Markó Béla, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetőjének kongresszusi felszólalása

Akt.:
Tisztelt Kongresszus! Közel huszonegy esztendeje, 1992 októberében, az RMDSZ brassói kongresszusa előtt létrehoztunk egy Politikai Egyeztető Kerekasztalt, és elkezdődött a hosszadalmas egyeztetés a szövetség különböző csoportosulásainak képviselői között.

Nem is annyira a programmal, mint inkább az alapszabályzattal kapcsolatosan csaptak össze akkor az indulatok, viszont az egyébként élesen szembenálló táborok egyvalamiben láthatóan egyetértettek: olyan szervezetre van szükségünk, amely továbbra is lehetővé teszi, hogy együtt dolgozzunk. Vagyis a politikai egység elsődlegességét akkor senki nem kérdőjelezte meg. Pedig ha felsorolnám, kik voltak annak a Kerekasztalnak a tagjai velem együtt, Tokay Györgytől Borbély Imréig, hamar kiderülne, hogy ma már szinte elképzelhetetlen lenne egymás mellé ültetni ezeket az embereket. Akkor sem volt könnyű, de ismétlem, mindenkinek fontosabb volt az egységes magyar képviselet, mint az egyébként jelentős véleménykülönbségek.

Az a Politikai Egyeztető Kerekasztal dolgozta ki az alapelveket, amelyek máig meghatározzák az RMDSZ működését. A hatalmi ágak szétválasztásától a platformszabadságig számos olyan működési szabályt állapítottunk meg, amelyek indokolták azt a struktúrát, amit kissé naivan, kissé talán úgy, mint amikor a sötét erdőben saját magának fütyörészik az ember, állam-modellnek neveztünk.

Tél-túl használtam annak idején én is ezt a kifejezést, de némileg restelkedve, hiszen államigazgatási hatáskörök nélkül ez csak amolyan fellengzős ábrándozásnak tűnt, márpedig én mindig is a pragmatikus cselekvést sürgettem ebben a szövetségben. Aztán később, hogy 1996-tól kormányra kerültünk, lassan-lassan kikopott a szóhasználatból ez az állam-modell, és a szövetségből valamilyen okból kivált, kisértődött egykori kollégák is folyton pártként emlegették az RMDSZ-t, nyilván azért, hogy ezáltal megmagyarázzák: ahol van egy párt, ott lehet kettő is, vagy akárhány. És ez így is van. Ha párt lenne az RMDSZ, ha kizárólagos ideológiát választana, vagy lemondana arról, hogy a politikai küzdelem mellett társadalomszervezéssel is foglalkozzék, hamarosan úgy szaporodnának a magyar pártok errefelé, mint az eső után a gomba. Hogy most is vannak pártok rajtunk kívül? Igen, de bizonyíthatóan nem tudnak erőre kapni, vánnyadtak, betegesek. És ahol itt-ott, helyileg mégis nagyhangúak, annak is az RMDSZ bizonytalansága az oka, mert ezekben a régiókban pártként viselkedünk, ideológiai rokonszenvek és ellenszenvek szerint politizálunk.

Tisztelt Kongresszus!

Mostanában az a jelszó, hogy új fejezet van az RMDSZ életében. Ezelőtt két évvel én is egyetértettem, hogy nyissunk egy másik fejezetet. Viszont nincsen másik könyv az életünkben, kedves kollégák. Amit naivul és talán a hiányzó autonómia pótlására is kitaláltunk 1992-ben, majd 1993-ban elfogadtuk, az a modell ma is érvényes, nevezzük bárhogy, állam-modellnek, érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezetnek, vagy egyszerűen szövetségnek. Azt jelenti ugyanis, hogy ennek a kisebbségi helyzetbe taszított romániai magyar közösségnek közös a múltja, közös a jelene, és azért kell dolgoznunk, hogy közös legyen a jövője is. Azt jelenti, hogy más-más helyzetben élünk Székelyföldön, a Partiumban, a szórványban, sőt, a Kárpátokon túl is, de egy a nyelvünk, amelyet sokan el akarnak venni tőlünk, egy a kultúránk, amelyet vissza akarnak szorítani, egy az ügy, amelyért összefogtunk: a magyar ügy. Programunk legfontosabb célkitűzéseiben nem kereszténydemokraták, szociáldemokraták vagy liberálisok vagyunk, hanem magyarok. Magyarok Székelyföldön is, a Partiumban is, a szórványban is. Miközben társadalmi helyzetünk, politikai meggyőződésünk szembeállíthat minket, a magyar ügy összeköt.

