Magyarok vagyunk, nem turisták

Magyarok vagyunk, nem turisták
A Da, poftiti – Igen, tessék program a turisták könnyebb tájékozódására szolgál, a romániai magyarokat a turistáknál sokkal szélesebb körű nyelvi jogok illetik meg.

 

 

A nyelvi jogok alkalmazása terén tapasztalható hiányosságokról tartott sajtótájékoztatót szerdán a váradi Demokrácia Központban Török Sándor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei elnöke és Csomortányi István az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) partiumi szervezési igazgatója. Elöljáróban Török Sándor kifejtette, hogy sok kívánnivalót hagy maga után az, ahogy Romániában a nyelvi jogokat alkalmazzák. „Perifériára kerülünk, nem csak gazdasági, oktatási téren, de nyelvi jogaink tekintetében is. Államalkotó nemzet vagyunk akkor is, ha ezt a román Alkotmány nem ismeri ezt el. Az Alkotmánynak ezt a kitételét meg kell változtatni, mert őshonos nemzet vagyunk, és elvárjuk, hogy ne vendégmunkásokként kezeljenek minket.” Török Sándor nemzeti minimumnak nevezte azt, hogy Erdélyszerte küzdjenek a magyarok a jogaikért. „Szükség van magyar egyetemre és az autonómiára, ebből nem lehet engedni” – szögezte le Török Sándor.

 

Nem kérnek a táblákból

 

Ezt követően Török Sándor és Csomortányi István beszámoltak arról, hogy mintegy két hónappal ezelőtt felkeresték Craciun Marioarat, a nagyváradi önkormányzat ügyfélszolgálatának vezetőjét, és javasolták azt, hogy azokon a helyeken, ahol a munkatársak beszélnek magyarul is a polgárokkal, helyezzenek el kis táblákat ezzel a felirattal: „Beszélünk magyarul is.” A két magyar szervezet képviselői el is vittek az önkormányzathoz az általuk elkészített táblákból két darabot, hozzátéve, hogy ők elkészítik az összes szükséges táblát, amennyiben az önkormányzat erre igényt tart, továbbá felajánlották azt is, hogy lefordíttatják magyar nyelvre a hivatalban használatos formanyomtatványokat. A hivatalnok, aki egyébként nagyon szívélyesen fogadta őket, azt ígérte, hogy egy héten belül választ ad a felvetésre, de tíz nap után, mivel választ nem kaptak, a politikusok maguk érdeklődtek az ügyben. Csomortányi István az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) partiumi szervezési igazgatója elárulta, hogy az önkormányzat nem tartott igényt a táblákra, azzal indokolva ezt, hogy a táblák formailag nem illenek bele az önkormányzat által kialakított dizájnba, továbbá a nagyváradi önkormányzat is részt vesz a Da, poftiti – Igen, tessék elnevezésű, határon átívelő uniós programban, és megítélése szerint ennek a programnak a keretében megoldódnak a magyarul szólni kívánó polgárok problémái. „A Da, poftit – Igen, tessék program csak egy látszatmegoldás”, fejtette ki Csomortányi István. Egyértelmű feliratok kihelyezése helyett matricákat tűznek ki a magyarul is tudó munkatársak ruhájára, a da, poftiti, – igen, tessék felirtattal, „amiről mindenki azt gondol, amit akar” – fogalmazott Csomortányi. Külön felháborítónak tartja Csomortányi István azt, hogy a program értelmében kiterjesztik a román nyelvet a magyar közigazgatásban. „Ami nem sikerült kilencven évig a román államnak, az most sikerül az RMDSZ segítségével” – fűzte hozzá Csomortányi. A politikus kifejtette, hogy a Da, poftiti – Igen, tessék program egy szolgáltatási lehetőséget biztosít arra, hogy román turisták Magyarországon, magyar turisták pedig Romániában tájékozódhassanak saját nyelvükön, csakhogy egy turisztikai szolgáltatást nem szabad összekeverni egy nemzeti kisebbség nyelvi jogaival: „mi magyarok nem turisták vagyunk Romániában, a mi nyelvi jogaink egészen mások, mint egy túristáé” – fogalmazott a szervezési igazgató.

 

Hiányosságok

 

Csomortányi István számba vette a nyelvi jogok terén a Bihar Megyei Tanácsnál és a nagyváradi önkormányzatnál tapasztalt hiányosságokat, kezdve azzal, hogy az önkormányzat tudakozójánál senki nem tud magyarul, teljességgel hiányoznak a magyar nyelvű formanyomtatványok, a két intézmény hivatalos honlapján nincsenek meg magyarul a fontos közérdekű információk, a határozattervezeteket nem fordítják le magyar nyelvre, noha ez az érvényben lévő közigazgatási törvény értelmében ez az intézmények kötelessége lenne. Ugyanakkor nagyon sok intézményről hiányzik a magyar felirat, ahol egyébként a törvény értelmében szerepelnie kellene, (erre példaként említette Csomortányi a vegyes tannyelvű iskolákat), de a földrajzi és helynevek sincsenek magyarul feltüntetve, mint ahogy a kétnyelvű útjelző táblák is hiányoznak a közutakról.

 

Utcanevek

 

Csomortányi István kitért a nagyváradi utcanevek ügyére is: elmondta, hogy a város 2012-es költségvetésben 30 ezer lejt különítettek el kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére. Csomortányi szerint ez látszatmegoldás, hiszen egyrészt ennyi pénz nem elég a belváros kitáblázására, ráadásul valószínűleg a helyi tanács által elfogadott utcanévváltozatokat, nem pedig a történelmi magyar neveket fogják kifüggeszteni, és ezzel megfosztják a váradi magyarságot attól, hogy a valódi magyar utcanevek kerüljenek ki a közterületekre. Végezetül Török Sándor felkérte a magyar polgárokat arra, hogy igényeljék a kétnyelvű formanyomtatványokat, éljenek nyelvi jogaikkal, és ha ellenkezéssel, értetlenséggel találkoznak, jelezzék ezt az EMNT-nek vagy az EMNP-nek.

 

Pap István

Címkék: , , ,