Kulisszák nélkül

Kulisszák nélkül
Ádám János, a Kolozsvári Magyar Opera magánénekese Nagyváradon született, a Kolozsvári Műszaki Egyetemen diplomázik, majd bizonyos ideig, Nagybányán, az Arany és ezüst kitermelő Bányavállalat mérnöke volt.

A nagybányai világ

 

Abban az időben, Romániában a bányászok voltak a legjobban fizetett munkás-kategória. A mérnökök is ennek megfelelően voltak javadalmazva. Tehát anyagiakkal nem volt gond.

 

A munkaidő lévén hat óra, Ádám Jánosnak reggel 06 órától 12 óráig tartott. Bőven maradt szabadideje.

 

Mit lehet tenni egy majdnem 140 ezer fős városban, a Zazar partján, melynek környéke csodálatos, történelme nem is akármilyen kulturális életéről neves. Ötvös művészete már a középkorban figyelemre méltó volt, hiszen pénzverdéje többek között arról is híres, hogy a legszebb Bethlen Gábor tallérokat itt verték. A Nagybányai Művésztelep a hazai és nemzetközi képzőművészetben is kiváló helyet foglal el. A Teleki Magyar Ház, kora reggeltől késő éjszakáig, minden jó szándékú ember számára nyitva van. Lendvay Márton Színjátszó Kör és Alapítvány, a Németh László Gimnázium a magyar közösség társadalmi életét szolgálja.

 

A sok idővel rendelkező Ádám Jánosnak az apósa, jól átgondolt okokból, hívja fel a figyelmét arra, hogy az ifjú, mit is tehetne, hasznosan. Nem is sikertelenül, bekapcsolódik a műkedvelő színjátszásba. Ekkor ismeri meg a masztix (gyantaféleségből készült ragasztó, műbajuszra és műszakállra) szagát.

 

1989-ben nagyot változott a világ. A bányavállalat is kisebbre veszi lépteit. Ekkor hallja a televízióban a Kolozsvári Állami Magyar Opera felhívását. Jelentkezőket várnak az opera kórusába.

 

Ádám János nem járt zeneiskolába. Ő a labdát szerette rúgni, úszómedencébe fejest ugrani, és versenyúszásban megméretkezni el, egészen az országos bajnoki címekig.

 

Mégis jelentkezett az operai meghallgatásra. Arra gondolva, esetleg valaki mond egy szakavatott véleményt, érdemes- e neki komolyabban is foglalkoznia az énekléssel, mert Nagybányán már kapott ilyen jellegű jelzéseket.

 

A bizottság meghallgatta, és mondták, az eredményt közölni fogják.

 

Jóformán Nagybányára sem ért, és telefonon jelezték, hétfőn reggel jelentkezzen az opera igazgatóságán. Felvették.

 

Élete 180 fokot változott.

 Sorsfordulat: táncoskomikus az Operában

Bekerült egy új közösségbe, mely jóformán mindenben különbözött az eddigi életétől.

Maga a színjátszás teljes embert kér. Az élet egy dolog, és a színpad megint más. A színháznak van egy kapuja. Amikor azon belépsz, civil életed kint marad. Róla is kiderült, nincs zenei képzettsége. Megkezdődött egy nagyon komoly munka, melynek végeredménye lassan, de biztosan kezdett kialakulni.

 

A művészetben az „ezerfejű Cézár” előtt nincs protekció. Amikor felmegy a függöny, akkor bizonyítani kell. E nélkül a bizonyítás nélkül, nem lehetsz a közönség kedvence.

 

Az operaháznak nem volt táncoskomikusa. Ádám János, mint a Kolozsvári Magyar Opera szerződtetett tagja Udvarhelyen debütált.

 

A táncoskomikus operett szerepkörhöz elfogadható énekhang és – technika, virtuóz mozgáskultúra és tánctudás, jó színészi adottságok kellenek. Partnere a szubrett, aki általában szoprán és hasonló adottságokkal kell, rendelkezzen. Egyebekben az eszköztára megegyezik a komikuséval. A klasszikus magyar operettekben, ilyen szerep, pl. Kálmán Imre: A csárdáskirálynő- Bóni gróf; Lehár Ferenc: A víg özvegy- Nyegus vagy Ábrahám Pál: Bál a Savoyban- Musztafa.