Elmondtam többször, egyesek szerint talán túlságosan is sokszor, hogy legfontosabb eszközünk a parlamenti politizálás, és ha mód van rá, a kormányzati részvétel, és ez nem helyettesíthető semmi mással. Az alkotmányt, a törvényeket a parlament tudja megváltoztatni, ott kell erősnek lennünk, intézményeket a kormány tud létrehozni vagy megszüntetni, a költségvetés méltányos elosztását a kormány fogja biztosítani, erre is befolyással kellene lennünk. De mi van akkor, ha éppen nem vagyunk kormányban, kérdezhetné valaki. Mintha már el is felejtettük volna. 1996 óta igazi ellenzékben csak 2009-ben voltunk, aztán most. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel Bukarestben, és várjuk a kormányzati felkérést. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel itt Erdélyben sem, és várjuk az autonómiát, mint valami égi mannát, amit vöröskeresztes repülőgépekről szórnak le nekünk. Egy politikai párt talán így járna el. Egy szövetség, egy önmagát egykor, még kamaszkorában állam-modellnek nevező szervezet viszont építkezik. Nem csupán odafigyel a közvéleményre, hanem befolyásolja is azt, és meggyőzi az általa javasolt megoldások helyességéről.

Ha tényleg autonómiát akarunk, nem elég álmodozni vagy tiltakozni, nap mint nap cselekedni kell érte. A legnagyobb feladat ma Erdély modernizációja, beleértve Székelyföld modernizációját is. A történelem és a hagyomány közérzeti kérdés, szükség van rá, hogy itthon érezzük magunkat. De a modernizáció, egy európai színvonalú oktatás, művelődés, egészségügy, közigazgatás, gazdaság kiépítése létkérdés. Enélkül visszanyerhetjük a múltat, de elveszítjük a jövőt. Mindig is volt felelősségünk a társadalomszervezésben, és ma is van. Nem kell beavatkoznunk a civil társadalom életébe, de vigyáznunk kell a romániai magyar társadalom önnállóságára, egységes működésére és fejlődésére. Szólnunk kell, ha netán Magyarországon egyik-másik pártnak csak szavazatokért kellünk, szólnunk kell, ha helyettünk akarják megmondani, kit kell szeretnünk, néha még azt is, kit hogyan kell újratemetnünk. Kós Károly-év van, Bethlen Gábor-év is, és mindkét életmű az erdélyi önállóságról szól. Erdély önállóságáról. De ez az önállóság Bukaresttel szemben is érvényes, ott is szót kell emelnünk, valahányszor úgy viselkednek a román politikusok, mintha a magyar kérdés meg lenne már oldva. Kezdik elfelejteni újabban, hát eszükbe kell juttatni, hogy ebben az országban a magyar közösség képviselői, vagyis az RMDSZ nélkül semmilyen lényeges változást, sem alkotmánymódosítást, sem regionális átszervezést nem lehet végrehajtani, mert a jó román-magyar viszony nem politikai többség kérdése, hanem a társadalmi béke és az etnikumközi együttműködés előfeltétele. Nem engedhetjük, hogy lebontsák, amit két évtizeden át felépítettünk.

