Március 15–re emlékeztek Asszonyvásárán

Március 15–re emlékeztek Asszonyvásárán
Bihar megye – Mintha másképpen hívogatott volna a délutáni harangszó vasárnap Asszonyvásárán , amikor megcsendülve arra emlékeztette az itt élőket, itt az idő és el kell indulni Isten házába.

Hogy nem szokványos istentiszteletről volt szó, mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy többen indultak el otthonaikból és az, hogy vendégek is érkeztek. Egy kisbusznyi iskolás érkezett Kiskerekiből és velük együtt tanítók, tanárok, iskola-igazgatónő, polgármester és a megyei tanács részéről is érkezett vendég, Gavrucza Tíbor lelkipásztor személyében. Igen – ünnepelni gyűltünk össze, emlékezni arra az eseményre, és azokra a sokszor név nélküli hősökre, akik életüket is feláldozták, ha kellett a szabadságért a magyar haza oltárán.

Az igehirdetés

Székely István lelkipásztor igehirdetésében Ésaiás próféta könyvéből vett Ige – „Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, és fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket!” (És.42,6) – alapján kiemelte hogy olyan ünnepen emlékezünk, amely bár győztes forradalomkén indul, végül levert szabadságharcba fulladt, hiszen a büszke március 15. után ott húzódik október 6, Arad gyásza. A utókor nagy kérdése az, hogy megérte? – de válaszunk más nem lehet mint az, hogy Igen! Sok minden elindult ott akkor aminek talán mi is láthatjuk és élhetjük eredményeit. Kérdezzük, újra és újra kérdezzük, honnan volt bennük ez az erő, elszántság ez a belső tűz. És ma nincs-e szükség ilyen bátor helytállásra, belső erőre és hogyan lehetnék én is ilyen ember ?
Ebben a sokszori kilátástalanságunkban, félelmünkben, kiúttalanságunkban szegődik mellénk az a Valaki, akiről a próféta azt mondta: „…a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta.” A bajban megtapasztaljuk a csodát, mert az Úr könyörül a bajban lévőn és lehet éppen rajtad keresztül, általad teszi ezt meg. Ez ma a ránk váró feladat és küldetés, nem fegyverrel a kézben, hanem a másikban az embert felismerő, a szolgálatvállalás alázatával őt társként elfogadó szeretet forradalma.

A polgármester beszéde

Az igehirdetés után Kiskereki község polgármestere Nyíri Sándor osztotta meg ünnepi gondolatait a jelenlévőkkel. Beszédében a szabadságharc kezdetéről szólt ami aztán a szabad Magyarország születésnapja lett. Ez az ünnep és a rá emlékezés annyira magyar, hogy soha senki el nem veheti tőlünk. Igaz voltak próbálkozások sokszor, de ahogyan eddig, ezután sem járhatnak sikerrel. Az egykori hősök küzdelme példaként kell előttünk álljon, és nekünk is küzdenünk kell ma a magyar vidékért, a magyar falvakért, iskolákért, intézményekért a megélhetésért. Ezért ahogy egykor őseink összefogtak a nemes célokért, nekünk is hasonlóan kell cselekednünk. Feladatunk, amelyre 1848 március 15-e emlékeztet ma bennünket: a haza, a nemzet megbecsülése és iránta való hűségünk, a nemzetünkért érzett felelőségünk. A polgármester ünnepi gondolatait Márai Sándor intelmével fejezte be: „Szeretni és szolgálni kell a népet, amelyhez nyelv, emlék, jó és rossz sors, s a nyelvnél és fajtánál is erősebb kötőanyag, a közös nemzeti sors kötöz: ez a dolgunk Európában!”

Az ünnepi műsor

A következőkben a gyermekek és iskolások emlékeztek a 48-as eseményekre. Először az asszonyvásári óvodások szavaltak és énekeltek a maguk csodálatos szépségével, lengetve a háromszínű zászlócskákat. Köszönet az óvodások műsoráért Székely Éva és Guba Amália óvónőknek. Az óvodások műsora után következtek a kisiskolások, akiket Bertalan Erika tanítónő készített fel. Már az elmúlt esztendei megemlékezésen is megcsodálhattuk a kiskereki V-VIII osztályosok március 15 –ei előadását (itt tanulnak az asszonyvásári gyerekek is), így biztosak voltunk abban, hogy színvonalas előadással érkeztek e mostani megemlékezésre is. És valóban nem csalódtunk most sem. Színvonalas műsorral leptek meg bennünket. Szinte bennünk, hallgatókban is fellángolt valami a márciusi ifjak tüzéből ahogyan elhangoztak a szavalatok és énekek. Szerettünk volna mi jelenlévők is felsorakozni a lengő háromszínű lobogó mögé, hogy megvívjuk a magunk kisebb nagyobb szabadság harcát magunkért, népünkért és nemzetünkért. Ezúton szeretnénk megköszönni a felkészítőknek, Nyíri Elza tanítónőnek és Sztretea Erika iskola igazgatónőnek a színvonalas munkáját.

A Megyei Tanács küldötte

Mintegy a megemlékezés műsora után zárásként lépett az Úrasztala mögé szólásra Gavrucza Tibor székelyhídi lelkipásztor. Meghatottan mondott köszönetet azért a csodáért, amit itt és most megtapasztalt az ünnepi műsor alatt. Visszaemlékezésében szólt arról, hogy nem midig lehetett ilyen szabadon emlékezni a márciusi forradalomra, sokan sokszor szerették volna még az emlékét is kitörölni. Ami most olyan természetes a mai ifjúságnak, mennyire nem volt az a most idősebbek fiatalabb korában. Talán éppen emiatt veszik olyan könnyen vagy könnyelműen az ilyen megemlékezéseket és fel sem tudják fogni annak a jelentőségét, hogy ott viselhetjük a háromszínű kokárdákat kabátainkon és odaállhatunk a háromszínű lobogók alá. Arról a háromszínű szalagocskáról is szólt, amit féltő szeretettel őrizgettünk oly sokan a templomi énekes könyveinkben. És szólt más kivívott jogunkról is amiknek nemcsak örülnünk kellene, hanem amelyekhez úgy kell ragaszkodnunk, hogy soha senki többé el ne vehesse. Beszéde végén ismét köszönetet mondott a lehetőségért, hogy itt lehetett, megköszönte a szép műsort , a szép ünnepet és ünneplést.

Zárásként

Az istentisztelet után szerény szeretetvendégség keretében elbeszélgettünk még kedves vendégeinkkel, hogy aztán a szitáló esőben mindenki hazatérjen e csodálatos és lélekmelegítő esemény áldott emlékévek.

Székely István lelkész