Lángralobbant pályázatok

Olyan szigorúak és bonyolultak az európai uniós pályázási feltételek, hogy eligazodni is nehéz rajtuk, nemhogy elkészíteni. Már–már csoda, hogy a kormány vita nélkül elfogadta őket.

Szatmár megyében a márciusi havi pályázatkiírásra húsz pályázat készült farmfejlesztésre, a 121–es intézkedésre, arra az uniós támogatási programra, amelyre országos viszonylatban 300 százalékos volt a túljelentkezés. A húsz pályázatkészítő közül öttel–hattal szóba állva, akár le is vonhatjuk a tanúlságokat. Nem öncélúan, hanem okulásként a még „versenyben” lévők számára. Egyöntetű a vélemény, hogy olyan szigorúak, és bonyolultak a pályázási feltételek, hogy a pályázók többsége a 100–as pontozási rendszerből jó, ha 30–35 pontos pályázatot készít, amely elfogadott pályázat ugyan, de az alacsony pontszám miatt uniós pénzt aligha fog hozni a tulajdonosának. Az elfogadott pályázatok ugyanis pontszám szerint országos szinten rangsorolódnak, s a legmagasabb pontszámot elérők elviszik az erre a célra szánt uniós pénzeket.

A pályázási feltételeket az EU diktálta, nem hazai csoportérdekek alakítgatták, érvelnek a szakemberek, ami még hihető is lenne. Az viszont érthetetlen, hogy a kormány minden más területen sikeresen lobbizott Brüsszelben, a pályázási feltételeket viszont vita nélkül fogadta el. Miként az is érthetetlennek tűnik (minden, a magyra adókon látható panasz ellenére), hogy Magyarországon a pályázó reggel benyújtja a pályázatot, estére jóvá van hagyva, egy hónapon belül pedig alá írhatja a támogatási szerződést.  Mindezek tükrében érthető az a Szatmár megyei eset, amikor egy pályázó, két hónapi utánnajárás után, meggyújtotta a 100 000 euró értékű kész pályázatot, s 20 000 euróért megvásárolta azt a belorusz traktort, amelyre pályázni akart. A zsebe ugyanis tíz hasonló pályázatot is elbírt volna, az idegei azonban nem, a pályázatkészítéssel járó herce–hurcát.

Bódi Sándor