Le kell állítani a túlzott termálvíz-kitermelést

Püspökfürdői termáltó egykor és most
Püspökfürdői termáltó egykor és most
Mind a korábban végzett kutatások, mind pedig az általunk megszólaltatott szakemberek azt állítják, hogy a túlzott termálvíz-kitermelés tette tönkre a püspökfürdői Pecze-tavat és annak élővilágát. Ha minden így folytatódik, csak további problémák keletkeznek.


A régi, hivatalos magyar nevén Pecze-tóként jegyzett, Natura 2000 természetvédelmi övezetté nyilvánított püspökfürdői termáltavat 2010-ben vette hivatalosan kezelésbe a Körösvidéki Múzeum, mely addig is vizsgálta tudományos szempontból az ottani ököszisztémát. Az addig is érzékelhető gondok hamarosan súlyosbodtak: a termáltó 2011-ben befagyott, a vízszintje folyamatosan csökkent, mígnem 2014-ben teljesen kiszáradt. A múzeum már a problémák észlelésekor jelezte a hatóságoknak a problémát és felkérte a területet ismerő szakembereket (köztük az immár hosszú ideje Magyarországon élő Paál Gábort, aki 1970–1986 között közvetlenül foglalkozott Püspökfürdő és Félixfürdő hévizeivel), hogy szakmailag segítsék a múzeum munkáját. A szakember felidézte, hogy 1984-ben elvégeztek egy 28 napig tartó vizsgálatot, mely megállapította, hogy a váradi kutakat nem lehet 90 l/secundumnál nagyobb hozammal termelni. A szakember szerint a legnagyobb gondot az okozza, hogy a legilletékesebb intézmény, az Országos Ásványkincs Hatóság (ANRM) nem veszi tudomásul az 1990 előtt végzett kutatások eredményeit, melyek igazolták, hogy a váradi hévízkutak termelése közvetlen hatással van a fürdők kútjaira és a forrásokra. Ehelyett a rendszerváltás után elkezdődött a magánkutak ellenőrizetlen kivitelezése a fürdőkben. „Bár 2011-től elkezdődött a tavat tápláló fenékforrás elapadása, a hatóság (az ANRM – szerk. megj.) rendületlenül írta ki a pályázatokat újabb és újabb kutak létesítésére, még a tó közvetlen közelében is” – mondja.

Helyszíni megállapítás

A terület akkori gondozójának, a Körösvidéki Múzeumnak a felkérésére a magyarországi Czakó Búvár kft. 2011 végén és 2012 elején helyszíni vizsgálatokat végzett, amelynek eredménye lett a Pecze-tavat tápláló forrás rekonstrukciójának lehetőségéről szóló jelentés. Czakó László, a cég ügyvezetője bocsátotta rendelkezésünkre az említett jelentést, amelyben többek között az áll, hogy a tó kiapadásának legvalószínűbb oka az annak közvetlen közelében lévő ismert és illegális fúrások üzemeltetése, amelyek elviszik a forrás vizét. A kutatók azt javasolták, hogy derítsék fel és mérjék az összes fúrás vízkivitelét, ezért a víznyerő helyekre vízmennyiség-mérőt és vízhőfok-mérőket kellene telepíteni, azokat hatóságilag megbonthatatlanná tenni és rendszeresen olvasni. Az így nyert adatsor alapján lehetne megállapítani, hogy mely fúrásokból mennyi víz vehető ki a tónak és élővilágának veszélyeztetése nélkül. Amennyiben ez bármely gyakorlati vagy adminisztratív okból nem vezetne eredményre, akkor legvégső megoldásként a tóba egy csőrakatot lehetne süllyeszteni az alapkőzetig, azt kitisztítani és abba egy búvárszivattyút kellene telepíteni, amivel valamelyest növelni lehetne a tóba kerülő víz mennyiségét és hőmérsékletét, természetesen csak akkor, ha a többi vízkivétel nem nő. Felvetődik a kérdés: mi lett ezekkel a javaslatokkal? „2012-ben a mellékelt jelentést és javaslatot átadtuk a nagyváradi önkormányzatnak. Az anyagra választ nem kaptam, gondolom azért, mert nem nagyon tudtak a »vízrablókkal« megegyezni és tőlük, vagy mástól pénzt szerezni a beavatkozásra” – írta e-mailben történt megkeresésünkre Czakó László.