 

– Amikor kap egy új szerepet, hogyan közelíti meg?

 

Nálam a legfontosabb az, ha a szerepben sok zenei szám van. Ezeket tudjam leénekelni, úgy ahogy a zeneszerző megírta. Szerepet soha nem adtam vissza.

 

Tisztában vagyok azzal, meddig tudok nyújtózkodni. Maga a szakma nagy figyelmet, és szellemi koncentrációt kér.

 

– Mikor következik be az a pillanat, amikor érzi, az előadás jó irányba halad?

 

A játszott daraboknál megvannak azok a pontok, ahol el lehet dönteni, ma ez az előadás milyen sikerrel fog lemenni. Bár kellemes és kellemetlen meglepetések is érhetik az embert.

 

– Mondjon példát.

 

Tudom azt, ezen és ezen a helyen, ez lesz. Mégis bizonyos előadásban a megszokott, közönségi reakció más lett. A mi mesterségünkben soha nem lehet előre jósolni. Mert minden előadáson, bár ugyanazt énekeljük, avagy tesszük, még sem hajszál-pontosan ugyan úgy, mint az előtt. Nincs soha azonos közönség, bármennyiszer is játszottuk azt a darabot. Ez az, ami az élő előadást megkülönbözteti az elektronikusan rögzített előadástól. Többek között ebben van az élő előadás soha vissza nem térő nagy pillanatainak varázsa.

 

– Táncoskomikusi szerepkörben, meddig lehet színpadon megnyilvánulni?

 

Megmondom őszintén, nem vagyok híve a ripacskodásnak, amikor nem a közönségnek játszol, hanem a kulisszáknak. Az embernek mindig ismernie kell a határt, mert nagyon könnyen át lehet esni a másik oldalra. Tisztelni kell a közönséget. Amíg ez megvan, addig az ember, a művész felmehet a színpadra. Mert megvan a közönség tisztelete. Ezeket nem lehet tanulni. De legyen tehetsége mástól, gyere hozzám alapon, ellesni. Tanulni a nagy elődöktől, mint az én esetemben Veres Lajostól, Madarász Kovács Lenkétől, Szeibert Istvántól, Elek Károlytól.

 

Színpadi jelenléttel kapcsolatban számomra felejthetetlen Csíky András egyik alakítása, amely abból állt, hogy a színpadi emelvényen, mondhatni mozdulatlanul ült és szó nélkül, de belső átéléssel mindent, ami körülötte történt, le-reagált. Számomra ő mutatta meg, ki az igazi színész.

 

Számomra, de gondolom mások számára is, a magyar nyelv helyes használata nagyon fontos. A terem, melyben most játszunk, akusztikailag nem éppen tökéletes. Ezért a beszéd intenzitásának, a szavak ejtésének tisztasága figyelemre méltó tényező. A munkám folyamán igyekszem a közönség elvárásait minél jobban szolgálni. Ennek érdekében, habár sokszor elég kevés idő jut arra, a rendezővel igyekszem mindent a lehető legvilágosabban tisztázni.

 

– Az operett nem egy olyan műfaj, amit be lehet csapni. Nem engedi meg. Megvannak a maga sajátosságai, és ha valaki nem ismeri kellő képen az operett vagy az opera sajátos nyelvezetét, az a színpadon nagyon hamar, kiderül.

 

Az eljövendőkben, mint táncoskomikus, mit szeretne eljátszani?

 

Semmi olyat, amit nem tudok eljátszani. Ebből a szempontból, problémás gyermek voltam. Aki nem tudott másodikos korában egy verset elmondani, mert elsírja magát, vagy megszállottan színpadi dolgokkal foglalkozni, lásd versmondás, éneklés. Engem kirúgtak az énekkarból. Én a labdát szerettem rúgni. Kilenc évig sportszerűen úsztam, én sport centrikus voltam, vagyok és leszek. Többszörös országos bajnok voltam.

