Krisztusban szeretett testvérek, kedves ünneplő hívek!

Krisztusban szeretett testvérek, kedves ünneplő hívek!
„A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól.”(Jn 20, 1).

Így kezdődik húsvét ünnepének evangéliuma és már ebben a rövid kis értesítésben is megtaláljuk mindazt, ami megalapozza húsvéti ünneplésünket. A béke és az öröm, mindaz ami a húsvéti titkot teljessé teszi fokozatosan érlelődik meg azokban, akik a nagypénteki események után, megtört reményeik súlya alatt nem voltak felkészülve a nagy változásra és az ebből eredő találkozásra. A vasárnap kora reggeli eseményben, a sírnál talált szokatlan és váratlan jelek ellenére, mintha az előzmények hangulata folytatódna. Az eseménynek meghatározója, az élő Krisztus nem tűnik fel az első látogatónak, Mária Magdolnának, aki egy elsietett következtetés után szinte ösztönszerűen visszatér övéihez egy olyan hírrel, ami további nyugtalanságban tartja őket, és még nem hozza meg számukra az élő Igazsághoz vezető fényt. Jézus Krisztus ott van gondolataikban. Vágyaikban is élőnek szeretnék őt látni és megtapasztalni, de a valóságban a tanítványok még most is a nagy kő előtt találják magukat, amely elzárja előlük Jézus sírját. Az egyedüli rendkívüliség, amely kimozdította őket összetörtségükből, Mária Magdolna élménye volt, aki „észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól.” A leírások szerint, az események folytatása innen annyira felgyorsul és fokozódik, hogy azok, akik nagypéntek óta nem tértek magukhoz a golgotai szörnyű eseményekből, csak lépésről lépésre jutnak el oda, hogy hitükkel és reményükkel megközelítsék az élő Krisztust. „Mária Magdolna elment és hírül adta a tanítványoknak: Láttam az Urat…”(Jn 20, 18). – fejeződik be ez az első értesítés, miután megtörtént az első találkozás a feltámadt Jézussal.

Kedves Testvéreim! Mária Magdolna élménye, ahogyan az kibontakozott az üres sír körül, számunkra is megalapozza a húsvéti esemény hitelességét. A hit, amely a Feltámadotthoz vezette őt, a keresésben és a megtalálásban bontakozott ki és szilárdult meg igazán. Ez a húsvéti esemény lényege az, hogy a halál fölé helyezi az igazi életet mindazok számára, akik húsvétkor tesznek azért, hogy megközelítsék a sírt, hogy ott felfedezzék az elhengerített követ és elindulnak az élő Krisztus megkeresésére és felfedezésére.

Mária Magdolna húsvéti története ennek a folyamatnak a részleteit bontakoztatja ki előttünk, amelynek kiemelkedő pontja a Feltámadt Jézussal való találkozás és a feltámadásról való tanúságtétel azok előtt, akik még nem jutottak el a hit bizonyosságára. Ezért ezt a történetet nem elég csupán ünnepélyesen húsvéti örömhírként meghallgatni, ezt tudomásul kell venni és be kell fogadni életünkbe, hogy hitünk megerősítésére legyen és elvezessen bennünket is a feltámadt Jézushoz. „A hit tehát hallásból ered” (Róm 10, 17) – írta már Szent Pál apostol a rómaiakhoz, és húsvéti megújulás is akkor valósul meg életünkben, ha nyitottak és befogadóak vagyunk a feltámadás hírnökei előtt. Mit jelenthet ez a mi életünkben? – tehetjük fel jogosan a kérdést, amikor a reánk hagyományozott értesítések mellett szívesen vennénk egy élő tanút is, aki megosztaná velünk rendkívüli élményeit a feltámadás eseményeiről. A kérdésre a választ már megadtuk: Mária Magdolna tapasztalata, ahogyan az kibontakozott az üres sír körül, számunkra is megalapozza a húsvéti esemény hitelességét és valódiságát.