Struccpolitika

Ugyanígy járt Paál Gábor is, akinek szakmai véleményét és javaslatait belefoglalták ugyan a múzeum levelezéseibe, de eredmény nélkül. „Voltak és vannak javaslataim, de azokat külföldi állampolgárként nem volt kinek előterjesszem” – mondta. A szakember szerint a Nagy-forrás elapadása figyelmeztető jel kellene legyen mind a hatóságok, mind a víztermelők felé, hogy jelentősen túllépik a természetes utánpótlódás mennyiségét. „A Pecze-tó természetvédelmi területének visszaállítására minimális esély van. És ha ez így folytatódik tovább, nem kell sok idő ahhoz, hogy a két fürdő kútjaiból is elfogyjon a víz” – figyelmeztetett, majd így folytatta: „a baj okát abban látom, hogy az ANRM nem akarja elismerni, hogy a térség kútjai és a tavat tápláló forrás ugyanazt a vízadó rendszert termelik. A másik nagy baj, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium egyáltalán nem foglalkozik az üggyel. Még annyit sem tesz, hogy figyelmeztesse az ANRM-t.” Paál Gábor szerint mindaddig nem is lehet semmilyen pozitív változásra számítani, amíg nincs aki számon kérje a fürdők panzióinak befolyásos tulajdonosait, amíg a Turism Felix és a Transgex vállalatok megtilthatják még a vízmintavételezést is egy e célból uniós pénzekkel indult kutatás keretében, és amíg a teljes területen folyó hévíztermelés nincs folyamatos megfigyelés alatt.

A jelenlegi helyzet

A Körösvidéki Múzeum után az Aqua Crisius Egyesület és a WWF Romania vették át a természetvédelmi terület kezelését. Andrei Togor, az Aqua Crisius képviselője lapunknak elmondta, hogy jelenleg a Nagyvárad Metropolisz Övezettel, a Nagyváradi Egyetemmel és a debreceni Atomki Atommagkutató Intézettel közösen egy uniós finanszírozású kutatást végeznek a természetvédelmi övezet állapotának pontos felmérésére. Togor kiemelte, hogy a tanulmány eredményeire még várni kell, de az mégis feltűnő, hogy minden év áprilisában, amikor leállítják Váradon a termálvízzel működő fűtési rendszereket (Őssiben és Szőllős egy részén) – akkor ugrásszerűen megnő a Nagy Forrás vízhozama, és ez tart májusig, a turistaszezon kezdetéig, akkor ugyanis a fürdőtelepeken kezdődik meg az intenzív termálvíz-kitermelés. Andrei Togor elmondta, hogy a rezervátum csak akkor menthető meg, ha biztosítják az állandó termálvízhozamot és az állandó vízszintet. Akkor vissza lehetne telepíteni a Racovița-kelét és a hévízi tündérrózsát, amelyet előrelátóan a korábbi kezelők, a Körösvidéki Múzeum munkatársai kivettek a tóból, és most e fajokat mesterséges körülmények között szaporítják Váradon, valamint Galacon és Gödöllőn is. Sajnos a harmadik endemikus fajt, a bordás homorcsa nevű csigafajt nem sikerült mesterséges élettérben szaporítani, ez a faj végleg kipusztult, jegyezte meg Togor, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy Románia tetemes összegű büntetésre számíthat az Európai Uniótól kötelezettségszegés miatt. „Akkor talán felébred valaki, hogy cselekedni kellene” – fogalmazott Togor, aki szintén úgy véli, ha nem sikerül szabályozni és kontroll alatt tartani a termálvíz-kitermelést, akkor hosszú távon végleg kiapad a termálvízforrás, ami gyakorlatilag a fürdőturizmus végét is jelenti majd. A megoldást csak hátráltatja az, hogy az ANRM-nek érdeke a kitermelés folytatása, mert ebből pénzt kap. És a bajt csak tetézi, hogy a nagyváradi önkormányzat bővíteni akarja a váradi termálvizes fűtésrendszert. „Az ANRM és a váradi önkormányzat vehemensen tagadják azt, hogy közvetlen összefüggés van a püspökfürdői, a félixfürdői és a nagyváradi termálvízterületek között. Ha a város megvalósítja új terveit, akkor elképzelhető, hogy még rosszabb lesz a helyzet” – kongatja a vészharangot Togor is.

Pap István