Láthatatlan Színház a Posticumban

A révész vezeti a bekötött szemű vándort a különböző stációkon keresztül. A szerző felvétele
A révész vezeti a bekötött szemű vándort a különböző stációkon keresztül. A szerző felvétele
Szombat délután a nagyváradi Posticumban ismét Láthatatlan Színház volt – nem látható, hanem hallható, érinthető, de elsősorban átélhető.

„Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” – hangzik Antoine de Saint-Exupéry jól ismert mondata. Ez a bölcselet övezte a szombat délután kezdődő, estig tartó foglalkozásait a Láthatatlan Színháznak is, amely az esemény hirdetésében három rövidke mondattal foglalta össze a lényeget: „Bekötik szemed. Megtöltik lelked. Kinyitják szíved.” Az esemény valóban a szem bekötésével vette kezdetét, amely után a résztvevő a vándor szerepében teljes egészében a révész vezetésére hagyatkozott. Bizalom, önmagunkba nézés, elmélyülés és fölemelkedés azok a kulcsszavak, amelyekkel körülírható a megtapasztalt személyes élmény. Élmény, hiszen a hangsúly a megélésen és az átélésen volt.

Lelki nyugalom

A látás kizárásával a résztvevők különböző stációkon végighaladva olyan igazságokra, lelki nyugalomra tehettek szert, amelyek a hallás, a tapintás révén érintették meg a lelket. Színház, amelyben a közönség egyben szereplő, és nem a látványon, nem a színészi teljesítményen volt a hangsúly, hanem az üzeneten, amely egyenként szólt mindenkihez. Személyenként a foglalkozás megközelítőleg egy fél órát vett igénybe, ám aki a révész tenyerébe helyezte kezét, az kizökkent a valós időből.

A foglalkozáson használt módszerek színházi, pszichodramatikus gyökerekkel rendelkeznek, biblikus tartalmak is felfedezhetőek bennük, válaszolta kérdésünkre Mézes Zsolt László, a Láthatatlan Színház művészeti vezetője, evangélikus teológus. A nagyváradi születésű Mézes Zsolt 2006-ban alapította a debreceni társulatot, eddig közel 230 előadást nyújtottak a vándoroknak, Nagyváradon, a Posticumban már többször is megfordultak.

János Piroska