Magyarkakucsiak vendégeskedtek Kakucson

Magyarkakucsiak vendégeskedtek Kakucson
Az elmúlt hétvégén magyarkakucsiak jártak „testvértelepülésükön” a magyarországi Kakucson – Budapest közelében. A küldöttségben, idősebbek, középkorúak, fiatalok egyformán kaptak helyet. Együtt voltak a magyarkakucsiakkal Szilágyi Gyöngyi lelkipásztor és Barabás Imre főgondnok.

A mintegy 12 éve tartó kapcsolatról Barabás Imrét a magyarkakucsi Református Egyházközség főgondnokát kérdeztem. „Testvéri kapcsolatunk a magyarországi Kakucs községgel és az ottani római katolikus egyházzal 2004-ben kezdődött. Úgy találtunk egymásra, hogy kezembe került a Kakucsi Lapozgató újság, az ottani önkormányzat lapja. Ezt követően levélben kerestük meg az önkormányzatot, melyre hamar választ kaptunk, az akkori polgármester Szalay István részéről. Megbeszéltük, hogy meglátogatjuk őket így el jutottunk hozzájuk, ahol nagy szeretettel fogadtak: Szalay István polgármester és Maczák János a római katolikus egyház részéről. Ezt követően még abban az évben ők is eljöttek hozzánk, részt vettek az általunk szervezet Elszármazottak Találkozóján. Ezt követően nagyon szoros kapcsolat jött létre köztünk, melyet mindkét fél nagyon tisztel és igazi testvéri kapcsolatnak tekint. Mivel ők anyagilag sokkal jobban állnak, rendszeresen támogatják a magyarkakucsi Református Egyházközséget. De nélkülük nem tudnánk megszervezni évente az Elszármazottak Találkozóját sem. Ez a kapcsolat odáig jutott, hogy a tavaly Magyarkakucson egy szándéknyilatkozatot írt alá a két település vezetősége, kinyilvánítva testvértelepülési együttműködési akaratát ” – zárta főgondnok.

Szeretettel fogadták

Ezen gondolatok szellemében indultak el 2016, június 11-én szombaton a magyarkakucsiak – ezen sorok írójával együtt – testvértelepülésükre Kakucsra. Az életben sokszor megadatott már, hogy különböző szintű küldöttségekben vegyek részt, úgyis mint újságíró, úgyis mint a küldöttség egyik tagja. De sohasem volt alkalmam látni azt, hogy milyen a nagy szeretettel fogadták a vendéglátók a magyarkakucsiakat. Mindenkit nagy örömmel köszöntöttek, az üdvözlés annyira barátságos volt, hogy a baráti ölelés szinte senkinél sem maradt el. Ha már ott voltam én is mint a csapat egyik tagja a baráti üdvözlés nekem is kijárt. Kiadós reggeli, panzióban elfoglalt szálláshelyünk elfoglalása után a Kakucsi Falunapok színhelyére, a sportpályára látogattunk ki. Azt amit a reggel érkezéskor tapasztaltam az itt folytatódott, hiszen az Önkormányzat munkatársai, akik a sportpályán tartózkodtak jól ismerték a magyarkakucsiakat, hasonló szeretettel köszöntöttek mindenkit. Egy ideig bekapcsolódtunk a falunapi rendezvény programjaiba, majd a település egyik nagyon kedves személyének Maczák János javaslatára egy hosszabb körútra indultunk el ismerkedni Kakuccsal és a környékbeli településekkel. Volt mit látni, széles, rendezett utcák, ízlésesen tervezett kivitelezett lakóházak, a házak előtt mindenütt virágoskertek – ilyen látvány fogadja az idelátogatót. Kakucs után Újhartyánt is felkerestük, de a legnagyobb élmény – legalábbis számomra – Dabas városa volt. A házigazdánk arról beszélt, hogy Dabas város főutcája mintegy 23 kilométer hosszú, kissé kételkedtem, de bebizonyosodott, hogy igaza volt.