A Szentírás elmondja róla, hogy a hétnek első napján, kora reggel elindul, hogy felkeresse Jézus sírját. A borzasztó kereszthalál látványa sem riasztotta vissza attól, hogy ismét elinduljon és megkeresse azt, akit elvesztett. Amikor pedig találkozik vele, útja tovább folytatódik, nem ragad le az élmény ámulatában, hanem visszasiet az apostolokhoz, hogy őket is felkészítse a nagy találkozásra. Élet és halál, halál és élet szembesülnek ebben a történetben, aminek eredménye az elindulás és a megérkezés, a nyugtalanság és a megnyugvás, a találkozások, a keresés és a felfedezés.

Mennyire visszatükrözője ez annak, ami lejátszódik a mi életünkben is, vágyaink és elképzeléseink megfogalmazásában, sikereink és kudarcaink megtapasztalásában, amikor érezzük lelkünk és életünk ürességét, vagy örülünk gazdagságának és szépségének kétségbeeséseink vagy reményeink világában. Húsvétot ünnepelünk, amikor mindezekből képesek vagyunk kiemelkedni és el tudunk indulni a nyitott sír felé, amely Jézus feltámadása által az élet forrása lett. Mária Magdolna a többi asszonnyal együtt nem ragadtak meg a kereszt tövénél. A félelem nem győzte le őket és nem kényszerítette a zárt ajtók mögé. Elindultak, annak ellenére, hogy tudták: útjuk a sír felé vezet. Elindulni, bátran keresni és még bátrabban tovább adni a jó hírt: Van élet amiért élni kell! – milyen szép húsvéti küldetés.

Mária Magdolna történetében megjegyzi a szentíró azt is, talán nem véletlenül, hogy „a hét első napján, amikor még sötét volt, … kiment a sírhoz” (Jn 20, 1). Amikor még sötét volt, sötétben indult a sötétségbe a sír felé.

Micsoda erő és belőle fakadó nyugtalanság késztethette őt, hogy a halálon túl is az élet szolgálatában maradjon. Hiszen mennyire lényegtelennek tűnhetett akkor még elvégezni a holttest körüli szokásokat, a bebalzsamozást, amely ugye a halálon már nem változtathatott többé. Ez a kilátástalan vállalkozás egészen a mélyre hat, mert a sötétségnek a felvállalása és feltárása nem a halálért történik, hanem éppen az élet értékéről beszél, melynek ellensége minden erőszak és gyűlölet. Aki felvállalta ezt a sötétséget és elindult, a legsötétebb mélypontban is felfedezte a ki nem alvó világosságot.

Kedves Testvéreim, az életről szóló tanúságtétel minden keresztény embernek életbevágó feladata és küldetése. Csak akkor vagyunk képesen ennek eleget tenni, ha a bennünk és körülöttünk uralkodó sötétséget nem nevezzük világosságnak. Húsvétkor is itt van az idő, hogy „levessük a sötétség tetteit, s öltsük magunkra a világosság fegyvereit” (Róm 13, 12). Az igazi fény felragyogott számunkra Jézus Krisztus feltámadása által. Kibontakozásunknak ereje származhat abból, ha engedjük, hogy ez a fény beragyogja sötétségünket. És amint szemünk a nap világosságára van utalva, életünk Krisztus győzelmének ragyogásában találja meg értelmét és valódi gazdagságát.

Kedves Ünneplő Testvérek!

A húsvéti történet feltárja előttünk a nagy igazságot: életünkben megadatik számunkra a kora reggeli óra, amely Mária Magdolnát is Urához vezette aki megnyitotta számára életének új lehetőségeit. Ilyenkor indulni lehet, sőt indulni kell a sír felé, mert Istent semmi sem tudja megakadályozni abban, hogy feltárja magát a kereső ember előtt. Vezessenek el bennünket a húsvéti ünnepek ehhez a hithez, hogy felfedezve Jézus győzelmének jeleit a mi életünkben, örömmel hirdessük a világnak: Feltámadt Krisztus! Alleluja! Valóban feltámadt! Alleluja!

Nagyvárad, Püspöki Székhelyünkön 2012. Húsvétján

† László s.k. megyéspüspök