Közvita MOGYE ügyben

Nem tisztem a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemmel foglalkozni. Valamikor a 1950-es évek második felében rendkívül sok orvos hallgató jó ismerősöm volt.

Köszönhetően annak, hogy 1954-ben Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet Kolozsvárról átköltözött Marosvásárhelyre, ahol a Köteles Sámuel utca 6. szám alatt működik, azóta is. Ma már az intézetet Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem néven emlegetik. Abban az időben, lévén „színis”, az Apollóban nem egy szombat este szórakoztunk együtt. De a hét folyamán is gyakran találkozhattunk a város kulturális megnyilvánulásain. Ennek is köszönhetően sok jövendőbeli orvos ismerősöm lett. De az események is úgy hozták, alkalmam volt rendkívül közelről megismerni azokat az eseménysorokat, melyek a mai helyzet kialakulásához, vezettek.

Az 1948-as tanügyi reformot követően a marosvásárhelyi orvosi kart különválasztották a Bolyai Tudományegyetemtől, és létrehozták a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet, melynek rektora akkor osztálytársam és egyik legjobb barátom édesapja, dr. Csőgör Lajos lett.

A történelmi valóság bizonyítja, 1962-ben a román állam, anélkül hogy hivatalos dokumentumot adott volna ki, és ezáltal megváltoztatta volna az 1945, 1946, 1948-as törvényrendeleteket, mely szerint az egyetemet a magyar kisebbség számára hozták létre, és a tanítás nyelve magyar, bevezette a kétnyelvű oktatást. Az előadásokat románul és magyarul, a gyakorlati órákat csak románul lehetett hallgatni. A magyar diákok részaránya, azóta fokozatosan csökkent.

Rendkívül érdekes volt az a metódus, amit a megfelelő szervek használtak annak érdekében, hogy az egyébként kitűnő, hírneves nemzetközileg is ismert magyar orvos professzorokat leváltsák. A szó legszorosabb értelmében elüldözzék. Ennek volt következménye az, miként tűntek fel székelyföldi városokban, de külföldön is ragyogóbbnál- ragyogóbb magyar orvosok.

Ennek illusztrálására, csak egy esetet elevenítenék fel. Ion Gheorghe Maurer (Bukarest, 1902. szeptember 23. – Bukarest, 2000. február 8.) román kommunista politikus, jogász, 1961–1974-ben pedig Nicolae Ceaușescu politikáját a kezdetektől támogató miniszterelnök. Székelyföldi látogatása alkalmából furcsa körülmények között karambolozott. A súlyosan megsérült Maurert úgy emlékszem a Sepsiszentgyörgyi kórházba szállították. Nicolae Ceaușescu nem véletlenségből őrült hisztit vágott ki.

Nemzetközi orvosgárdát hozatott az országba annak érdekében, hogy kivizsgálják, miként kezelték, látták el a súlyosan sebesült politikust. A bizottság tagjai megállapíthatták: a volt egyetemi tanárokból álló gárda a lehető legjobban járt el a sürgősségi beavatkozás alkalmával.

De térjünk vissza a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen történtekre. Amint az egyetemre vonatkozó statisztikai adatokból kiderül:

