„Magyarország ma is szabadságharcot folytat”

Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi bizottságának elnöke az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács március 15-iki ünnepi megemlékezésén Nagyváradon. A szerző felvétele
Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi bizottságának elnöke az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács március 15-iki ünnepi megemlékezésén Nagyváradon. A szerző felvétele
„A magyarság számára ma is az az üzenete 1848-nak, hogy vállaljuk magunkat, identitásunkat” – Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi bizottságának elnöke nyilatkozott lapunknak a március 15-iki nemzeti ünnep alkalmából Váradon.

 

– Mi az üzenete ennek a mai ünnepnek?
– A mai ünnepnek, mint mindig, a szabadság iránti elkötelezettség az üzenete. És itt Erdélyben különösen fontosnak tartom azt, hogy mi magyarok meg kívánjuk ünnepelni szabadon az ünnepeinket, és semmiféle büntetéssel nem tudja eltéríteni ettől a magyarságot a román államhatalom, hiszen a szabadság eszméje és 1848 szervesen összefonódik. A magyarság számára ma is az az üzenete 1848-nak, hogy vállaljuk magunkat, identitásunkat. Harcolunk a szimbólumainkért, a nemzeti identitásunkért.

– És hozhat eredményt ez a harc?
– Igen, hozhat, hiszen százhetven évvel ezelőtt eleink harcot hirdettek a Habsburg birodalommal szemben, és az ő küzdelmük mind a mai napig ható inspirációt jelent a szabadságküzdelmeink számára: 1956 számára ugyanúgy, mint 1989 számára és úgy Magyarországon, mint Temesváron, és ezeknek a szabadságküzdelmeknek nincsen vége. Ma is szabadságharcot folytat Magyarország és a magyarság is: ne feledjük el, hogy vannak olyan globális erők, melyek be akarják tagolni Magyarországot egy olyan világrendbe, amely figyelmen kívül hagyja a mi nemzeti önbecsülésünket, identitásunkat, nemzeti szuverenitásunkat. És ha harc, legyen harc, nekünk magyaroknak fel kell vennünk – már csak 1848-as hőseinkre való tekintettel is – ezzel az erővel szemben a küzdelmet.

Zavaró tényezők

– Viorica Dăncilă román miniszterelnök azt nyilatkozta a magyaroknak szóló március 15-iki üzenetében, hogy hangsúlyváltásra van szükség a román–magyar kapcsolatokban. Ön hogyan értékeli ezt a nyilatkozatot?
– Egyetértek ezzel a szándékkal, hogy szükség van a román–magyar kapcsolatokban egy újratervezésre, inkább így fogalmaznék. 2012 óta a magyar–román kapcsolatok meglehetősen hűvösek, az ennek fölmelegítésére irányuló törekvéseket Magyarország támogatja, fontosnak gondoljuk, de úgy látjuk, hogy Romániában jelenleg nagyon nagy ekörül a kérdés körül a belső vita. Hadd utaljak csak a Székely Nemzeti Tanács által meghirdetett Székely Szabadság Napjára és az SZNT külügyi képviselőjének Romániából való kitiltására. Dabis Attila kitiltása nem egyeztethető össze a román–magyar kapcsolatok újratervezésével. Természetesen látjuk, hogy vannak ezzel ellentétes tendenciák is: örvendetesnek tartjuk azt, hogy a két vezető pártnak az elnöke számos kérdésben egyetért, legyen szó Európa-politikai kérdésekről, erről a bizonyos globális világrendnek a térségünkre irányuló befolyásáról, vagy éppenséggel az olyan hosszútávú tervekről, mint amilyen a Budapest-Kolozsvár-Bukarest gyorsvasút kérdése, de úgy vélem, hogy rendkívül zavaró tényezők is jelen vannak a román politikában, már ami az erdélyi magyarságot illeti. Most azt is tapasztalhatjuk, hogy a nemzeti ünnepünknek a megünneplését is ötezer lejes büntetéssel sújtja a román államhatalom Sepsiszentgyörgyön vagy Kézdivásárhelyen. Ezek a lépések zavaró összetevők, ezeket mindenképpen ki kell iktatni a kétoldalú kapcsolatok fejlődésének az útjából.

– Magyarország mit tud tenni azért, hogy a román politikum bizalma, jó szándéka erősebb legyen mind az erdélyi magyarság, mind pedig Magyarország irányába?

– Úgy vélem, hogy Magyarország nyitottsága a románokkal való együttműködés tekintetében egyértelmű, és mi csak azt tudjuk tenni, hogy megfogalmazunk elmozdulási pontokat. Mi tettünk javaslatot a Budapest-Kolozsvár-Bukarest gyorsvasútra, a határ menti együttműködésnek a fejlesztésére vonatkozóan is, de a mi dolgunk az is, hogy figyelmeztessünk Dabis Attilára, az SZNT-re, március 15-ike megünneplésének a lehetőségére is, mert ezek azok a kérdések, melyeket nem söpörhetünk a szőnyeg alá egy őszinte együttműködés esetén.

Pap István