Krisztusban szeretett testvérek, Kedves ünneplő hívek!

Krisztusban szeretett testvérek, Kedves ünneplő hívek!
Amikor nemrégiben egy szépen berendezett lakásban volt alkalmam megfordulni, felfigyeltem arra, hogy a nagy előszobát három egymás mellé állított csodálatos faráma díszítette. Az első két ráma Munkácsy trilógiájának első két jelenetét keretezte be, míg a harmadik ráma üresen állt. A trilógia harmadik reprodukcióját még nem sikerült megszereznem – mondotta a vendéglátó.

A művészi kivitelezésű képkeret kép nélkül nem sokat mutatott, mert az üresség és az értelmetlenség látszatát keltette, semmi üzenete nem volt a mellette álló csodálatos műalkotásokhoz képest. Megmaradt bennem ez a nem mindennapi kompozíció – keret kép nélkül – majd mélyebb átgondolás után rájöttem arra, hogy mégis van üzenete a kép nélküli keretnek és ez ilyenkor, karácsony táján nagyon aktuális.

Karácsonyt ünnepelünk! A Jézus Krisztus születéséről szóló evangéliumok tanúsága szerint azon a napnál is fényesebb éjszakán a pásztorok az Örömhír mennyei üzenetét hallották. „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában” (Lk 2, 10-11). Isteni helyzetének magasságából Isten Fia lejött hozzánk, megalázta önmagát és magára vette halandó állapotunkat, hogy valamennyien „Isten fogadott gyermekeivé” (Róm 8,15-16) váljunk. Más szóval, az Ige megtestesülése és ezzel együtt a világ konkrét történelmébe való eljövetele által Isten emberré vált, hogy mi isteni életében részesüljünk. Ezért oly csodálatos a Karácsony, ezért oly mélységes Jézus Krisztus születésének titka. Mert mindenkiért érkezett és mindenkit megszólít, hiszen „értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett …” (Apostoli Hitvallás).

Karácsony igazi ünneplése feltételezi a misztériumnak a felfedezését és annak aktuális megtapasztalását a mi életünkben: ez nem más, mint felismerése annak, hogy Isten nem hagyta magára az embert. Most már nem csak távolról kíséri népének sorsát, nem csak követein keresztül irányítja annak életét, hanem egyszülött Fiát küldi el, hogy sorsközösséget vállaljon minden emberrel és meghirdesse a béke és az igazság országát.

Az ilyen ünneplés komoly összeszedettséget feltételez, elcsendesedést és magunkba tekintést. Egyfajta visszavonulást a hétköznapi önmagunktól, hogy bejárjuk énünk rejtekeit és felismerjük érkezésének különleges ragyogását saját magunkban, szeretteink körében és azoknál is, akik talán reánk szorulnak vagy segítségünkre számítanak, az ismeretlenekben és a különféle megpróbáltatások terheit hordozókban. Az ünnep hangulata feltételezi az elcsendesedést és a világ zajától való eltávolodást, mert csak így lehet valósággá, amit ilyenkor egymásnak kívánni szoktunk: a meghitt, az áldásokban gazdag karácsony. Csak így láthatjuk tisztán az érkező fényt, csak így hallhatjuk jól a hirdető hangot: „Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus!…” (Lk 2, 11).

Ez karácsony igazi története! Ez az igazi karácsonyi kép, amely tartalmassá és reménytelivé teszi a mi ünnepünket. Ha képesek vagyunk látni és még hallani is tudunk Isten érkezése előtt, ha belső fény, kiengesztelődés és megbocsátás, elfogadás és befogadás, valamint hirdető hang, a hitben való megerősödés, szóban, tettben való hitvallás tölti el ünnepnapjainkat, akkor a képben vagyunk. Akkor készülődésünk sem marad értéktelen keret, mert mindaz, amit mi emberileg készítgettünk karácsonyra, majd találkozik azzal, amit Isten szánt a mi számunkra és az egész világ üdvösségére. Így örömünkre válik és sok áldás forrásává lesz Jézus Krisztus születésének ünneplése templomainkban és családjainkban, otthon vagy idegenben, örömteli szívvel és megelégedettségben vagy éppen a mindennapi gondok és nehézségek terhe alatt. Mert a legsötétebb éjszakát is beragyogta az igazi fény, Jézus Krisztus, aki oda érkezett, ahol az embernek legnagyobb szüksége van reményforrásra, erőre és jövőt tápláló bizalomra.

Kedves testvéreim!

A karácsonyi kép egy titokzatos és mégis mozgalmas kép. Titokzatos, mert ennyire közel még soha nem került ember az Istenhez, mint amikor maga Isten ereszkedett le hozzánk. Így történhetett meg az, hogy átnéztek rajta az emberek, mert szemüknek tekintete leragadt a földi korlátok közé. De mozgalmas is a karácsonyi kép, mert akik nyitottak voltak a tiszta fényre és hallani tudták a földönkívüli hangot, azok útra indultak, hogy megkeressék és megtalálják az újat az életükben. Kockáztatták nyájuk biztonságát és még a gonosz Heródest sem kerülték el, mert hittek az újban, hitték hogy elérkezett a megújulás, amely mindent biztonságba helyez. Ilyen bátorságra van nekünk is szükségünk karácsony ünneplésekor: higgyünk az újban és fogadjuk végre el annak forrását a mi életünkben! Lélekben közelítsük meg Betlehemet és most, a Hit Évében váljék meggyőződésünkké az, hogy Jézus „a mi üdvösségünkért … emberré lett”! Jézus, a mi megújulásunkért hozzánk jött! Jézus, lelkünk békéjére és örömére itt van közöttünk! Én is részese vagyok ennek a történetnek! Ha ez a hit átjárja egész lényemet, vigyem el másoknak is ezt az Örömhírt!

Ünneplő testvéreim!

Karácsony szent ünnepén „kívánjuk, hogy ez az év minden hívőt késztessen arra, hogy a hitet a maga teljességében, megújult meggyőződéssel, bizalommal és reménnyel vallja meg” (XVI. Benedek pápa – Porta fidei 9.) Ez legyen ünnepi kívánságunk és ez legyen mindennapi örömünk! Ehhez a betlehemi Kisded áldását, örömét és békéjét kívánom minden ünneplő kedves testvéremnek és minden jóakaratú embernek!

Nagyvárad, 2012. Karácsonyán

† Böcskei László s.k. nagyváradi megyéspüspök

Címkék: ,