Együtt vagyunk

A délutáni órákban a falunapi rendezvény sátorában, népes érdeklődés közepette került sor a Testvértelepülési Együttműködési Megállapodás aláírására. Elsőként Dr. Kendéné Toma Mária, Kakucs község polgármestere köszöntötte a megjelenteket, aki egy nagy előrelépésnek nevezte ennek a dokumentumnak az aláírását. „Azt mindenki tudta, hogy a tavaly egy szándéknyilatkozatot írtunk alá, melyet a vendégeink el jutattak a román kormányhoz engedélyezés céljából, a legközelebbi magyarkakucsi utunkon bizonyára ez az engedély is megérkezik és akkor véglegesen szentesítjük testvér települési kapcsolatunkat”, mondta az elöljáró. Barabás Imre magyarkakucsi református főgondnok, aki kézjegyével látta el az okmányt, köszöntő beszédében arról beszélt: „Örömmel tettünk eleget a meghívásnak, íme, ismét együtt vagyunk, az ünnepi asztalnál beszélhetjük meg teendőinket, kölcsönösen osztozzunk egymás örömeiben, együtt igyekszünk megoldást találni gondjaink rendezésére”. Majd arról is szólt, hogy a jövőben színesebbé és tartalmasabbá szeretnék tenni ezt az együttműködést. Megköszönte a meghívást és „szeretettel várjuk önöket Magyarkakucsra július 31-én az Elszármazottak Találkozójára”, mondta a szónok. Ezt követően került sor a dokumentumok aláírására, melyet tapssal fogadott a közönség. Közben a falunapi események zajlottak, láthatunk több csoport menettáncosokat, bábelőadást az óvodások részére, és késő estig tartó programokat.

Szentmise

Vasárnap a római katolikus templomban tartott szentmisén vettünk részt. Oda érkezéskor kellemes meglepetésként ért a templom szépsége. Az volt az érzésem a templom első látásán, hogy egy középkori Istenházába érkeztünk, később Maczák János arról tájékoztatott, hogy templomuk 1930-ban épült. A szentmisét Pető Gábor plébános celebrálta, ő mondott szentbeszédet, de ennek előtte ő is szeretettel üdvözölte a templomban jelen lévő magyarkakucsiakat. Prédikációjának alapgondolatait Lukács könyvéből merítette. A templomi együttlét után, elköszöntünk a házigazdáink egy részétől, mivel egy kis autóbusznyi kakucsi személy, a polgármesterasszonnyal az élén elkisértek bennünket Szarvas városába, ahol egy halászcsárdában elfogyasztottunk egy finom ebédet, melyből nem hiányozhatott az eredeti halászlé. Aztán a város területén található arborétumot kerestük fel, melyet a helybeliek „Pepi-kert”-ként is ismernek. A 82 hektáron elterülő arborétumban az 1990-es évek elején már mintegy másfélezer fa- és cserjefaj, fajta volt már a gyűjteményben. A messzi tájakról idehozott fák közül sok el pusztult, de a többség a Körösök vögyének szélsőséges időjárási viszonyok ellenére megmaradtak. Egy külön élmény volt a hatalmas parkban sétálni, hiszen utunk egy részén, hogy egy gyönyörű színpompás faroktollal rendelkező páva is kisért bennünket.

Sétahajózás

Az arborétumban való sétálás után, egy sétahajózáson vettünk részt. A II. Katalin nevű sétahajót Demeter István hajóskapítány üzemelteti, aki remek hangulatot teremtett a sétahajó részvevőinek. Megismerhettük a környék minden nevezetes helyét, ahol a sétahajó elhaladt. Többek között beszélt – de mi is megcsodálhattuk – az államalapítás 1000 éves évfordulóján a Körös medréből kiemelkedő Ezredéves Emlék című emlékművet, Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását. De más nevezetességeket is láthattunk. Egyszóval igazi élmény volt a mintegy órás sétahajózás. Az arborétum bejáratánál köszöntünk el vendéglátókkal, azzal a jelszóval, hogy 2016, július 31-én Magyarkakucson találkozzunk. A nagyszalontai határátkelőnél érkeztünk meg vasárnap este Biharba, az ești órákban Váradra, majd a csoport többi tagja Magyarkakucsra.

Dérer Ferenc



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter