Közösségi rendezvénysorozat Szalacson

A színpadon az óvodásoktól a nyolcadikosokig léptek fel gyerekek. A szerző felvétele
A színpadon az óvodásoktól a nyolcadikosokig léptek fel gyerekek. A szerző felvétele
A 22. Szalacsi Községi Napokat tartották meg az elmúlt hétvégén. A három nap alatt harmincnál több programmal várták a szórakozni vágyókat. A faluvégi lármafa őrlángjának meggyújtásával szombat délután kezdődött meg hivatalosan a közösségi esemény.

Bár az elmúlt hétvégéken tartott falunapokon, fesztiválokon sem fáztunk, ám a meteorológusok szerint az idei év eddigi „legkánikulaibb” hétvégéje várt ránk, amikor a 22. községi napokat tartották Szalacson. Ahogyan az már lenni szokott, a programsorozat pénteken megkezdődött, az érdeklődők dr. Kéri Gáspár tájházának bemutatóján vehettek részt a Kisburgán. Nem maradt el idén sem a szekeres hívogató, a Zerindi Fűvósok (akik másnap is szerepet kaptak) szolgáltatták hozzá a zenei kíséretet. A Katonaberek nevű pincesoron, ahol színpad is épült, úgynevezett pincenapot tartottak, melyen nemcsak Horváth Béla polgármester, de Szabó Ödön képviselő is köszöntötte a megjelenteket, a helyeik mellett a testvértelepülés Rákóczifalváról érkezett diákok is tánccal léptek fel. Szombat reggel focibajnokság kezdődött, melynek végén később egy Ottományból érkezett csapat örülhetett az első helynek, megelőzve több helyi gárdát. A lecsófőző verseny résztvevői sem dideregtek a tűz mellett, bár a helyszínen a központi park nagy fái adtak némi árnyékot. Mint később kiderült, az első helyezést a Vas Kovács csapat nyerte, második a Nagy, harmadik a Kisburga csapat, utóbbi kapta a különdíjat is.

Értékrendváltozás

A faluvégi lármafa őrlángjának meggyújtásával és a tövében tartott ünnepséggel kezdődött meg szombat délután hivatalosan a községi nap. Horváth Béla több vendéget köszönthetett ott, mint helybélit, ugyanakkor a lármafa üzenetére utalva – mely a nemzet fogyására figyelmeztet – ezúttal elmondta: helyben reményre ad okot, hogy növekszik a házasságot kötők száma, ezzel együtt a gyermekvállalási kedv. Pete István, az RMDSZ megyei választmányi elnöke egyebek mellett azt hangsúlyozta, hogy összefogva erőt kell felmutatnunk, megvédve értékeinket, hiszen Damoklész kardja manapság is a fejünk felett lebeg, amikor egyre inkább a természetellenes dolgok válnak természetessé. Szabó Zsolt tiszteletes a lármafa üzenetének fontosságát egy Kányádi Sándor idézettel érzékeltette: a nemrég elhunyt költő az elöljárók tekintélyvesztésével kapcsolatban fogalmazott úgy, hogy nem kell(ene) minden ügyben mindig megszólalni, hiszen a nagyharangot sem húzzák meg folyton – ahogyan a lármafa lángja sem ég állandóan. Amikor ellenben ég, akkor el kell mondani, hogy például az Érmelléki Református Egyházmegye évente egy kisebb gyülekezetnyivel, 250–350 fővel lesz szegényebb. Sorsunk elsősorban a saját kezünkben van, hiszen a bajt értékrendünk változása okozza, vélte a lelkész, érvként említve, hogy azokban a kultúrákban, ahol a gyerek mindenek felett álló érték, ott gyarapodás van. „Adja Isten, hogy idejében eszméljünk”, fohászkodott Szabó Zsolt, aki szolgatársa, az egyéb elfoglaltsága miatt távol maradt Scheck László plébános üdvözletét is tolmácsolta. A református dalárda vezetésével a Szózat hangzott fel, majd, miközben a már említett fúvósok az Erdély-indulót játszották, a menet elindult a faluhoz közeli feszülethez, ahol pár egyházi ének hangzott el.

A megmaradás képlete

A faluközponti háborús emlékműnél folytatódott a megemlékezés. A műsorvezetői tisztet Kléh Zsófia vette át, aki pár éve még szavalóként állt mikrofon elé, most elsőként Szabó Zsoltot szólította oda, aki annak a hagyománynak a fontosságát hangsúlyozta, hogy a lármafától az emlékműhöz vezet az út, utána kezdődik a szórakoztató program. Cseke Attila szenátor szerint a közösségi napoknak, rendezvényeknek hasonlóan fontos szerepük van a megmaradásban, mint a gazdasági megerősödésnek vagy az oktatásnak. Ha képletszerűen írnánk ezt le, akkor így nézhetne ki: iskola + egyház + kultúra + közösségi rendezvények = megmaradás. Rákóczifalva polgármestere, Kósa Lajos a testvértelepülések közötti együttműködés fontosságát emelte ki, az ugyancsak a Jász-Nagykun-Szolnok megyei kisvárosból érkezett Farkasinszki Csanád verset mondott. A közeli településeket Nagy István érkörtvélyesi és Nyakó József érmihályfalvi polgármesterek képviselték, utóbbi beszédet is mondott, egyebek mellett arról szólva, hogy „sokan fúrják a magyarság bárkáját, kívülről, belülről egyaránt”, ám sokan vannak és többen kell legyenek, akik a beömlő vizet merik kifelé. Végezetül a házigazda Horváth Béla beszélt arról, hogy a háborús áldozatok „mások háborúját” vívták, manapság az elvándorlók „mások munkáját” végzik, igaz, nagyobb fizetésért, de mégsem saját közösségük épülésére. Miközben a község élen jár országosan is a korszerű szemétgazdálkodásban, természetvédelmi projektet futtat, sőt, rövidesen újabb aszfaltozásba is kezdenek. Molnár Csenge és Bíró Ingrid szavalata után az Örökzöld Asszonykórus katonadalokat adott elő, majd koszorúk kerültek az emlékműre.

Többfajta varázslat

Újra szerephez jutottak a fúvósok, zenéjükre meneteltek be a mazsorettek a központba, ám a ruhájuk alapján talán három generációt felvonultató menettáncosok már gépzenére mutattak be koreográfiákat. Az iskolaudvaron lévő színpadon az óvodások, iskolások műsora nyitotta a programot, melyben népi- és moderntánc egyaránt volt, jó másfél órányi időtartamban. A gyerekek produkciói természetesen elvarázsolták a szülőket, következett azonban Cripto bűvész, aki már kézzelfogható, pontosabban a laikus számára megfoghatatlan trükköket mutatott be: hogyan lett a vörös gömbből hagyma, az egyik BN-számból kivágott négyzet kör alakú, de a közönségből kiválasztott Klaudia, Laci és Zsófia is törheti a fejét a részvételükkel bemutatott kártyatrükk nyitján. A koncertek során a Stan és Span rap-duó, illetve a Rico és Miss Mood lépett fel, miközben, mintegy megelőlegezve a másnapra bejelentett repülő show-t, motoros siklóernyők szelték az eget, színes csíkot is húzva maguk után. Az iskolaudvaron persze volt lacikonyha, az erősemberek püfölhették a pofozógépeket (volt öt is), lehetett célba dobni, a gyerekek az ugrálóvár mellett buborékban „vízen jártak”. A napot diszkózás zárta.

Rencz Csaba