Kulcskérdés volt a pozíciók megőrzése…

Kulcskérdés volt a pozíciók megőrzése…
Nagyvárad- Szerda este az Ady Endre Középiskolában folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által alapított Szacsvay Akadémia Erdély a magyar történelemben modulja. Bárdi Nándor, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja Kisebbségkutató Intézetének munkatársa tartott előadást.

Az érdeklődőket Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Bevezetőjében Bárdi Nándor arra hívta fel a figyelmet: arról fog beszélni, hogy a két világháború között hogyan jött létre az erdélyi magyar politikai közösség, milyen szerepet játszott ebben Magyarország, illetve milyen mechanizmusrendszer és gondolkodásmód vezetett ehhez. Hangsúlyozta: a romániai magyarság kényszerkisebbségnek, vagyis a magyar nemzet részének tekintette magát a tárgyidőszakban, szociológiai értelemben pedig nem is volt kisebbség, hiszen jobbak voltak a társadalmi pozíciói, mint a tituláris nemzeté. A 49 városból például 30 magyar többségű volt, az iparosok 70 százalékát is magyar vállalkozók adták, és a zsidóság és a németség mellett a magyarság meghatározó nemzetisége volt Erdélynek gazdasági szempontból. Emellett Trianon miatt a magyar önszemléletben szembe kellett nézni az erdélyi etnokulturális közösséggel, vagyis tartalommal kellett megtölteni a kulturális nemzet fogalmát.

A Horthy-rezsim külpolitikáját a revíziós jövőkép határozta meg, mely nem volt irredenta, hiszen elfogadta a Trianoni békeszerződést, ám ennek revíziójában gondolkodott- magyarázta a történész. A szomszédságpolitikát a határ-érdekellentétek, a történelmi komplexusok és a kisebbségi kérdések, a magyarságpolitikát pedig a nemzetközi és kétoldalú kisebbségvédelem, a magyar-magyar kapcsolatok és a támogatás jellemezte, vagyis a térség viszonyrendszerében négy tényező- a romániai magyarság, Románia és Magyarság, valamint a nemzetközi kapcsolatok- játszott kulcsszerepet. A revíziós politika meghatározó alakja Jancsó Benedek volt, aki 1927-ben kijelentette: „a területi integritásunkat vesztettük el, ezért a kulturális integritás nevében kell az elszakított magyarság kulturális és gazdasági szervezkedését támogatni”. Mindez azt jelentette, hogy a revízió legitimációja zajlott a Horthy-korszakban, vagyis úgy gondolkodtak, hogy meg kell őrizni a kulturális egységet, a pozíciókat és amikor a demográfiai, politikai és gazdasági viszonyok úgy alakulnak, ki kell használni az alkalmas pillanatot a revízióra. Lebegtették a történelmi határok visszaállítását is, holott a szakemberek tudták, hogy ez csak etnikailag lehetséges, a nagyhatalmak támogatásával.

Magyarságpolitika

Az 1918-20 közötti zavaros periódusban zajlott a béke előkészítő munka, próbálták rendezni a menekültkérdést. 1920-21-ben külföldi szövetségeseket kerestek, nem nagy sikerrel, hogy aztán 1922-27 közt megtörténjen a belső konszolidáció és a nemzetközi integráció. 1927-34 között Horthy nyíltan felvállalta revíziós szándékait, az ezt követő négy évben azonban a külpolitika kényszerpályára került, nem sikerült például a kisantant bomlasztása.

Ezeket párhuzamosan, ezekben az évtizedekben a magyarságpolitikának is stratégiai korszakai voltak. 1918-1920 között Magyarország azt tanácsolta az elcsatolt területen élő magyaroknak, hogy utasítsák el a hűségesküt, és tanúsítsanak passzivitást a békeszerződés aláírásáig. 1920 végétől Romániában megindult a közösségi önszerveződés, német mintára létrejött a Magyar Szövetség. 1923-26 között, változtatva addigi taktikáján, Magyarország az adott politikai közösségbe való integrációt, illetve potens regionális szövetségesek keresését ajánlotta. 1927-34 között támogatta az önálló politizálást, a belső összezárkózást, az elitnevelést és a társadalomépítést, 1934 után pedig úgy vélte, a román pártok állásfoglalásának kiprovokálása, valamint a nemzetiségi kérdés megoldatlanságának tematizálása lenne hasznos az erdélyi magyarság számára.

Kulturális elit

A magyarság- és revíziós politika intézményrendszerének csúcsán a Minisztelnökség Nemzetiségi Osztálya állt, melyet Pataky Tibor irányított 1921-től az 1944-es német megszállásig. 1921-ben megalapították a Társadalmi Egyesületek Szövetsége Központját, mely olyan szervezeteket felügyelt, illetve támogatott, mint a Magyar Nemzeti Szövetség, a Magyar Külügyi Társaság, a Magyar Szociográfiai Intézet, az Államtudományi Intézet, a Szent Gellért Társaság vagy a Rákóczi Szövetség. Ugyanakkor a magyar költségvetés 4 ezreléke ment határon túlra (összehasonlításképpen: ma ez a büdzsé 1,7 ezreléke). 1926-ban például Romániában a támogatások 90 százalékát kulturális célokra fordították, s még 1933-34-ben is az egyházat és a sajtót nagyobb mértékben finanszírozták, mint a politikai szférát.

Az elmondottak alapján úgy tűnhet, hogy Budapest „mondta meg a tutit” az erdélyi magyarok számára, pedig egyáltalán nem így volt- hangsúlyozta Bárdi Nándor. Amellett, hogy megszületett a transzilvanizmus eszméje, a romániai magyar politikai közösség életét paradox módon az alakulat 1924-es elnökválságának köszönhetően az Országos Magyar Párt formálta, alakította, ezzel párhuzamosan pedig Bánffy Miklós 1926-os erdélyi hazatérte után a kulturális elit integrációja is végbement.

Ciucur Losonczi Antonius