Magyarul, magyarként ünnepelni

Magyarul, magyarként ünnepelni
Nagyvárad – Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 162. évfordulójára emlékezve március 15-én délután ökumenikus istentiszteletet tartottak a nagyváradi evangélikus-lutheránus templomban.

Az ökumenikus istentiszteleten valamennyi magyar történelmi egyház képviseltette magát. Exc. Böcskei László római katolikus  megyés püspök beszédében arra hívta fel a figyelmet: idén március 15-én az 1848-as forradalom 162. évfordulójára emlékezünk, azokra a szabadsággal kapcsolatos gondolatokra, melyek egész Európát megmozgatták. Fontos kiemelni, hogy a forradalmi erőtől lüktető időszakot fiatalok vezették, akik síkra szálltak álmaik megvalósításaiért. Mindez tavasszal történt, hiszen ez az évszak és az ifjúság ugyanazt akarja: életet újítani, megváltoztatni a régit, újat kibontakoztatni és ébreszteni a szunnyadót. Három varázsszó, a szabadság-egyenlőség-testvériség került előtérbe március idusán, melyek tulajdonképpen az evangélium részét is képezik. Krisztus ugyanis személyes példáján keresztül hirdette az isten gyermeki szabadságot, a szolidarításvállalást, azt, hogy a Teremtőnktől ugyanolyan méltóságot kaptunk. Mindenki egyforma kell tehát legyen ember és Isten előtt, nem csupán szóban, hanem a gyakorlatban és a valóságban is. A múltba való visszapillantásnak ugyanakkor csakis akkor van értelme és létjogosultsága, ha öntudatra ébredünk, szembeszállunk a közöny, az elértéktelenedés és a széthúzás kisértetével, s a jövő érdekében cselekszünk, hangsúlyozta a főpásztor.

Hűség és felelősség

Szűcs Imre nagyvárad-szőlősi református  tiszteletes azon meggyőződésének adott hangot: ’48 hősei vissza akarták adni a magyarság hírnevét, melyet azóta is hordozunk, hittel és reménnyel tekintettek Istenre és nemzettársaikra. Annak érdekében, hogy a rájuk való emlékezés ne legyen szeszélyes, hanem erőtől dúzzadó, tudnunk kell, hogy a szabadságvágy is abban gyökeredzik, amit Krisztus hozott el számunkra kétezer évvel ezelőtt. Nekünk ugyan a forradalmárokhoz hasonlóan nem kell fegyverrel harcolnunk, viszont őriznünk kell nemzeti kincseinket és ápolnunk kell hagyományainkat. Gyermekeinket magyar iskolába kell beirassuk, “magyarul, magyarként kell tudnunk ünnepelni”. Buzogány Csoma István unitárius  lelkipásztor a felelősségként válunkra nehezedő hűségre hívta fel a figyelmet, mely szerinte szavakra lebontva azt jelenti: haza, üzenet, sors, élet és gondviselés. “Amikor megmaradunk, épülni és szépülni akarunk. Isten áldja meg őszinte és tiszta szándékainkat, erősítsen bennünket és az igazság fényével világítsa meg útjainkat”, fogalmazott. Mátyás Attila evangélikus esperes azt tanácsolta: mondjunk le öncélú és önpusztító életmódunkról, hamis értékrendjeinkről, s ehelyett ápoljuk anyanyelvünket, adjuk meg Istennek és nemzetünknek ami jár, s álljunk helyt ott, ahol szükség van ránk.

Az ünnepségen közreműködött Benczédi Hunor kántor, Martin Tímea diáklány (ének), Kurucz Tibor hegedűművész és Kurucz Virág (ének).

Ciucur Losonczi Antonius