Közös ünneplés a püspökségen

Közös ünneplés a püspökségen
December 20-án, csütörtökön délután a katolikus püspökség alkalmazottai és ezek családjai közösen ünnepelték Böcskei László megyés püspökkel a karácsonyt a Püspöki Palota dísztermében.

Elmélkedésében Mons. Fodor József általános elnök azt emelte ki: advent 4. hetében járunk, amikor minden reggel és talán napközben is felcsendül a szentmiséken, a különböző összejöveteleken, a gyertyák meggyújtásakor a Harmatozzatok, egek, onnan felülről, s a felhők hozzák az igazat! kezdetű ének. Az ember mindig is kereste Istent, az advent négy gyertyája ezt a 4 ezer évig tartó folyamatot is jelképezi. Az ősevangéliumok ugyanakkor arról is beszámolnak, hogy a bűnbeesés után a megbántott Isten rögtön megígérte, hogy elküldi az idők teljességében az ő Szent Fiát. Ezt jövendölték a próféták, ébren tartva a választott nép fiaiban a Messiás iránti vágyat. A várva várt cél előtt Keresztelő Szent János vette át az irányítást, majd a Hajnalcsillag, a tiszta nő, Szűz Mária vezette ki az emberiség bárkáját a szennyből, hogy aztán a hajnal után felbukkanjon a Nap, a világ világossága, Isten báránya, hogy magára vegye a világ bűneit.

Műsor

A vikárius szavai után a püspökség alkalmazottjainak gyermekeibetlehemi előadással ajándékozták meg Böcskei Lászlót, a püspökké való kinevezésének tizedik évfordulója alkalmából. Oláh Gabriella székesegyházi kántornő és Braun Enikő készítették elő a bemutatót, gitárral közreműködött Lakatos Attila. Ugyanakkor az elmúlt egy évtizedet képes összeállítással is felidézték.

Megköszönve a meglepetést, Böcskei László hangsúlyozta: nem érezte magát soha egyedül, akkor se, amikor Váradra került, és most se, noha egy nagyobb közösség nyilván többféle emberből tevődik össze, és sok szempontok kell figyelembe venni. Meglátásában egy szép csapatot, családot alkotnak, melynek tagjait sok minden összeköti. Sok mindent megosztanak egymással, és ugyanakkor kiállnak egymás mellett, arra törekedve, hogy nyomot hagyjanak maguk után.

A karácsony „kulisszái” mögé betekintve a főpásztor azt nyomatékosította, hogy amikor Mária és József elindultak, egy közösséghez tartoztak, tudták, hogy hol a helyük, és hogy szükség van rájuk. Mi pedig el kell gondolkodjuk azon, hogy hol van a szívünkben a betlehemi jászol, annak fényében és tudatában: ahhoz, hogy Isten szavát meghalljuk, szükséges egy jó adag szabadság.

Ciucur Losonczi Antonius