Közös ráhangolódás az ünnepre

Közös ráhangolódás az ünnepre
A római katolikus egyházmegye papjai, szerzetesei köszöntötték csütörtök délben Exc. Böcskei László váradi megyés püspököt a püspökség dísztermében. A rendezvényen fiatalok pásztorjátékot mutattak be.

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt a karácsonyváró ünnepségen. Elmélkedésében Mons. Fodor József általános helynök arra hívta fel a figyelmet: hitünkben van egy csodálatos mélység, melynek tartalmát emberi ész még ki nem meríthette, és melynek méreteit emberi tudás még föl nem mérte. A mélység Krisztus jászola, a magasság a keresztje, a mélységbe az alázat ösvénye vezet, a magasságot pedig a szenvedések kapaszkodója közelíti meg.

Betlehemet három dologhoz hasonlította: a frigysátorhoz, a szentségházhoz és a saját lelkünkhöz. A frigysátor az Ószövetség temploma, Betleheme, kifejezése annak a gondolatnak, hogy Isten vele van a néppel, hogy a nép neki speciális nemzete, mellyel szövetséget kötött, frigyre lépett. Betlehem hasonlít ugyanakkor a tabernákulumhoz, az Oltáriszentség tiszta ostyája éppen oly tehetetlen, mint a Kisded a jászolban, és hasonlít a saját lelkünkhöz, mely bűnöktől szennyezett, mégis karácsonyra készülésünkben kitisztítjuk, hogy szívünk legyen a jászol, melyet kibélelünk a szeretet meleg szalmájával.

A vikárius ezután felidézte, hogy nyolc évvel ezelőtt, 2008. december 23-án XVI. Benedek pápa a váradi püspöki székbe nevezte ki Böcskei Lászlót, aki a jó pásztori tekintettel nézi papjait és híveit, ifjakat és öregeket, a szegényeket, betegeket egyaránt. Főpásztori tekintetével átlátja, hogy a legfontosabb tennivalónk itt és most a lelkület megújításában áll, észrevenni mindenkiben az Isten teremtette szépet.

A pásztorok tere

Exc. Böcskei László megyés püspök köszönetet mondott a jelenlevőknek, amiért vállalták az utat. Hangsúlyozta: karácsony előtt jó együtt ráhangolódni az öröm, a remény és a bizalom ünnepére, mert csak feltöltekezve tudják hitelesen azt tovább sugározni. Arra kérte őket: közösen mélyedjenek el karácsony titkában, hogy ebből erőt merítve bőséggel tudják adni másoknak az öröm és remény sugarát, mely rejtettségben ugyan, de nem elérhetetlenül jelent meg a világban az emberek megmentése érdekében. Úgy fogalmazott: sajnos egy babiloni világban élünk, melyben nincs egyensúly, hiányzik az egymásra utaltság, elszabadultak az erők, összerogytak az értékek, a közös nyelv- és értékközpontúság pedig legfeljebb abban nyilvánul meg, hogy önző módon leromboljuk mindazt, ami szép és nemes. Elfelejtjük azt, hogy Isten a betlehemi születésben az üdvösséget hozó lépést tett felénk, nekünk pedig személyesen kell ajtót nyitnunk neki, mert ez nem egy átruházható feladat. Keresnünk és rendeznünk kell tehát azt a befogadó teret, melyben Isten otthonra lel a mi életünkben, a papok és szerzetesek pedig különösképpen nem feledkezhetnek meg arról, hogy nekik példamutató, tanító szerepük is van a nép között, hogy az Istennel való találkozás megvalósulhasson. A pásztorok terében felegyenesedve, egymásra figyelve, hiszen nem csak hatalommal és küldetéssel vannak felruházva, hanem az ezzel járó felelősség hordozói is.

Ciucur Losonczi Antonius