Liliomfi remix váradi diákok előadásában

Liliomfi remix váradi diákok előadásában
Január 22-én, szerdán 19 órától a Magyar Kultúra Napja alkalmából a nagyváradi színházban mutatják be a Liliomfi Remix című előadást a Színház az iskolában, iskola a színházban nevű programban részt vevő diákok.

A Színház az iskolában, iskola a színházban elnevezésű projektet a nagyváradi Szigligeti Színház indította útjára helyi tanintézmények diákjainak a bevonásával. Ennek a programnak immár harmadik előadása készült el Szigligeti remix címmel, melyet a magyar kultúra napja alkalmából, január 22-én mutatnak be a színházban. Az előadásról hétfőn koradélután tájékoztatták a sajtót a Szigligeti Színház vezetői, illetve a diákokat felkészítő színészek. Czvikker Katalin a színház menedzsere hangsúlyozta: „örülök a nagy érdeklődésnek, hiszen jegyek már nincsenek az előadásra. És örülök annak is, hogy új színészek csatlakoztak ahhoz, hogy a gyerekeket felkészítsék. A jubileumi évad keretében Szigligeti Ede egyik darabját vettük elő.” Szabó K. István művészeti igazgató elmondta, hogy a programban az Ady Endre Elméleti Líceum, az Eminescu Főgimnázium, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium, a Szent László Iskolacsoport, a Iosif Vulcan Pedagógiai Líceum, valamint a Partiumi Keresztény Egyetem és a Nagyváradi Állami Egyetem diákjai vettek részt. Összesen több több mint száz diák jelentkezett, akik közül hatvannyolcan maradtak a produkcióban. Szabó K. István elárulta, hogy nagy öröm, ugyanakkor hatalmas probléma is a nagy érdeklődés a diákok részéről, hiszen a Liliomfiban is csak tizenkét szerep van, és meg kell találni a módját annak, hogy minden résztvevő fiatal szerepet kapjon az előadásban. A művészeti igazgató kiemelte azt is, hogy a címben szereplő remix szó ezúttal újraértelmezést jelent, ugyanis a diákok friss energiákkal közelítettek a klasszikus színházi anyaghoz. „Nem stílusokat gyakoroltatunk velük, hanem megpróbáljuk felszabadítani őket” – jelezte Szabó K. István.

Tapasztalatok

A továbbiakban a programban résztvevő színészek osztották meg tapasztalataikat. Szotyori József elmondása szerint az ő csoportjában dolgozó fiatalok nem voltak vevők a klasszikus megközelítésre, hanem rengeteg új, friss ötlettel hozakodtak elő. Kiemelte, hogy nagyon sok ötletük volt azoknak a diákoknak, akik már korábban is részt vettek ebben a programban. Ababi Csilla arra hívta fel a figyelmet, hogy a diákok igazi csapattá kovácsolódtak össze, akik egymást erősítették a próbák során. Csatlós Lóránt bevallotta, hogy ő nem tartott előválogatást, minden jelentkezőt bevont a munkába, azonban a próbafolyamat során elég nagy volt a lemorzsolódás, de mint mondta, könnyebb volt dolgozni azokkal, akik maradtak. Pál Hunor azzal a problémával küzdött, hogy öt szerepre tizenöt, végül pedig tizenhárom szereplője volt, de azt is kiemelte, hogy a fiatalok, főleg a lányok nagyon kreatívak voltak. Gajai Ágnes, aki első ízben vett részt ebben a programban, elárulta, hogy eleinte kellemetlenül csalódott, mert nehéz volt megértetni a diákokkal azt, hogy a sok ötlet és a kreatív önkifejezési szándék ellenére a darabnak mégiscsak van egy struktúrája, amit hellyel-közzel követni kel, de végül nagyon szép munka kerekedett ki. A színésznő hozzátette, hogy a darabnak van a mai korban egy keserű olvasata is, és a gyerekek erre ráéreztek. Kocsis Gyula felidézte azt, amit csoportjának egyik tagja mondott neki a munka során: „nem is a bemutató a fontos, hanem az út, amelyen eljutunk az előadásig”. Hunyadi István megfigyelte azt, hogy aki korábban is részt vett ebben a programban, valamiféle prekoncepcióval kezdett el próbálni, ami valamelyest hátráltatta a munkát, ő ezért is örült annak, hogy sok új fiatal dolgozott az ő csoportjában. Ifj. Kovács Levente szintén első alkalommal vesz részt ebben a programban, ő az egyetemistákat készítette fel. Elmondása szerint ő szereplőhiánnyal küzdött, de végül megoldotta ezt a gondot.

Menő a színház

A tavaly októberben elkezdődött próbafolyamat során a színészek külön-külön dolgoztak a csoportokkal a számukra a darabból kijelölt jeleneteken, mostantól pedig Szabó K. István formálja egybe a próbák során született jeleneteket. Elhangzott, hogy nem a Szigligeti Színház által néhány éve bemutatott, újító szellemiségben fogant Liliomfi előadást vették alapul, hanem mindent a nulláról kezdtek, bár, mint Szabó K. István elárulta, annyiban lesz kötődés a két előadás között, hogy az egykori Liliomfi előadás díszleteinek egy részét használják fel a Liliomfi remixben, illetve utalások is lesznek a mostani produkcióban az akkori előadásból. Többek elmondása szerint számos pozitív hozadéka volt a diákokkal való közös munkának. „A diákok elkezdtek szeretni próbálni. Volt olyan diák, aki azt mondta, hogy középsikolai korszakának legmaradandóbb élménye volt ez” – húzta alá Szotyori József; a diákok körében „menő lett színházba járni”- vonta le a következtetést Csatlós Lóránt, végezetül pedig Czvikker Katalin kiemelte: „mikor megalakult az önálló magyar színház, célul tűztük ki azt, hogy próbáljunk új közönséget kialakítani, és ez a program ezt a célkitűzést is szolgálja.”

Pap István