Magyar múltunk gyöngyszeme

Magyar múltunk gyöngyszeme

Nagyvárad- Sárközi Zoltán helyi
tanácsos és a váradi
RMDSZ-frakció
kezdeményezésére csütörtök
délután felavatták annak a
márványtáblának a
mását, mely a magyar
színjátszás kezdeteire
emlékeztet.


Csütörtökön a
Sas-palota teraszánál
felavatták annak a
márványtáblának a hű
mását, mely 1989-ben tűnt el, s
annak állít emléket, hogy 1798.
augusztus 26-án az egykori Fekete Sas
fogadó szálájában
először hangzott el színpadon magyar
szó Váradon. Az alkotáson az
eredeti szöveg olvasható, mely így
hangzik: “E városban, ez épületben,
a színpadon elhangzott első magyar
szó emlékére. 1798 augusztus 26.-
1898. augusztus 26. Hálás kegyelettel az
úttörők iránt, a Szigligeti-
Társaság

kezdeményezésére, Nagyvárad
város közönsége”. Az
ünnepségen ugyanakkor
újdonságként egy
szemmagasságban elhelyezett, két
nyelvű, román-magyar bronzplakettet is
lelepleztek, mely a történelmi
eseményre hívja fel a
járókelők figyelmét. 

Rajtunk múlik  

Meleg Vilmos színművész
Himnusz szavalata után Sárközi
Zoltán
önkormányzati
képviselő üdvözölte az
egybegyűlteket. Biró Rozália
alpolgármester arról beszélt, hogy
a színház
állandósulásának megbukott
tervétől miként jutott el
Várad lakossága odáig, hogy 1900
őszén három negyed
évszázados küzdelem után
kőépületben köszönthette
Thália szolgáit. Párhuzamot
vonva napjaink történésével,
úgy vélekedett: nem a véletlen
műve, hogy éppen ezekben a napokban
találták meg a restaurálás
alatt álló ingatlanban a 110 évvel
ezelőtt történtekre figyelmeztető
időkapszulát. Hangsúlyozta: csakis
rajtunk múlik, hogy vállaljuk-e a
kötelességünket, s mindent
megteszünk annak érdekében, hogy az
utánunk következő nemzedékek
is, szellemileg gyarapodva melegedhessenek magyar
színművészeink
tehetségének tűzénél.
Hajdu Géza színművész
az 1989 őszét elevenítette fel,
amikor “a nacionalista-kommunista politika
megbecstelenítette magyar nyelvű
színjátszásunk
úttörőinek magasztos
emlékét”. Az 1798-as, illetve az 1898-as
eseményekre is kitért, magyar
múltunk gyöngyszemének nevezve
ezeket. Ugyanakkor sajnálatának adott
hangot, amiért nem lehetséges, hogy a 110
éves évfordulót a
felújított
színházépületben
ünnepeljék. Nem feledkezett meg a
színháztörténet
krónikásairól sem, s arra
kért bennünket: ne engedjük veszni
hagyni elődeink áldozatos
munkáját. A lélekemelő
rendezvény a Szigligeti Társulat
néhány tagjának kulturális
összeállításával
és a Szózattal zárult. 

Ciucur Losonczi Antonius