Kultúránk mércéje mi vagyunk

Kultúránk mércéje mi vagyunk
Nagyvárad- Január 22-én este, A Magyar Kultúra Napja alkalmából az RMDSZ díjkiosztóval egybekötött gálaestet szervezett a Szigligeti Színházban. Ünnepi beszédet mondott Kelemen Hunor RMDSZ-elnök.

Ünnepi beszédében Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke úgy fogalmazott: a kultúra szó mindnyájunkban más-más képzeteket idéz meg, különbözőképpen határozzuk meg ezt a fogalmat, mindenikünk a maga sajátos világa, háttértudása szerint. Mi magunk vagyunk tehát a mértéke a kulturális tudatnak és emlékezetnek. Ahogy az emberélethez tartozik a siker és a kudarc, a magyar kultúra is magába foglalja azt is, ami ünnepelnivaló, és azt is, ami csak kevesek emlékezetében él már tovább a hiány minden szépségével és fájdalmával. Ha egy népet, vagy bármely embercsoportot meg akarnak fosztani önazonosságától, ezáltal pedig létét akarnák veszélybe sodorni, akkor először kultúrájától fosztják meg, hiszen a leépülés ezt követően már óhatatlanul bekövetkezik. Mert kultúra nélkül ugyan lehet élni, azonban az ember által létrehozott szellemi termékek univerzuma, és annak képi kivetülései, mindaz, amit kultúrának, egyszersmind értéknek nevezünk, valamely csodálatos módon beépült sejtjeinkbe, önazonosságunk fontos részévé vált, nélküle az életminőség is elképzelhetetlen. és ezt ma már senki nem vitatja.
Közösségként és egyénként is kötelességünk, küldetésünk megőrizni, hétköznapjaink részévé tenni mindazt, amit embertársaink, nemzettársaink, elődeink vagy kortársaink, névvel vagy névtelenül létrehoztak a kultúra bármely szakterületén, mert mindezek az egyetemes magyar művelődéstörténethez tartoznak- nyomatékosította. Hozzátette: senki nem diktálhatja ezt kívülről, nem határozhatja meg azt, hogy a kulturális javainkat mekkora értéktudattal építsük be az életünkbe.

Értékteremtés

Kelemen Hunor ugyananakkor azon meggyőződésének adott hangot: 25 esztendeje nemcsak a kommunista diktatúra bukott meg, hanem az erdélyi magyarság társadalmi és kulturális újjászületése is megtörtént, pedig szabadságunk kezdetén súlyos veszteségeinkkel is számolnunk kellett: az értelmiség kivándorlásával, az intézmények hiányával, és mindazzal, amit öt évtized alatt a kommunizmus megsemmisített, fölszámolt: történelmi jelentőségű ingatlanjaink elkobozásától a magyar helységnevek tiltásáig.
Megjegyezte: az RMDSZ két és fél évtizedes munkájában mindig kiemelt helyen állt az oktatás és a kultúra, hiszen ezek az identitás megőrzésének cáfolhatatlanul fontos elemei. Vitatkozhatunk azzal, hogy sok vagy kevés az, amit eddig elértünk. Valódi értékét csak akkor éreznénk, hogyha holnap 1989 december elején találnánk magunk, ha semmi nem létezne mindabból, amire ma gyakorta csak legyintünk, mert természetes számunkra a létezése az anyanyelv-használati jogoktól egészen az oktatási intézményrendszerig, tömbben és szórványban.
Az erdélyi magyar közösség számára az értékmegőrzés mellett az értékteremtés is fontos volt az elmúlt 25 évben, alkotóink jelentős művekkel gazdagították az egyetemes magyar kultúrát, és ezeket a tevékenységeket számos esetben támogatni is tudtuk, ami elégtétel számunkra. Valamennyi nemzet kultúrájának, így a mi kultúránk fennmaradása, gyarapodása is közösségi, ugyanakkor egyéni döntések hosszú sorát jelenti. Mert egy föl nem lapozott könyv pusztán egy papírtömkeleg, egy el nem hangzó dal mindössze hangjegyek sokasága, egy meg nem látogatott múzeum egy üres tér tele tárgyakkal, egy meg nem csodált festmény csupán festék egy vásznon.
„Minden dolog mértéke az ember. A magyar kultúra mértéke, mércéje mi vagyunk, a magyar közösség tagjai. Értékeink bennünk születnek meg és válnak élő, átörökíthető, fennmaradó értékekké”- hangsúlyozta az RMDSZ vezetője.

Európaiság és magyarság

Muraközi István berettyóújfalui polgármesteri az európai és a nemzeti értékek viszonyát taglaló felszólalásában arra hívta fel a figyelmet: becsüljük meg jobban, ami a miénk, mert Európa az egyéniséget keresi és értékeli bennünk, ezért amit több száz éven keresztül jól végeztük, ne másítsuk meg. Erre vonatkozóan pedig időről időre „szembejönnek velünk a felkiáltójelek”, mint például a nemzeti ünnepeink, az emléknapok, amikor történelmünk nagy gondolkodói, vezetői, kulturális identitásunk, illetve közéletünk alakítói állnak elénk személyes példájukkal. Civilek és politikusok, művészek és tudósok, iparosok és gazdálkodók, közszolgák és vállalkozók, akiknek a munkásságában, teljesítményében töretlenül hinnünk kell.

Ciucur Losonczi Antonius