Másodszor is szimfonikus tangóest a filharmóniában

Másodszor is szimfonikus tangóest a filharmóniában
Közönségsikert aratott a szerda és csütörtök este immár másodízben megrendezett szimfonikus tangóest a Nagyváradi Állami Filharmóniában. A fellépők majdnem ugyanazok voltak, mint egy évvel ezelőtt.

Néha-néha szükség van könnyed muzsikára is, mint amilyen a szerdai-csütörtöki szimfonikus tangóest volt, hiszen akárcsak tavaly, ez az idén is igazi közönségsikert hozott. Két estén is telt ház élte át a tangó világát, különböző generációk szórakoztak felhőtlenül: a koncerten láthattunk idősebbeket, de sok volt a fiatal is, tehát a tangómuzsikát még ma is sokan szeretik. Amint azt már jeleztem, a két est főszereplői két kivétellel ugyanazok a személyek voltak, mint tavaly. A karmester a kolozsvári Horváth József volt, az énekes, egyben az est moderátora Analia Selis, Omar Massa bandoneónon játszott, míg a zongoránál Julián Caeiro ült – ők hárman Argentínából érkeztek. A felsorolásból látható, hogy egy – legalábbis számomra – új hangszerrel találkoztunk. A bandoneón, mely a feltalálójáról, Heinrich Bandról kapta a nevét, szabad nyelvsípokkal működő billentyűs aerofon hangszer, harmonikaszerű légszekrénnyel. Elsősorban Argentínában és Uruguayban népszerű. De mondhatni, nálunk is elnyerte a hallgatóság tetszését. Analia Selis énekesnő, ugyanúgy, mint egy évvel korábban, minden szám elhangzása előtt hosszan beszélt a darab szerzőjéről, mondanivalójáról, ugyanis az argentin énekesnő jól beszéli a román nyelvet – tudomásom szerint régóta él Romániában. A nagy román énekesnő, Maria Tănase által előadott egyik dalt, Ion Vasilescu Habar n-ai tu című szerzeményét is elénekelte, kiváltva a közönség elismerését. A szünet előtt hangzott el egy tangó, amit sokan ismerünk: Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád – valamikor Vámosi János énekelte Ángel Villoldo szerzeményét, melyet Julio Iglesias előadásában is ismerünk spanyolul El Choclo címen. Omar Massa nemcsak kísérte bandoneónon az énekesnőt, de önálló számot is eljátszott: Eladia Blázquez El corazón al sur című tangóját.

Kitűnő volt a hangulat

Szünet után folytatódott Analia Selis főszereplésével a tangóest, sorban hangzottak el a szép argentin tangók, a közönség mindegyik után vastapssal jutalmazta nemcsak az énekest, hanem a két hangszeres előadóművészt is, hiszen a zongoraszólók és a bandoneón hangja tették teljessé az elhangzott számokat. Kitűnő volt a szimfonikus zenekar kísérő muzsikája, pedig csak az együttes mintegy negyede játszott az esten. Nagy Kálmán koncertmester hegedűszólói fokozták az Enescu–Bartók terem közönségének jó hangulatát. Hosszan tudnám sorolni a zeneszerzők nevét, de úgy érzem, hogy ez most fölösleges, mivel ezek a nevek sokunk számára nem ismertek még akkor sem, ha a muzsika, amit alkottak, a tangó külön, igazi világát mutatja be. Újfent sikeres volt Horváth József kolozsvári karmester munkája, kiválóan dirigált, összhangot teremtve az énekesnő, a zongorista, a bandoneón és a szimfonikus zenekar között. A jó együttműködés talán a már régebbi ismeretségnek is köszönhető. Azt is el kell mondanom, hogy voltak olyan rendszeres hangverseny-látogatók is, akik megkérdőjelezték az ilyen jellegű koncert szükségességét, de a nagyszámú közönség és a hosszan tartó elismerő taps az előadóművészek produkciói után azt jelezte, hogy néha-néha elkel a könnyedebb muzsika is, a hallgatóság ezt is igényli. Ezt bizonyítja a telt ház mindkét napon.

 

Dérer Ferenc