Míg 1963-ban a 88 végzős diákból 81 magyar, 2 román és 5 más nemzetiségű volt, addig 1994-ben 240 végzősből 28 magyar, 211 román és 1 más nemzetiségű volt. 1990 márciusában az egyetem magyar hallgatói sztrájkba kezdtek, egyenlő jogokat követelve. A sztrájkhoz később a tanárok is csatlakoztak, de a román hatóságokkal nem tudtak megegyezni. Ezek az események voltak a későbbi „fekete március” néven elhíresült pogrom kezdetei. Csak 17 évvel a rendszerváltozás után, 2007 áprilisában sikerült elérni, hogy magyar feliratok is kerüljenek az egyetemre. A kommunizmus éveinek szabályszerű numerus claususa után hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a román és magyar tannyelvű helyek aránya valamelyest kiegyenlítődjön. Az egyetem magyar oktatói és a magyar politikai, érdekvédelmi, tudományos és diákszervezetek elszánt küzdelme folytán fokozatosan emelték ugyan a magyar helyek számát, de egészen a kétezres évek végéig a román tannyelvű helyek voltak többségben. Jelenleg már azonos számú román és magyar tannyelvű hely van az egyetem legfontosabb szakjain, köztük az általános orvosi szakon is (mindkét oktatási nyelven 134 államilag támogatott és 50 fizetéses hely), továbbá egy angol tannyelvű, kizárólag fizetéses helyekkel (70 hellyel) működő általános orvosi szak is indult, a korábban is folyamatosan emelkedő számú külföldi diákság számára. Az egyetemnek jelenleg három karon (Általános Orvosi Kar, Gyógyszerészeti Kar, Fogászati Kar) 12 alapképzésű szakja van, amelyeken évfolyamonként 1140 hallgató tanul. Az alapképzés után az egyetem mesteri (illetve rezidens) képzést, a doktori iskolát, illetve – orvosok számára – posztdoktori iskolát is működtet.

Ennyi minden jó után, akkor még is hol baj? Miért van az, hogy megjelent egy nyilatkozat “Követeljük az oktatási törvény betartását a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen” továbbiakban MOGYE. Olvassuk el figyelmesen a címet!!! Az OKTATÁSI TÖRVÉNY BETARTÁSÁT kérik. Semmi mást. Akkor, miért ez a hisztériás megnyilvánulás?

A berzenkedők, az egyetemi autonómiát és a chartát hozzák fel érvként, és kikérik maguknak a politikum beleszólását. A törvényt, figyelmesen elolvasva rájöhetünk arra, az egyetemi autonómiát be, kell tartani, de az is kiderül, csak törvényes alapokra lehet építeni. A chartát valójában az egyetemi személyek hozzák létre, de gondolkozásában és megfogalmazásában meg kell, feleljen a törvényeknek. Az önálló magyar tagozat létrehozásával az egyetem csak nyerne: neves professzorokat tudna idevonzani, és növelni tudná a hallgatók számát.

A Babeş- Bolyai Tudományegyetem Románia egyik legnagyobb és legjobbnak minősített egyeteme. Huszonegy kara közül kettőn – a református és a római katolikus teológiai karon – csak magyar nyelven folyik a képzés, további 15 karon pedig magyar vonal is működik. Az intézményben 72 alapképzéses szakon és 28 mesterképzéses szakon folyik magyar nyelvű oktatás.

Mindezek után számomra elgondolkodtató Florian Stamatian Kolozs megye prefektusának, tehát a kormány által kinevezett legfelsőbb vezetőjének, aki civilben nőgyógyász „O facultate în limba maghiară la Tîrgu Mureş ar fi o greşală politică „ – című írása, melyben feldicséri mindazon tevékenységeket, melyek a MOGYE-n történnek. Mivel ott is tanít, elmond egy esetet, ami a Marosvásárhelyi Sürgősségi Megyei Kórház Nőgyógyászati és Szülészeti osztályán történt. Vezetője Szabó Béla, európai hírű professzor. Megkérdezte a professzort, az elmúlt 20 évben hány magyar orvost léptetett elő? A válasz, amiért ezt a cikket megírtam szó szerint a következő volt: egyet. („Eu l-am întrebat, cîţi maghiari a promovat în ultimii 20 de ani şi mi-a răspuns, că unul singur.”)

Ehhez nincs mit hozzátennem, csak azt, amit Florian Stamatian Kolozs megye prefektusa mondott az interjú végén. Mindenikünk egy közösséget képvisel. „Nem lehet nemzetiségi alapon megkülönböztetést tenni”.

Marosvásárhelyen le kell ülni a tárgyalóasztal mellé.

 

Csomafáy Ferenc