Végül pedig közbe kell szólnunk akkor is, ha saját kollégáink egyike-másika lefitymálja, amit a parlamentben vagy az önkormányzatokban teszünk vagy tehetünk, és azt sugallja, hogy egy-két tüntetés, és itt van már a Kánaán, de ugyancsak szólnunk kell, ha valaki közülünk, mint a minap is, ”gettósításnak” nevezi legfontosabb célunkat: a külön intézmények létrehozását és működtetését.

Igen, tisztelt küldöttek, nincsen ebben semmi ellentmondás: együtt a lépcsőházban, de külön a lakásban. Körülbelül így kell elképzelnünk Erdélyt. A modern Erdélyt, amely ezáltal a majdani Európai Unió számára is minta lehetne. Ám ehhez többek közt a mostaninál sokkal színvonalasabb oktatásra, kultúrára, sokkal tartalmasabb és sokszínűbb közéletre van szükségünk. Egy politikai párt legfennebb számonkérhet egy ilyen projektet másoktól. Egy szövetség viszont felelős ezért a projektért. Ez a különbség a múlandó pártok és az immár huszonhárom éve stabil RMDSZ között. Legyen az RMDSZ ismét társadalomszervező mozgalom, vállaljon felelősséget egy új, modernizációs stratégiáért, és ha így járunk el, rögtön kiderül, hogy van dolgunk ellenzékben is bőven.

Végezetül mondanék még valamit, tisztelt Kongresszus, a szövetségi elnöki beszámolóról. Beszéljünk őszintén: hallom az utóbbi időben itt-ott: nem így kellene politizálni, túl engedékenyek vagyunk, itt az idő, most vagy soha, csapjunk oda, ha kell. Szívesen válaszolnám ilyenkor: csapj oda barátom, te, ha olyan nagy csaphatnékod van. Persze, elismerem, én sem értek egyet mindennel, hiszen ahogy mondani szokás, mindenki másképp csinálja. De nézzünk csak vissza az elmúlt két évre tárgyilagosan. Egyetlen példát hozzak fel. Romániában 1989 óta kétszer bukott meg bizalmatlansági indítvánnyal egy kormány, és mindkétszer miattunk. Először 2009-ben, az első Boc-kormány, mert az RMDSZ a szirénhangok ellenére úgy döntött, hogy megszavazza a bizalmatlansági indítványt, és szövetkezünk az ellenzékkel az úgynevezett Johannis-terv végigvitelére. Másodszor pedig a tavaly, 2012-ben, amikor a MOGYE-ügy miatt elállt a kormány mellől több kormánypárti szenátor. Ez is miattunk volt, mi kényszerítettük ki a saját kormányunkból a MOGYE-határozatot, mi mondtuk, hogy másképpen kilépünk a kormánykoalícióból. És 2012-ben már természetesen Kelemen Hunor volt a szövetség elnöke. Hát akkor ki kéri tőle vagy tőlünk számon, hogy nem vagyunk elég kemények? Tiltakozó transzparenst lobogtatni vagy megbuktatni a román kormányt? Mi a nagyobb bátorság? Ne rajtunk kérjék számon sem a MOGYE-t, sem az autonómiát, akik töredékét sem tették érte annak, mint mi tettünk. Önök pedig, tisztelt küldöttek, ne szégyelljék magukat, ha valaki mérsékeltnek nevezi az RMDSZ politikáját! Ebbe a mérsékelt politikába kormányok buktak már bele Romániában, és még fognak, ha nem figyelnek ránk. Akik pedig minket állandóan lemérsékelteznek, legfennebb csak saját magukat buktatják meg újból meg újból minden választáson, és abból sem tanulnak.

Ne feledjük hát, új fejezet van, de nincsen új könyv. Csak az a ronggyá olvasott régi. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség.

Csíkszereda, 2013. május 25.

