Magánvélemény

A PMN célja természetszerűleg az
összetartás és a
magyarságérzet erősítése.
Ha valaki, szervező ehhez kívánt
hozzájárulni, “A magyar kormány
nemzetiségi politikája 1940-1944
között” címen elhangzott
előadással, elmondható, hogy otromba
tévedés áldozata lett.

Az őszinteség és
tárgyilagosság természtesen
szükséges és kell, nem vita
tárgya, de csak a maga helyén és
idejében. Egy ünnepnapon a kinnrekedt és
sorozatosan megalázott magyarság
valószínű, hogy egy
szívmelengető nemzeti bíztatást
vár, és nem azt az üzenetet, hogy ilyen
történelemmel jobb, ha kussoltok. Mivel az
eseményen Szent István
idegen-politikájával és fontos
egyebekkel, vagy esetleg egy román
történész őszinteségi
rohamával a magyar történelmet nem
tanult ifjú magyar nem szembesülhetett, csak
egy feszültségekkel teli rövid
időszak magyar hibáival, egyetlen dolog
történhetett csak vele, hogy tovább
erősödött kisebbségi és
másodrendű állampolgári tudata. A
PMN-en az elmúlt évek során lett volna
kellő alkalom sorra venni a magyar
történelem örömteli és
gyászos eseményeit, és egy ilyen
sorozatba belefért volna az idei előadás
is, de ilyen sorozat nem volt. Kiemelni viszont az
egészből egy részt és annak is
csak a hibáit ostorozni legalább annyira
együgyű és természetellenes dolog,
mint egy emberi szervet a légüres
térben, a szervezet egysége és az
egész szervrendszer nélkül
tanulmányozni.


Kis nemzetünk jelenleg a
legszétziláltabb állapotban van
és ha valaki most találja a
legalkalmasabbnak, a legidőszerűbbnek az
ilyenszerű előadásokat, csak az a
világot átszövő szellem juthat az
eszünkbe, mely szerint: rombold le a nemzet
önbecsülését és
aprózd fel a nemzeti önérzetét,
mert akkor rátelepedhetsz és
kihasználhatod.


Nem tudok róla, hogy többségi ifjaink
és történészeink
önostorozó, őszinte
előadásokat tartottak volna kormányaik
1940 előtti és 1944 utáni valós
kisebbségi politikájáról,
és főleg nem ünnepnapokon. Az ő
nemzeti öntudatukat más módszerekkel
és sokkal hatékonyabban
istápolják, nem tűrve meg az
ünneprontókat. Csak végig kell
sétálni a Batthyány utcán
(Coposu sétány) és sorra
böngészni az apró
réztáblákat.

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós