Magyar szakképzés kell Biharban

Magyar szakképzés kell Biharban

Bihar megye – A magyar tannyelvű szakoktatás
fontosságát hangsúlyozta Ákos
Zoltán, a Bihar megyei kisebbségi
oktatásért felelős
főtanfelügyelő-helyettes az Erdély
online-nak adott interjújában.

– Idézze fel, hogy miért
váltották le nem is olyan
régen.


– A hozzám eljutott információk
alapján indok nem volt: egyszerűen
jött a minisztériumból a
felmondás. Az én versenyvizsgám
2010 márciusáig szólt volna,
de pletykaszinten az hallatszott, hogy le fognak
váltani, és csak a jelenlegi
kormánykoalíció pártjainak
tagjait helyezik tisztségbe. Tehát
politikai indokból váltottak le.

– Akkor most miért helyzeték
vissza, hiszen a politikai felállás nem
változott?
– Az RMDSZ tárgyalásokat
folytatott a Tanügyminisztériummal.
Amennyire én tudom, az RMDSZ azt kérte,
hogy Bihar, Kolozs és Maros megyékben,
tekintettel a jelentős mértékű
magyar nyelvű oktatásra, legyenek magyar
főtanfelügyelő-heyettesek, akik a
kisebbségi oktatásért feleljenek.
A minisztérium ezt a helyzetet úgy
oldotta meg, hogy kiegészítette a
tanfelügyelőségek szerkezeti
felépítését, és
ezáltal Bihar megyében az eddigi
három helyett négy helyettes
főtanfelügyelői poszt lett.

– A feladatköre mennyiben
különbözik attól, amit
előző tanfelügyelői
időszakában
betöltött?


– Egyelőre még nincs meghatározva a
feladatköröm, a leírásban
csupán annyi áll, hogy a
kisebbségi oktatásért felelős
főtanfelügyelő-helyettes vagyok.
Én úgy képzelem, hogy ez azt
jelenti, hogy a kisebbségi oktatási
intézményekkel, a kisebbségi
igazgatók, aligazgatók
munkájával, a kisebbésgi
oktatást lebonyolító
iskolák beruházásaival is
foglalkoznom kell. Ugyanakkor ott vannak a
káderproblémák ezekben az
iskolákban, noha papíron nem az én
feladatom a káderek mozgásának
irányítása, mert erre van egy
külön altanfelügyelő. Feladatomnak
tekintem a törvények
betartatását is. Ha egyszer a
törvény leszögezi, hogy a
földrajz és történelem
órák magyar nyelven zajlanak, akkor nekem
ügyelnem kell arra, hogy  azt a
katedrát csak olyan ember foglalja el, aki
bírja, és nemcsak konyhaszinten, a magyar
nyelvet. Emmellett azon is dolgozok, hogy a magyar
iskolaigazgatók, aligazgatók,
tanárok jobban megismerjék
egymást. Azt vettem észre, hogy ha tudunk
egymásról, egymás
gondjairól akár, ez
szolidaritásvállalásra
késztet és önbizalomnövelő
hatása is van.

– Mekkora időtartamra szól a
kinevezése
?

– A kinevezésem az új versenyvizsga
megszervezéséig szól. Ha azon
sikeresen szerepelek, akkor négyéves
mandátumot szerzek, aminek a
kitöltése nyilván megint csak a
politikai széljárástól
függ majd.

– Milyen magyar nyelven oktató
tanárból van hiány a
megyében?


– A magyar tanügyben magyar nyelv, matematika
és magyar történelem, földrajz
szakos tanárokra lenne még
szükség. Előrelépést
jelent etekintetben az, hogy a Partiumi
Keresztény Egyetem az idén
beindítja a magyar szakot, ami eddig
Kolozsvár monopóliuma volt.
– Mi az amit a legfontosabbnak tart mostani
tevékenységi
körében?