 

Amikor Kolozsváron jártam egyetemre, a sport délutáni elfoglaltság volt, meg szombaton és vasárnap. Azok alatt az évek alatt a Csárdáskirálynőt nem láttam. Van egy emlékem 1989 októberében, a Kolozsvári Állami Magyar Opera előtt olyan távolságra álltam Szeibert művészúrtól és Elek Károlytól, hogy hallottam, amikor megjegyzést tettek a bőrkesztyűmre. Rá félévre, mivel májusban felvettek az operába, már kollegák voltunk. Májusba kerültem az operaházba és már szeptemberben, játszottam.

 

1990. november 5.-én a Csárdáskirálynőben léphettem fel. Jóformán az élet és az opera formálta azzá, amivé a magyar operában lett.

 

A több mint kétórás beszélgetésünk talán legemberibb, és legérdekesebb része következik.

 

A tavaly egy átgondolt csapattal és programmal körbejárták a kolozsvári magyar tannyelvű iskolákat. Volt egy kicsi bemutató éneklés, kötetlen beszélgetés. Az akció végül is, amikor meghúzták a vonalat, 368 opera bérlettel záródott. Első komolyabb akció annak érdekében, hogy visszaállítsák azt a gondolkodást, amikor jóformán majdnem minden magyar középiskolásnak és egyetemistának bérlete volt. Amikor egy- egy előadás alkalmával a lépcsőkön is ültek a nézők. Amint mondja: „Jólesett látni, a gyermekek felismernek.”

 

A táncoskomikusi szerepkör rendkívüli nehézsége miatt véges. Csak egy bizonyos korig lehet játszani. A tánc a mozgás dinamikája, meg az, hogy a legnagyobb lendületből, beszédre váltani úgy, hogy azt a néző lihegés nélkül világosan értse, nem kis feladat. Mint ahogy annak félhangnak a kiéneklése, amely nélkül az ária nem az, aminek a szerző írta. Egy- egy könnyed, elegáns mozdulatba hihetetlenül sok munkát kell befektetni.

 

Ádám János már több mint 20 éve a világot jelentő deszkákon van.

 

A színháztörténet feljegyezte a hajdani táncos komikusokból világhírű színészek, előadók lehettek. Majdnem minden operettnek vannak olyan szereplői, melyekben karakter figurákat kell, alakítsanak. A szólamaik is kevésbé megterhelők, ellenben mégis nagyon fontosak az előadás szempontjából. Maradva a Csárdáskirálynő példánál, Miska szeparépincér, vagy Feri úr mindkettő jelentős szerep az operettben.

 

 

Főbb szerepei a Kolozsvári Magyar Operában

 

 

Kálmán I.: Csárdáskirálynő – Miska, Bóni

Kálmán I.: Marica grófnő – Zsupán

Kálmán I.: A bajadér – Napóleon márki

Ábrahám Pál: A cirkuszhercegnő – Sergius Vladimir herceg

Ábrahám P.: Viktória – Jancsi

Ábrahám P.: Bál a Savoyban – Musztafa

Huszka J.: Lili bárónő – Frédi

Huszka J.: Mária főhadnagy – Zwikli Tóbiás

Huszka J.: Gül Baba – Mujkó

Szirmai A.: Mágnás Miska – címszerep

J. Strauss: A denevér – Frosch

Jakobi V.: Sybill – Poire, impresszárió

Farkas F.: Csínom Palkó – Tyukodi

Venczel P.-Moravetz L.-Csép S.: Mátyás a vérpadon – Marzio

Venczel P.-Moravetz L.: Ali Baba és vAgy negyven rabló – Ali Baba

 

A tenni akaró ember számára, mindig adódik elfoglaltság. Ádám János, ha megkérik, szívesen segít a hozzá forduló fiatalabb kollegáknak. Valamikor nemcsak Ő, de mindenki, aki művészpályára lépett, elődeitől tanulhatta el a mesterséget. Most sincs másként.

 

 

 

 

 

Csomafáy Ferenc