 

Borbély László: az RMDSZ 23 éve következetes politikát folytat

,,Fontos a mai nap számunkra, annál is inkább mivel én nem tudok a romániai politikai életben sok olyan pártot, szervezetet, amelynek a kongresszusán jelen lett volna Románia miniszterelnöke, a szenátus elnöke, a legfontosabb romániai pártok elnökei és a magyarországi pártok, valamint a magyar kormány vezető politikusai, illetve határon túli magyar szervezetek elnökei” – fogalmazott az RMDSZ-kongresszusán Borbély László politikai alelnök. Hozzátette, nem hiszi, hogy az említett meghívottak a szereplési lehetőség miatt jöttek volna el Csíkszeredába, hiszen nem voltak protokolláris beszédek, felszólalásaikban lényeges kérdéseket vetettek fel. ,,Itt voltak, velünk voltak. És ettől is erős az RMDSZ” – hangsúlyozta Borbély.

Az elelnök a kongresszusra nem jött üres kézzel, két könyvet mutatott be a jelenlevő küldötteknek és a sajtó képviselőinek. „Az egyiket a húsz éves évfordulónkon adtuk ki. Elővettem a tegnapelőtt és beleolvastam a 90-es években megfogalmazott dokumentumainkba. Én figyelmébe ajánlom ezt mindenkinek, aki a kétezres évek után csatlakozott szövetségünkhöz, ha másért nem is, de ezért, hogy megbizonyosodjon következetességünkről. Ebben a könyvben, már a 90-es években megfogalmaztuk stratégiai céljainkat, és azt is, hogy hogyan gondoljuk ezen célkitűzések kivitelezését. Vannak olyan pártocskák körülöttünk, amelyek nem merték például az autonómia törekvéseket betenni a programjukba. Mi már 1993-ban megfogalmaztuk mind a kúlturális, mind a területi autonómia törekvéseinket, pedig mi sem tudtuk, hogy hogy fog a román társadalom erre reagálni. Ezt követően pedig 94-ben beadtuk a kisebbségi törvénytervezetünket” – emlékeztetett Borbély László, hozzátéve, a kilencvenes évek az RMDSZ számára a beadványok, a tiltakozások periódusát jelentette, pedig nem volt egy problémamentes időszak a szövetség számára.

„Az akkori kormány nem csak, hogy folyamatosan támadott minket, de egyenesen kérte mind az RMDSZ, mind az SZKT betiltását, emellett pedig voltak olyan pártok – akik ma már vagy nem léteznek, vagy már nincsenek a parlamentbe – akik hetente mindent megtettek annak érdekében, hogy ellehetetlenítsenek. Amikor 1996-ban bekerültünk a parlamentbe lépésről-lépésre kellett a bizalmatlanság falát lebontanunk, és bebizonyítsuk azt, hogy másfél millió magyar jogát nem seperheti le a román politikum az asztalról” – nyilatkozta Borbély.

Kiemelte, a kormányra kerülésük során sikerült a tanügyi törvényt is elfogadtatniuk, ahhoz, hogy ma, 23 év után van egy olyan tanügyi törvényünk, amely az anyanyelvi oktatást minden szinten garantálja.

„Nyilván nem mondhatjuk azt, hogy minden rendben van, hiszen a MOGYE-ügy még rendezetlen, kollégáinkat börtönnel fenyegetik, a kúlturális autonómia törvénye nyolc éve a parlamentben stagnál, de mi azért vagyunk itt, hogy ezeket megoldjuk. Azok a felvetések és kérések, amiket már a 90-es években megfogalmaztunk, ma is érvényesek.

„A második könyv, amit elhoztam, a Dél-Tiroli autoniáról szól. 37 év kellett nekik ahhoz, hogy kiharcolják az autonómiát, pedig volt államközi egyezség, ENSZ-rezolúció, és legfőképp, volt kitartás. Előttünk most az áll, hogy világosan megfogalmazzuk a romániai magyarság jövőképét a következő tz-húsz évre. A ma elfogadott dokumentuok alapján egy olyan kemény gazdasági, szociális és az autonómiát is felmutató elképzelést kell felmutassunk, amely minden romániai magyar szmára útmutató kell legyen a következő években. Egy olyan elképzelés, amely a székelyföldi, pártiumi és szorvány magyarnak is lehetőséget nyújt egy jobb életre. Ez a kihívás számunkra és ehhez kivánok sok sikert a szövetségünknek” – zárta beszédét Borbély László.

