Magyarország és az EU: kényszerek és lehetőségek

Magyarország és az EU: kényszerek és lehetőségek
Nagyvárad- Szerda este véget ért a megyei RMDSZ által alapított Szacsvay Akadémia idei történelmi modulja. Medve-Bálint Gergő, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa tartott előadást Magyarország és az Európai Unió viszonyáról.

Medve-Bálint Gergő szakterülete az európai uniós integráció, a regionális fejlődések és egyenlőtlenségek, valamint a külföldi tőkeberuházások, így előadása eltért a sorozat korábbi prezentációitól abból a szempontból, hogy ő inkább gazdasági perspektívából, és nem annyira történelmi megközelítésből fejtette ki álláspontját. Felvezetőjében felidézte, hogy az Európai Gazdasági Közösség és Magyarország 1988-ban kötött megállapodást a kereskedelemről, valamint a gazdasági és kereskedelmi együttműködésről, és az Antall-kormány 1991. december 16-án írta alá az EU társulási szerződést. Jeszenszky Géza külügyminiszter 1994. április 1-jén adta be hivatalosan a csatlakozási kérelmet, az Európai Bizottság országvéleményében 1997 júliusában vélte alkalmasnak Magyarországot a csatlakozási tárgyalásokra, a 2003. április 12-i ügydöntő népszavazáson pedig az igenek aránya 83,76 százalék volt. Magyarország 2004. május 1-jén lett az EU teljes jogú tagja, majd 2007. december 21-én a schengeni övezetnek is részévé vált. Arra hívta fel a figyelmet: az EU Magyarországgal kapcsolatos szerepe és hatása csak a rendszerváltás kontextusában érthető meg, az Unió ugyanis ezidáig a tartós gazdasági fejlődés, demokrácia, béke és jólét ígéretét hordozta magában, ezért rendkívül vonzó volt a rendszerváltó közép- és kelet-európai országok számára. Így tulajdonképpen a tagság a bőség eljövetelével kecsegtetett- és ez hangsúlyos volt a politikai kommunikációban-, illetve a rendszerváltó elitek számára legitimáló hatású is volt

EU vs. SZU

János Cs. András erdélyi származású amerikai professzorra hivatkozva Medve-Bálint Gergő hangsúlyozta: látszólag a Szovjetunió és az Európai Unió egyaránt olyan hegemón hatalmak, melyek befolyásuk alá vonták, illetve vonják a közép- és kelet-európai térséget, de bár a struktúra hasonló, a valóságban óriási minőségbeli különbségek figyelhetőek meg, mivel a SZU és Közép-Kelet-Európa viszonyára alávetettség, míg az EU és Közép-Európa kapcsolatára aszimmetrikus ugyan, de partnerség jellemző. A SZU célja a kommunizmus terjesztése, gazdasági és katonai befolyásának növelése volt, gazdasági fő szervezése pedig a tervutasításos, központosított rendszer a szűk erőforrások minél teljesebb mobilizációja érdekében, az EU célja azonban a demokrácia, a jogállamiság terjesztése és a gazdasági befolyás növelése piacgazdaság, a piaci verseny megfelelő jogi szabályozásával, valamint az erőforrások mobilizációja révén piaci elosztással. Ugyanakkor míg korábban erőteljes volt a függés a SZU nyersanyagexportjától, a termelést nem jellemezte hatékonyság és versenyképtelen volt, illetve az életszínvonal alacsony maradt, addig napjainkban az EU-t többoldalú gazdasági kapcsolatok határozzák meg, a függés a külföldi tőke és hitelezők irányába valósul meg, növekszik az életszínvonal, és versenyképes, exportra termelő, döntően külföldi kézben levő gazdasági szektorok működnek.

Európaizáció

A rendszerváltás után a demokratikus intézményrendszer és a piacgazdaság kiépítésének kettős, egyidejű kihívása jelentkezett, és nem volt rá recept, hogy ez miként valósítható meg, az EU azonban segítséget, iránymutatást nyújtott, és forrásokat is biztosított ehhez a folyamathoz, vagyis transzformatív erőként lépett fel, amit nyugati szakemberek „európaizációnak” neveztek el, ami intézményi transzferként is leírható. Közép- és Kelet-Európa egyszerre jelentett veszélyeket és lehetőségeket az EU számára, utóbbi pedig elsősorban a veszélyek elhárítására figyelt, minek érdekében a tagságért cserében követelményeket támasztott („koppenhágai kritériumok”). Az EU-15 nagyvállalatai számára a térség új piacokat (exportlehetőség) és nagyszámú olcsó közép-kelet-európai munkaerőt jelentett, de az is benne volt úgymond a pakliban, hogy a versenyképes és olcsó közép-európai termékek veszélyeztethetik a meglévő piaci pozícióikat, és a munkaerő migrációja munkahelyek elvesztésével jár együtt. Utóbbit a régi EU-tagok az asszimetrikus piacnyitással és átmeneti kereskedelmi korlátokkal próbálták kiküszöbölni. Elmondható tehát, hogy az EU saját gazdasági érdekeit figyelembe véve „menedzselte” a közép-európai átalakulásokat- hegemón hatalomként erre minden lehetősége megvolt-, viszont a közép-európai tagjelöltek önként vállalták a tagsági követelmények teljesítését, mivel az EU-csatlakozás előnyei és hátrányai egyenlőtlenül oszlanak meg ugyan a gazdasági szereplők és a társadalom különböző csoportjai között, de összességében az előnyök felülmúlják a hátrányokat; részesednek a közös agrárpolitika, a strukturális és kohéziós alapok juttatásaiból, és egy értékközösség tagjaivá válhattak. A közelmúltbeli közvélemény-kutatások szerint az EU ezért még mindig vonzó a 2004 után csatlakozott tagállamok lakosai többsége számára, annak ellenére, hogy egyéb problémáin kívül sokfajta törésvonal figyelhető meg a szerkezetén, mint például hogy nem mindenki tagja az eurózónának és a schengeni övezetnek.

Brüsszel ellenes szabadságharc

Az előadást végén azt kérdeztük Medve-Bálint Gergőtől: a magyar kormány Brüsszel ellenes szabadságharca eljuthat-e egy olyan szintig, hogy az érintettek életbe léptetik a híres 7-ik cikkelyt, vagyis a szavazat-megvonást?
– Véleményem szerint nem, de van egy érdekes aspektusa ennek a kérdésnek, pont a kohéziós politika kapcsán. A 2014-2020 közötti költségvetési ciklusban nagyon szigorú szabályozásokat vezettek be, elsősorban a nettó befizető országok álláspontja érvényesült, akik azt szeretnék látni, hogy az általuk befizetett pénz hatékonyan költődik el. Ezért elsősorban bizonyos intézményi feltételeknek kell eleget tegyenek a tagországok, melyek a források elosztására vonatkoznak, úgymint pályázati rendszerek, adminisztráció, átláthatóság, vagy a projektek monitoringja. 2016 végén lesz egy értékelése annak, hogy az érintettek megfeleltek-e ezen kritériumoknak. Néhány héttel ezelőtt egy konferencián vettem részt, melyen viszonylag magas beosztású brüsszeli szakpolitikusok részéről elhangzott az a mondat, hogy Magyarországnak nincsenek barátai. Ebből kifolyólag tehát elképzelhető, hogy ha valamilyen hibát találnak, akkor felfüggesztik a támogatások finanszírozását, és Magyarország precedens lesz e tekintetben- válaszolta a szakember.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter