Lelki csendes napot tartottak Biharszentjánoson

Lelki csendes napot tartottak Biharszentjánoson

Bihar megye – Sokan összegyűltek, nemcsak
Biharszentjánosról, hanem az
Érmellékről,
Szilágyságból,
Szalontáról, sőt még
Resicabányáról is jöttek
hívek, nem csak reformátusok, hanem
más felekezetűek is.


A biharszentjánosi református
templomban február 3-án, kedden lelki
csendes napot tartottak. Az esemény
kitalálója és megszervezője a
helyi Nőszövetség volt, akik
felbuzdulva, egy hasonló jellegű tenkei
rendezvény után úgy
döntöttek, hogy ők is otthont
biztosítanak egy ilyen napnak.

Az „is-is borzalma”


Reggel tíz órától
szerény szeretetvendégséggel
várták a résztvevőket, a
„csendességre” vágyó
híveket. Nyitó és egyben
köszöntő szóként a
házigazda Csomay
Árpád
lelkipásztor kedves
zsoltárját, a 23.
zsoltárt
olvasta fel, majd a helyszűke
miatt a templomban folytatódott e
rendhagyó istentisztelet. Demeter Sándor
tóti lelkész hirdette az igét,
Ézsaiás próféta
könyvének 66. részéből,
melyet Nagy Zoltán pankotai szolgatársa
olvasott fel. A tiszteletes felhívta a figyelmet
a bűnbánat nélküli
istentisztelet veszélyeire, a világias
eszközök, a látszat és
valóság
összemosódására.
Látszólag üzemel  a
templom
” – mondta Demeter
Sándor
, de ami belül van, az az
„is-is borzalma”, hiszen
szándékos, tudatos
engedetlenséggel átverjük az Istent.
Elfogadjuk az „ajándékait”,
ismerjük a törvényeit, de a
bűnbocsánatot csak színleljük,
újra és újra elkövetjük
vétkeinket. Végezetül pedig
világmisszióra buzdította az
igehirdető a gyülekezetet, megfogalmazva a
keresztyéni magtartás
lényegét, mégpedig, hogy minden
kereszténynek vállalnia kell ezt a
küldetést, a mindenütt
jelenvaló Isten nagyságát
hirdetni.

Sokan összegyűltek


Ezután rövid szünet következett,
majd a tanulmányozott igét a mintegy
száz jelenlévő közösen,
hozzászólva boncolgatták,
megbeszélték. Sokan
összegyűltek a lelki csendes napon, nemcsak
Biharszentjánosról, hanem az
Érmellékről,
Szilágyságból,
Szalontáról, sőt még
Resicabányáról is jöttek
hívek, nem csak reformátusok, hanem
más felekezetűek is. A lelki
táplálék
után pedig
finom ebéd várta az egybegyűlteket,
amit a református gyülekezeti házban
tálaltak fel, majd a legközelebbi
viszontlátás reményével
vettek búcsút egymástól.