 

Kovács Péter: „Társadalomszervezés és szervezetépítés – ez a kulcsa egy sikeres RMDSZ-nek”

Kovács Péter főtitkár a 2013. május 25-i, 11. RMDSZ Kongresszusán elhangzott felszólalásában a két évvel ezelőtti nagyváradi Kongresszus döntése nyomán megalakult Főtitkárság társadalomszervezési és a szervezetépítési szerepére világított rá, majd az ebben a vonatkozásban elért eredmények egy részéről beszélt: „Mi, közösen, szövetségben, partnerségben, erdélyi konzultációt szerveztünk, népszámlálással kapcsolatos tájékoztató és tudatosító folyamatot bonyolítottunk le, az anyanyelven való tanulás fontosságát hangsúlyozó kampányt indítottunk. Kezdeményeztük a családbarát önkormányzatok programot, előterjesztettük a gyerekvállalás ösztönzésére vonatkozó terveinket, beindítottuk a Fogadj örökbe egy műemléket örökségünk védelmét szolgáló programot, alkalmaztuk a szórvány felemelkedését célzó cselekvési tervünket. Civil partnereinkkel együtt megkezdtük a magyar házak hálózatba kapcsolását, megalapítottuk a Kulturális Autonómia Tanácsot. Értékeink elismerése érdekében különböző díjakat hoztunk létre. Mindemellett folytattuk a közösségi intézmények és programok finanszírozását.”

Kovács Péter beszédében hangsúlyozta, hogy bár az RMDSZ a mindennapi politika szintjén pártként viselkedik, de a romániai magyar közéletben ennél sokkal több, hiszen olyan feladatokat lát el, amelyek nem tartoznak egy klasszikus értelemben vett politikai párt hatáskörébe. „Egy nagybetűs Szövetségnek, mint amilyen a mi Romániai Magyar Demokrata Szövetségünk, kötelessége a partnereivel együtt a helyi közösségek felkarolása és megerősítése, a kisrégiós identitás és az ezzel járó jellegzetességek előtérbe helyezése, az Erdélyiség hangsúlyozása. Egy pártnak mindezek nem számítanak”- fejtette ki az RMDSZ főtitkára.

A jövőbeli prioritásokat tekintve Kovács Péter elmondta: meg kell erősíteni a nyitottságon és a folyamatos párbeszéden alapuló, a helyi elvárásokat és gondokat feltáró, megoldó Szövetséget, közelebb hozva a önkormányzatokat a mindennapi szervezeti élethez, hangsúlyt fektetve a humán erőforrás politikára, bővítve a civil partnerekkel lebonyolított országos, megyei és helyi programokat, új, lendületes külső és belső kommunikáció nyomán.

A közvetlen kapcsolatotépítést, a szervezetépítés legfontosabb elemének nevezte a főtitkár, kiemelve: ,,Ebben az irányadó elv az kell legyen, hogy minden szavazat, minden pecsét mögött, egy személy, egy sors, egy élet van. Amelyen nekünk, amennyiben igény van rá, segítenünk kell. A szavazatok nem számok, a szavazástól távolmaradók nem statisztikai adatok, hanem hús-vér emberek, akiket nekünk kötelességünk megismerni, meghallgatni, és válaszolni a problémájukra. Nem kampányban, hanem folyamatosan, kampánytól kampányig.”

„Társadalomszervezés és szervezetépítés. Ez a kulcsa egy sikeres RMDSZ-nek, egy sikeres Szövetségnek. És egy eredményes Romániai Magyar Demokrata Szövetség meghatározó módon hozzá tud járulni a magyar közösség eredményeihez, sikereihez, fejlődéséhez” – zárta beszédét Kovács Péter, a Főtitkárság vezetője.