„Legyen minden megnyilvánulásuk igehirdetés”

„Legyen minden megnyilvánulásuk igehirdetés”
Elballagtak csütörtökön a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium végzősei. Az ünnepi istentiszteleten Csűry István püspök az Istennel szembeni engedelmességről, a helyes útról szólt.

A három tizenkettedik osztály tanulói sorban, osztályfőnökeik által kísérve vonultak be a templomba, miközben a Gaudeamust énekelték. Szakács Zoltán iskolalelkész köszöntötte az egybegyűlteket, majd Csűry István püspök igehirdetése következett. A Pál Apostol első térítő útját megelőző történésekből kiindulva szólt arról, mennyire fontos a Szentlélek ihletése, s az engedelmesség. Életünk útját Isten kezéből kell vennünk, s a szívünkre kell helyeznünk, azért lesz járható, s azért találjuk meg rajta boldogságunkat. Bár ebben világban engedelmesnek lenni ésszerűtlenségnek tűnhet, hiszen olykor úgy érezzük, hogy még Istenben is csalódtunk, de mégis, ezt az utat kell járnunk, mert másképp tragédiák és elveszett célok felé tartunk.

Ima és böjt

A mi életünkben is szükség van „Antióchia közösségére”, ahol imádkoztak és böjtöltek, majd megvallották a Szentlélek szavát, s az emberek engedelmeskedtek az Úr szavának. Ami megtart bennünket a nehéz időkben a nemzet, az anyaszentegyház és a család, az igében a „böjtölő és imádkozó” közösségről van szó, ha nincs ez a megtartó erő, az ember teng-leng a világban s nem tud boldognak lenni. Persze nemegyszer hibát találunk mind a családban, mind a gyülekezetben, mind a nemzetben, s egy-egy ünnep alkalmából önmagunkba nézünk, s feltesszük a kérdést, hogy vajon tanáraink, lelkipásztoraink, barátaink mindig imádkozó, böjtölő emberek-e. A böjt alatt az önmérséklet értendő, az igazi böjt az, amikor magunk fölött tartjuk az Urat, engedelmeskedünk szavának és nem a saját fejünk után indulunk. Az ilyen böjtnek van hitele, s ha még imádkozunk is, a lélek felemelkedik és elhallgat az Úr előtt, aki teremtett, s aki gondviselő szeretetével mindenkor mellettünk és mindig közel áll.

Az imádkozó és Isten előtt magát mindig megalázó embernek jövője van, így lehetünk boldogok, hiszen minden megbotlás és elesés abból származik, ha nem az Ő szavára hallgatunk. Az antióchiai közösség böjtölését és imádkozását megtetézi a kézrátétel – ez megfelel a lelkipásztor áldásának – ezt az áldást keressék mindenütt, mondta a püspök. Legyen minden megnyilvánulásuk igehirdetés, akár szülőkkel való kapcsolatról, akár munkánkról, vagy arról van szó, hogyan közelítünk a másik emberhez, tette hozzá, a későbbiekben pedig áldást kért a végzős diákokra.

„Lélekből cselekedjétek”

Zsiros Anikó iskolaigazgató elmondta: reméli, hogy a ballagók olyan emberekként hagyják el az iskolát, akik hittel, alázattal és becsülettel állnak egy ügy mellé. Az iskola nevelte és alakította őket, de most, hogy elengedik a kezüket, új feladatok elé állítja az élet a most végző fiatalokat. Fontos kérdések foglalkoztatják őket, érettségi, továbbtanulás, munka, de ami igazán fontos, az, hogy bármit is tesznek, „lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek” – hangzott el.

Elbúcsúztak

A végzős diákok nevében Csűry Anikó, Buşcă Szilágyi Eszter és Bíró Olivér búcsúztak el az iskola közösségétől, majd Szakács Zoltán iskolalelkész látta el útravalóval a végzősöket. Akik elballagnak, a lelkük egy részét az iskolában hagyják, de magukkal viszik Isten lelkét, melyről tanúságot fognak majd tenni életük során – hangzott el. Később az iskola kórusa lépett fel, Kövendi Éva vezetésével, majd Gál Ildikó, Bere Zsuzsanna és Demjén Andor osztályfőnökök okleveleket adtak át a legjobb eredményt elérő tanulóknak; további díjakat is kiosztottak, végül pedig a püspök és az iskola igazgatója azoknak a diákoknak adott át oklevelet és emlékplakettet, akik első osztályos koruktól ebbe a tanintézetbe jártak. A kulcsátadás momentuma következett, melynek során a végzősök átnyújtották a jelképes kulcsot a tizenegyedikesek képviselőinek.

Neumann Andrea