Kuthy Lajos íróra emlékeztek szülővárosában

Kuthy Lajos íróra emlékeztek szülővárosában
A 200 éve született Kuthy Lajos íróra (1813-1864) emlékeztek szerdán délután szülővárosában, Érmihályfalván. Az emléktábla koszorúzását a könyvtárban tartott előadás, és beszélgetés követte.

 

Kuthy Lajos írónak 2008-ban avattak emléktáblát Érmihályfalván a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány (HTMEA), a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET), illetve a a helyi Polgármesteri Hivatal összefogásával. Ennél, az egykori szülőház helyén álló Kerekeskúti iskola falán lévő táblánál kezdődött meg a megemlékezés, rövid koszorúzási ünnepséggel. Nyakó József polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd a HTMEA nevében Révász Gizella és Szendrő Dénes kuratóriumi elnök és alelnök, a PBMET nevében Dukrét Géza elnök és Kovács Rozália helyi helytörténész, a Polgármesteri Hivatal nevében Nyakó József polgármester és Karsai Attila alpolgármester, a Mezőgazdasági Főgimnáziuméban Boda Bettina és Karsai Csaba diákok, a Zelk Zoltán Gimnáziuméban Varga Róbert aligazgató és Csengeri Erika tanítónő, az RMDSZ nevében Oláh Sándor alelnök és Belán István tanácsos, az EMNP nevében Hegedüs Attila tanácsos és Tóth Csaba vezetőségi tag koszorúzott.

Elfordultak tőle

A télies, hideg időre való tekintettel minden beszéd és felszólalás már a városi könyvtárban hangzott el, ahol elsőként Dukrét Géza köszöntötte a résztvevőket, majd Nyakó József fejtette ki, hogy Érmihályfalva “szerény” híres születtek dolgában, de akikre büszke lehet, azok hagyatékát igyekszik megbecsülni. Kuthy Lajos életművét Kovács Rozália helytörténész tanulmánya elevenítette fel, melyben a szokásos adatok mellett arról is természetesen szót ejtett, hogy az író “a világosi katasztrófa után nagy nyomorba jutott. A jómódhoz, a gondtalan élethez szokott ember nem tudta elviselni a nélkülözéseket, elfogadta az Albrecht főhercegtől felkínált megyei biztosi állást. Szatmáron, Aradon majd Pesten hivatalnokoskodott, amiért a közvélemény a legkegyetlenebb büntetéssel sújtotta: mindenki elkerülte. Legjobb barátai is elfordultak tőle.” Ugyanakkor idézte Nemeskürthy István irodalomtörténészt is, aki szerint: ” Az önkényuralom alatti szereplése s az ellene méltán támadt ellenszenv oly mértékben kitörölte őt a közemlékezetből, hogy emiatt a magyar próza fejlődésének áttekintése is csorbát szenved. Jókai, Kemény nem támadt a semmiből, többek között olyan előkészítőik is voltak, mint Kuthy, akinek prózájától lehetetlen megtagadni az elismerést. Kevesen tudtak így elbeszélő prózát írni. Jókai felé mutat nem csak stílusa, hanem alkotói módszere is.”

Újabb híresség

A hozzászólások során Bokor Irén ny.tanárnő megjegyezte: hasznos lenne Kuthy műveit újra kiadni/kiadatni, hogy a ma élők is ismerjék meg. Újdonságként ható bejelentést tett az isaszegi székhelyű HTMEA kuratóriumi alelnöke, Szendrő Dénes, amikor elmondta, hogy városukban végzett helytörténeti kutatás során egy olyan képeslapra bukkant, melyet Tóth Árpád közismert költő mellett egy kevésbé ismert, de a Nyugatosok nemzedékéhez tartozott Nagy Zoltán költő is aláírt, akiről kiderítette, hogy ugyancsak érmihályfalvi születésű (1884. május 15., Érmihályfalva – 1945. július 4., Budapest). Ezt ajánlotta a helyiek figyelmébe, és ugyancsak a HTMEA nevében Révász Gizella fel is ajánlotta, hogy társak lennének egy Nagy Zoltán-emléktábla állításában is. Ezt minden érdekelt örömmel fogadta, azzal a megjegyzéssel, hogy azt előbb alapos helytörténeti feltáró munka kell megelőzze.

Rencz Csaba



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .