem csak szállást
adott a fiataloknak, hanem még a ruháikat
is kimosta. Annyira összebarátkoztak, hogy
Adrienn megígérte, eljön
Erdélybe, ahol a két stoppos
viszonozhatja az ő vendégszeretetét.
A magyarországi hölgy még Budapestre
is elvitte őket, ahol további feladatok
vártak rájuk. A pesti
állatkertnél folytatódott a csapat
mázlisorozata, itt ugyanis Nóra
talált 1300 forintot, mely igazán
jól jött az immár meglehetősen
elapadt költségvetésbe. Pestről
az M3-as autópályán egy fiatal
férfi vette fel őket, aki 4 liter bort
adományozott a csapatnak, annak
örömére, hogy azelőtt egy nappal
lett apuka. Egy éjszakát az M3-as
autópálya mellett sátorozva
töltöttek, majd pedig egy debreceni
kitérő után megérkeztek
Nagyváradra. Jól esett három
hét után hazaérkezni,
magyarázta Tibor. Innen még egy
utolsót stoppoltak Kolozsvárra. Mint
ahogy számítottak is rá, nem
úszták meg ingyen az utat…

Itthon, édes
itthon


Tibor végezetül elmondta, hogy folyamatban
van a kalandtúrának a Guinness Rekordok
Könyvébe való bejegyeztetése,
mivel hivatalosan ez volt a legnagyobb
távolság, melyet valaha
versenyszerűen stoppolva tettek meg egyhuzamban. A
csapattagok élményeikről a
Kolozsvári Magyar Napokon, és a
szatmári Partiumi Magyar Napokon is
beszámolnak majd.
Kérdésünkre, hogy mit
tanácsol azoknak, akik hasonló
vakmerő kalandra vállalkoznak, Tibor
elmondta: „Fontos olyan emberrel útnak
indulni, akiben megbízol, hiszen rengeteg olyan
stresszhelyzet adódik, melyben nehéz
egyedül helytállni. Stoppolni nem
biztonságos, ezért mindig figyelni kell,
hogy milyen autóba száll be az ember.
Én például mindig felírtam
az autó
rendszámtábláját,
színét, stb. Végezetül persze
ami talán a legfontosabb: semmilyen
körülmények között nem
szabad feladni”.

Mészáros
Tímea

Címkék: ,