Egy kiváló kórus bemutatkozása

A budapesti Liszt Ferenc Zenakadémia hallgatóiból és végzettjeiből álló harminc tagú kamarakórus öt kórusművet mutatott be, amelyek főként XX. századvégi kompozíciók voltak. Meghallgattunk John Hoybye Jubilate Deo omnis terra vegyeskari alkotását (1993), majd ezt követően az 1940-ben született spanyol szerző, Javier Busto  O magnum mysterium vegyeskari művét, és Arvo Part (1935-) észt szerző 1989-ben komponált Magnificatját (Magasztalja a lelkem az urat), amelyben szólót énekelt Iványi Márta. A jeles észt zeneszerző a fiatal komponisták Moszkvai első díjának birtokosa. Érdeklődése a szeriális zene felé fordult, ugyanakkor több vallásos jellegű művet is komponált, köztük a szombaton felcsendült művet, amely tonális melodikájú, de érezhető benne a gregorián hatása is.

 

 

Az európai szerzők sorában hangzott el Francis Poulenc (1899-1963) francia szerző két kompozíciója: Félelem és reszketés valamint Válogatott szőlőim. A neoklasszicista mű szintén a vallásos jellegű kórusművek közé tartozik. Két magyar szerző énekkari alkotása is elhangzott: az 1947-ben Marosvásárhelyen született Orbán György Stabat Mater in A. (1978) neoromantikus stílusú kompozíciója. A másik magyar mű az 1949-ben született Vajda János harmonikus nyelvezetű, modális hangvételű Kolinda című alkotása, melynek félig latin, félig magyar szövege van: Cantate Domino-Zengjünk neked Uram éneket. Befejezésül Sir Michael Tippett  (1905) brit zeneszerző három néger spirituáléja hangzott el a Korunk gyeremeke című oratóriumból, melyet 1944-ben komponált, majd 1958-ban négyszólamú kórusra írt át. A polifón szövésű, tonális jellegű, merész harmóniákat és gazdag ritmikát tartalmazó kompozíció is nagy sikert aratott. Az énekkar két ráadással köszönte meg a közönség elismerő tapsát: Vytautas Miskinis 1954-ben írt Cantate Domino, valamint Kodály Zoltán 1938-ban írt közismert Esti dalát nyújtották. A rangos és profi együttes homogén hangzása mellett beleérzéssel és a kellő visszafogottsággal, kulturáltan mintázta meg a főként neoromantikus stílusú kompozíciókat. Rendkívül érzékenyen reagáltak a főként vallásos jellegű szöveg zenei megmintázására, és mindent kihasználtak annak érdekében, hogy az előadott művek hatását fokozzák. Például osztott kórust alkalmaztak, valamint szóló és kórus párbeszédére figyelhetünk fel, sőt a kezdetkor egyenként vonultak be a terembe, és énekelték a Jubilate Deot.