– Nagyváradon a magyar oktatás
koncentrációja megy végbe.
Megjelent a három magyar liceum, emellett a
lakótelepi iskolák körzetében
csökkent a magyar lakosság
létszáma, ráadásul a
szülők a központi magyar
iskolákba iratják gyerekeiket, ami oda
vezet, hogy a lakótelepi iskolákban 
megszűnőben van a magyar oktatás.
Ezért arra kell törekedni, hogy olyan
iskolákat alakítsunk a
lakónegyedekben, ahol erős magyar tagozat
működik, mind a gyereklétszám,
mind a tanerő tekintetében.
Például a Rogériusz megyedben
működik négy iskola, sőt, a Dacia
iskolát is oda lehet számítani, de
a Lucian Blaga iskolában már
megszűnőben van a magyar oktatás, ott
első osztály már nem indult,
és a Muresanuban is jelentkeznek a
problémák. Márpedig ott marad meg
az oktatás, ahol stabil káderek vannak,
akik dolgoznak azért, hogy az osztályok
fennmaradjanak, míg oda, ahol minden
évben más tanítónő
van, a szülő már eleve nem viszi a
gyerekét. Továbbá a három
elméleti liceumunk közül az egyik fel
kellene vállalja a műszaki
szakképzést. Az Ady ezt nem fogja
felvállalni soha, mert úgymond ez a
magyar elitiskola, ezért talán a
Lorántffy vagy a Szent Lászó
kellene felvállalja ezt. Szatmárban ezt
megoldották, mert ott van teológiai
szakiskola. Megyei szinten  Nagyszalontát
leszámítva szintén a
szakoktaással van gond, bár
Kágyán, Mihályfalván vannak
előrelépések és
Margittán is létrehoztunk a
szakiskolán belül egy magyar
osztályt. Jó volna valamelyik
iskolánkban bevezetni a
nehézgépészetet. De mindez
nagyrészt attól függ, hogy az
igazgatók mennyire agilisak, és mennyire
tudnak előre gondolkozni.

– A tanfelügyelőség miben
tudja az iskolák vezetőit
segíteni?


– Tanáccsal,
együttműködéssel. Én
közvetítő szerepet játszok az
igazgatók és a minisztérium
között.

– Az iskolaösszevonásoknak milyen
következménye lesz a magyar nyelvű
oktatásra?


– Amint érvénybe lép az
iskoláknak a gyermeklétszám
utáni finanszírozási rendszere
és tovább halad a
decentralizáció, a polgármesterek
abban a pillanatban meg fogják szüntetni a
falusi iskolákat, ugyanis ezeket
pénzügyileg a polgármesteri
hivatalok kell majd fenntartsák. Minthogy
három-négy falusi iskolát
tartsanak fenn tiz-tizenkét gyerekes
osztálylétszámmal, vagy
összevont osztályokkal, a
polgármesterek inkább meg fogják
szűntetni ezeket, és a gyerekeket a 
községi iskolába fogják
szállítani, ahol lesz normális,
huszonöt fő körüli
osztálylétszám, és a
diákokat címzetes,  nem pedig
helyettesítő tanárok fogják
tanítani. Persze, egyes községek el
fogják tudni tartani a falusi iskolákat
is.

– A címzetes tanítókat,
tanárokat nem fogja érinteni az
összevonás?
– Az a tanár, aki jól
tanít, annak mindig lesz munkája.
Egyébként nem lehet meghatározni
azt, hogy a megyében hány iskolát
vonnak össze, mert egyelőre nem
fogadták el a tanügyi
decentralizációról
szóló törvényt. Ezt nem
merték meglépni akkor, amikor jó
volt a gazdasági helyzet, most pedig még
nehezebb meglépni. Mint minden
mélyreható következményekkel
járó törvény esetében,
ennek is lesznek vesztesei és nyertesei. Ha
akarjuk, ha nem, ez a folyamat megy előre,
már csak az a kérdés, hogy a
politikum meddig fogja ezt halasztani.

– A tanügyi decentralizáció
Uniós elvárás?


– A decentralizáció
elvárás, viszont annak
megvalósítási módja
országonként változik. Mi
már látjuk, hogy Magyarországon
hova jutottak egy túlzott
decentralizálással, ahol a
minisztérium és az iskolák
közötti szakadék óriási
lett, és most szükségét
érzik annak, hogy legyen egy
összekötő elem a két
intézményi struktúra
között. Mi még a
központosítás
lebontásának az elején vagyunk,
viszont az még nem eldöntött, hogy
meddig megyünk el ebben a folyamatban.

Pap István