Krisztusban szeretett testvérek, kedves ünneplő hívek!

Krisztusban szeretett testvérek, kedves ünneplő hívek!
Húsvéti szent öröm járja át az egész keresztény világot, amikor most a nyugati és a keleti egyház együtt ünnepli Jézus Krisztus feltámadásának ünnepét. Jézus feltámadott! Legyőzte a bűnt és a halált, győzedelmeskedett a gonosz felett és meghirdette az új életet.

És mit jelent ez az új élet? Reményt a reménytelenség helyett, erőt és lendületet az erőtlenség és lanyhaság helyett, új kilátást a kilátástalanság helyett, örömet, szeretetet és békét!

Ilyenkor, a városokban, a híres és pompás katedrálisokban akárcsak a legkisebb és legegyszerűbb templomokban, a világ minden táján és részén, visszahangzik húsvét győzelmének örömhíre. Mert győzelemről van szó, amely egy kemény harcnak a végső kibontakozása és eredménye. Isten Fiában a jó szembeszállt a gonosszal, az élet a hallálal. Nagy áldozatot követelt ez a harc, de a bűn erejét legyőzte Krisztus „akit Poncius Pilátus alatt érettünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették, de harmadnapra feltámadott az írások szerint…”. És így született meg világunkban az új élet. Most már nem reményről vagy beteljesülésre váró ígéretekről van szó. Krisztus végérvényesen feltámadott, Ő él és velünk van!

Hogy ez az Örömhír oly gyorsan átölelte a világot, hogy meghatározója lett közösségek és népek fejlődésének, kibontakozásának, az éppen az Isten által kirendelt tanúknak köszönhető. Mert ők, az apostolok és tanítványok voltak azok, akik legközelebbről követhették Jézus művét. Ismerték gondolatvilágát, megtapasztalták Isten- és emberszeretetét, meggyőződhettek lelki erejéről. Hallgatták Őt, amikor egy egészen új emberképet mutatott be nekik és Istennek, mint legfőbb Atyjának akaratára hagyatkozott. Közelében lehettek, még a tagadás ellenére is, amikor értünk keresztre feszítették. A legnagyobb próbatétel azonban a halála volt, amelyet már nem tudtak elviselni és a zárt ajtók mögé menekültek.

Mert életre kelt

De az üres sírnak a híre a jámbor asszonyokon keresztül hozzájuk jut el legelőször. Ezzel megindult bennünk az élet kibontakozása. Amit addig félemmel és elkeseredéssel követtek, amiért szomorkodtak és bánkódtak, most egészen átértékelődött és megváltozott, mert életre kelt az, aki halott volt és ismét közéjük lép, hogy megerősítse őket.

Kezdetét veszi a nagy igehirdetés, az emberek megszentelése a szentségek által, a szegények felkarolása a szeretet parancsának szellemében. Megvalósul az igazi Krisztus követés, amely nem csak holt betű, vagy száraz és nem felvállalt hitvallás, hanem élet.

És kétezer év óta ez a hirdetés újra meg újra erőre kap és folytatódik, mert Krisztus feltámadásának nagy eseménye nyomokat hagy az emberiség életében:

  • a lelki gazdagodásnak és kibontakozásnak a nyomait mely által az életet értékes kincsként fogadják el az emberek.

  • a krisztusi egységhez vezető nyomokat, amikor testvérként, egyazon Mennyei Atya gyermekeiként akarnak egymás mellett élni az emberek.

  • a megnemesedett gondolatok és vágyak nyomait, amikor nem áldozzuk fel mulandókért az örökkévalóságot, amikor értékelni tudjuk az időt és felfedezzük egymásban Istennek képét és tulajdonságait.

  • az áldozatos helytállásnak verejtékes nyomait, amelyek annyiszor a hősiességben bontakoznak ki, amikor húsvét igazát hirdetik és erre mint legfőbb jóra építik életüket az emberek, a családok, a közösségek.

Az élő Krisztus

Mennyire hálásak lehetünk, hogy ilyen húsvéti nyomokkal van szegélyezve életünknek útja és hogy mi is meg tudjuk tapasztalni az élő Krisztus jelenlétét.

És mennyire hálásak lehetünk azért is, mert győzelmének nyomai elődeink példaértékű életében is megmutatkoznak. Ezt igazolja Boldog Szilárd püspökünk hősies helytálása, úgy mint a boldoggáavatás előtt álló Scheffler János püspök is, aki az élet győzelmének hitében mindent feláldozva Krisztus győzelmének és erejének hirdetője maradt még a halálban is.

Valóban feltámadott az Úr, övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.”

Kívánom kedves paptestvéreimnek, a szerzeteseknek és szerzetesnőknek, minden kedves munkatársnak a központban és a plébániákon, valamint minden kedves ünneplő keresztény hívőnek, hogy húsvét öröme töltse el életüket, tegye azt teljessé és kegyelmekben gazdaggá. Legyen sok erőnek a forrása és vezessen el mindenkit a hitben való gazdagodásra.

Főpásztori áldással.

Nagyvárad, Püspöki Székhelyünkön 2011. Húsvétján