Lássuk az érem másik oldalát

A pedagusok ritkán emelik fel a szavukat, ritkán védik meg a mundérbecsületet. Nem tisztem megvédeni őket, de nem is szorulnak rá. Felháborított egy szakember véleménye, hogy a pedagógusok alulképzettek, s 200 évvel le vannak maradva a nyugathoz képest.

Ennek ellentmond az a tényező, hogy a romániai diákok sok esetben kiváló eredményeket érnek el a nemzetközi megmérettetéseken. Azt is a pedagógusok szemére veti a szakember, hogy nem mindig veszik figyelembe az ENSZ ajánlásait. Régi közhely, hogy a nyugati politikai, gazdasági, oktatási struktúrákat nem lehet egy az egyben más országokra rátukmálni. Riasztóak az Amerikai Egyesült Államokban és Finnországban történt iskolai mészárlások. A pedagógus pszichológus is kell legyen, ahány tanuló, annyi világ, mindegyikhez másképp kell közelíteni. Természetesen lépést kell tartani a korral.

Ne zavarjatok

Vajon az ókor nagy gondolkodói, filozófusai, matematikusai milyen eszközöket használtak a homokon és vesszőn kívül? „Ne zavarjátok a köreimet”, mondta az egyik nagy matematikus a fegyverrel feléje tartó katonának. A római birodalom rég elbukott, de az ókori matematikus feltételei máig is érvényesek.

Munkásököl, vasököl

Nagy tisztelője vagyok Szombati Gille Ottó rendező úrnak, a Kiváncsiak Akadémiáján elkápráztatott. Művésze az élő szónak, a vendéggel készített interjút, profi riporterként vezette. Sok mindenben egyetértek vele, én is féltem a jövő nemzedékét, de kicsit fejbekólintott a BN-ben november 3-án megjelent mondata: „Bizonyos tanárok pedofil hajlamai, tanárok és tanárnők irgalmat nem ismerő ökölcsapásai sem ritka események”. Abban az időben, mikor mi jártunk iskolába (ő előbb, én később), elcsattant egy-egy pofon, divat volt a körmös, és a tenyeres. Lám, nem rokkantunk bele, bár én sohasem kaptam, valószínű nem szolgáltam rá. Én sem vagyok híve az erőszaknak. A művész úr által említett eset egyedi elszigetelt jelenség. Nem lehet általánosítani (a művész úr sem általánosított).

Ki védi a pedagógusokat?

Sok tanár olyan jó, mint egy darab kenyér, ezt egy-egy diák ki is használja. Azon törik a fejüket, hogyan bosszantsák, a tanár idegeire utaznak. Az is előfordul, hogy fizikailag terrorizálják, bántalmazzák. A szakma szerint a tanárnak egyéniségével, szuggesztív előadásmódjával, műveltságável le kellene kösse a diákok figyelmét. A fiatal, kezdő tanárok vannak nehezebb helyzetben, nekik még nincs ebben tapasztalatuk. Őket (is) kellene segíteni. A fegyelem az iskolában természetes, magától érthetődő kellene legyen. Elgondolkodtató, hogy sok tanár hagyja el a pedagógusi pályát, lesz politikus, könyvtáros, újságíró, kereskedő. S nem csak a fizetés miatt. Vidéken egyes helyeken olyan ritka a szakképzett pedagógus, mint a fehér holló. Az egyik román rádióadó szerint az egyik helyen egy takarítónőnek adták oda az angol katedrát. A kialakult helyzetért nem a gyerekek felelősek, mi szülők, a társadalom, politikánk, kulturpolitikánk, oktatáspolitikánk, vizuális médiapolitikánk. Ezen kellene változtatni.

V. Szilágyi István, Nagyvárad