Levelek játékos üzenete

Levelek játékos üzenete
A hazai kulturális, politikai élet egyik jelentős egyénisége Varujan Vosganian, aki rendkívül jó érzékkel megérezte, melyek azok a lehetőségek, amiket felhasználva megteremt magának egy olyan bűvös kört, amely lehetővé teszi nem csak egyetemi tanári tevékenységét, de írói adottságainak zavartalan kibontakoztatását is.

A suttogások könyve-című regény szerzője egyéni élettörténeteken keresztül az örmény nép identitására fókuszál. Mind a kritika, mind a közönség megfelelő nyitottsággal fogadta. Több nyelvre is lefordítják, ami jelzi, a siker ajtókat nyit meg. Maga Vosganian románon kívül beszél örményül, angolul és franciául. Létrehozta a Romániai Örmények Egyesületét, amelyet a parlamentben is képviselt (1990-1992 és 1992-1996), két ciklusban. Jelen pillanatban a Romániai Írószövetség alelnöke, a Romániai Örmények Egyesületének elnöke. Több verseskötete jelent meg. A 2013-2014-es év számára azért is jelentős, mert a POLIROM kiadásában jelent meg a „Jocul celor o sută de frunze şi alte povestiri” című, 446 oldalas novelláskötete. A borítóterv Valentino Sani munkája. Maga a cím kicsit költői, mert ha az ember elolvassa a kötetben foglalt hat terjedelmes elbeszélését, rendkívül mozgalmas és érdekes, a mai életünket állandóan beszövő, behálózó, befonó eseményekkel találkozik, melyeket jóformán észre sem veszünk. Az elbeszélések az aggodalmakról, a bizonytalanságról, az útkeresésről szólnak, olyan traumákról, melyek hatása ma is érződik. De egyben figyelmeztet, ha a múlt emlékei, a történelmi emlékezés nem tükröződik a jelenben és a jövőben, akkor megvalósul a múlthoz való visszatérés. A politikai és gazdasági élet oly nagy mesterek kezében van, akik pontosan tudják, melyek azok a cselekvéssorok, melyeket követve a politikai és gazdasági élet nekik hoz olyan gazdasági lehetőségeket, melyek a nábobi életformát megengedik. Varujan Vosganian, adottságainak köszönhetően, olyan társadalmi freskót teremt, mely döbbenetes erővel ábrázolja hazánk mai életét. Nem szólaltat meg ismert politikusokat. A mindennapi kisemberek morfondírozását, vívódásait, belső gondolatvilágát mondja el. Olyan gondolatokat, melyek bárkiben felvetődhetnek. Ennek köszönhető a könyv izgalmas olvasmányossága. Az olvasó könnyen engedheti magát kalauzolni a Hadész vizein. Mert a mitológia és a tényleges valóság között van egy kis különbség. Ennek megértésében nyújt segítséget az író, aki ragyogó politikus, egyetemi tanár és otthon van a közgazdaság világában is. Olvasás közben barátunkká szegődik néhány nagyon jellegzetesen gondolkodó egyéniség. Ennek következtében rengeteg a név. Talán annak is köszönhetően, hogy a hat elbeszélés más és más időben íródott. A szókincs, a nyelvi fordulatok bizonyos olvasói réteg számára több összpontosítást igényelnek. A teljesség igénye nélkül megemlíteném az elbeszélésekben szereplő neveiket már csak azért is, mert mindenik íróilag jól megformált karaktert kapott. Petrache, Aurica, Iacob, Isaia…De ugyanakkor megtudhattuk, hogy Penderecki zenéje nem éppen altatódal. De azt is, hogy az orvosi kezelésért fizetni kell. Milyen a helyzet a reanimáción. Fantom nép voltunk, amely nem tudta a valódi arcát megtalálni (111. old). Aki ad valamit, az is mástól kell, kérjen.

Könyvbemutató

Kolozsváron az Etnográfiai Múzeumban Irina Petraş, a Romániai Írószövetség kolozsvári fiókjának elnöke, Ovidiu Pecican egyetemi tanár mutatták be a könyvet. Irina Petraş kiemelte, hogy ez a könyv a ’89 utáni időszak korrajza. Időtől, tértől független környezetben élő emberekről szól. Képet alkotunk a társadalom peremén élő emberek mentalitásáról. Mint megjegyzi, a szerző megértéssel, szeretettel beszél róluk. Az életet a maga teljességében ábrázolja. Érdekes az az eszmefuttatása, mely a hóhér és az áldozat viszonyára reflektál. A hóhér azt akarja, hogy bocsássanak meg neki. Varujan Vosganian a könyvbemutató alkalmával kifejtette, minden népnek meg van a maga „suttogások könyve”. Ehhez őszinteségre van szükség és arra, hogy vállald magad. Ez a könyve az olvasót válaszút elé állítja, a felejtés, a bosszú, a megbocsátás közti választásra. A közösség találkozók alkalmával észlelte, hogy az emberek nem ismerik a ’89-es események mártírjainak nevét. Nincs emlékezet, nem nézel a tükörbe, nem látjuk a valóságot. Mint mondta, a felejtés- bosszú- megbocsátás viszonyában a megbocsátás a legnehezebb, melyet az emberiség legnagyobb kihívásának tekint. A legnagyobb felelősséget jelenti. Kár –írja könyvében – hogy élsz, s közben felejtesz. Úgy tűnik, mintha hiába élnél. „A felejtés csak a tiéd. Bezárkózhatsz a lakásban és felejthetsz. Hallgathatsz és felejtesz. Közömbös lehetsz. Ezzel szemben a megbocsátás legkevesebb, két embert feltételez. Szükséges, hogy akinek megbocsátasz, az tudja. Mikor érdemtelenül bocsátasz meg, az egy fajta felejtés”. Sok érdekes és megszívlelendő gondolatot lehetne idézni. De talán az volna a legeredményesebb, ha ebben a rohanó világban időt tudnának szakítani tanulságos olvasásra. Hiszen a könyvek világa kimeríthetetlen, és a több ezer évvel ezelőtt, leírt gondolatok is megszívlelendők a ma emberének. Vosganian verseiben és prózai írásaiban a nagyvilágnak tud olyan értékeket megfogalmazni, melyek egyetemes értékűek, a nagyvilágnak is szólnak.

Csomafáy Ferenc