Lendvai István: Eger újdonság volt, Miskolc újdonság lesz

Lendvai István: Eger újdonság volt, Miskolc újdonság lesz
© Fotó: Hajóka SportFotó
Lendvai Pistike és Madár Tibi nem sokat teketóriázott, azonnal kimondták, hogy ők győzni szeretnének Egerben, és erre meg is volt a reális esélye a nyíregyházi párosnak.

Egy elektronikai hiba miatt a legfontosabb dolgot, a Citroen C2R2Max-uk végsebességét nem tudták kihasználni a tempós, mátrai pályákon, ami nélkül nem is állhattak fel a dobogó legfelső fokára, 17,4 másodperc választotta el őket ettől, a célban. De a részeredmények azt mutatják, hogy nagyon oda kell figyelni a fiúkra, hiszen, ha a technika is tökéletes egészségnek örvend alattuk, akkor akár már Miskolcon is bezsebelhetik a futam végén a legnagyobb trófeákat. Lendvai Istvánnal beszélgettünk.

Nyíregyházán kipróbáltátok magatokat, Egerben már élesben nyomtátok a gázt a Rallye2 Bajnokságban. Mi volt a tervetek az Eger Rallye-n?

Régen terveztünk már egy egri futamot, de még soha az életben nem versenyeztünk Egerben, a pályák abszolút ismeretlenek voltak. Egytől egyig meg kellett tanulni mindet. Ennek ellenére magasra tettük a lécet, az volt az elképzelésünk, hogy megnyerjük az év első versenyét, de nem csak a kategóriánkban, hanem az abszolút értékelésben is. A legfontosabb viszont az volt, hogy gyűjtsük a versenykilométereket, tanuljuk az autót, és ez sikerült is. Volt egy kisebb technikai problémánk, nem tudtuk megoldani, együtt kellett élni vele, de nem voltunk szomorúak emiatt, és az eredményünk okán sem.

Összetettben bronzérmet, a 6-os géposztályban pedig ezüstöt szereztetek. Évkezdésnek nem volt ez rossz. Milyen volt az egri versenyetek?

Jó volt, bár már pénteken problémásan kezdődött. A szuperspeciálon meghibásodott az átbeszélőnk, nem hallottam azt, amit a navigátorom mondott. Tibi próbálta elmutogatni, hogy milyen kanyar, vagy lassító jön éppen, nem volt könnyű a dolga, bent is hagytunk néhány másodpercet. Olykor nem voltam biztos abban, hogy egy-egy kanyar után mennyivel rakták le a lassítókat, inkább óvatosan mentem, nem akartam „felrobbantani” a gumitornyokat. Másnap reggelre megjavítottuk a hangosítást, Egerbaktán már tökéletesen tudtunk kommunikálni, de a pálya elején többször is bedadogott az autónk. Érdekes, hogy néhány kilométer után magától megjavult, de ezt a gyorsasági szakaszt nem tudtuk normálisan teljesíteni. Szuhától a pályabejáráson tartottunk, de a verseny közben nem volt semmilyen problémánk a gyorsaságin, ahogy Verpeléten sem. Parádsasváron, elsőre, a 6-os géposztályban győzni is tudtunk. A szervizben nem sok dolga volt a csapatnak, a gondjaink csak a második félidőben kezdődtek. Egerbaktán újra dadogni kezdett a motor, nem forgott le teljesen. Arra is volt példa, hogy nem tudtam felkapcsolni ötödikbe, így negyedik fokozatban, tiltáson autóztunk, ami ugye időveszteséggel járt a hosszú egyenesekben. Arra törekedtünk, hogy tartsuk a pozíciónkat és ne csússzunk hátra az eredménylistán. Valamilyen elektronikai gebasz hátráltatott minket az utolsó három szakaszon, de végül sikeresen és eredményesen értünk célba. Fejenként két-két kupával gazdagodtunk a Dobó téren, örültünk, hogy felállhattunk a dobogóra, az eredményünkkel teljes mértékben elégedettek voltunk. Nyerni mentünk, ami nem sikerült, kicsin múlt, de nem bánkódtunk, reméljük előbb-utóbb a futamgyőzelem is összejön.

Miskolcon napokon belül ráhajthattok az elsőségre.

Meg is tesszük, neveztünk a borsodi versenyre. Várjuk a rajtot, és teljes erőbedobással készülünk a miskolci futamra. A pályák, a Mátrához hasonlóan a Bükkben is ismeretlenek lesznek, egyedül Sátán mentünk még eddig. Annak is már jó tíz éve, és nem ebben a formában volt akkor. Úgyhogy minden ismeretlen lesz. Még Lyukóbánya is. Pedig azt mondja az egyik barátom, hogy aki versenyzik Magyarországon, az biztos, hogy ment már a Lyukóbánya-Parasznya szakaszon. Mi még nem. De ennek is eljött most az ideje. Igyekszünk a pályabejáráson jól felírni a lyukói pályát, valamint a másik hármat is, aztán pedig nem spórolunk majd a gázzal, alaposan odatesszük magunkat a Miskolc Rallye-n.

– Salánki Gábor –