Közönségvonzó Mendelssohn-est a váradi filharmóniában

Felvételünkön a szimfonikus zenekar, a kórus, az előadóművészek és a karmester látható. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
Felvételünkön a szimfonikus zenekar, a kórus, az előadóművészek és a karmester látható. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
Felix Mendelssohn-Bartholdy német zeneszerző tiszteletére szerveztek egész estét betöltő hangversenyt a filharmóniában. A komponista három műve csendült fel az Enescu–Bartók koncertteremben. A karmester ezúttal a filharmónia állandó dirigense, Romeo Rîmbu volt.

A nagyváradi állami filharmónia időszakonként egy-egy világhírű zeneszerző tiszteletére szervez az illető alkotó műveiből egész estét betöltő hangversenyt, s lassan az is kezd megszokottá (és elfogadottá) válni, hogy egy hangverseny műsora egyetlen szerző műveiből áll össze. A múlt hét csütörtökén Felix Mendelssohn-Bartholdy születésnapjának – 1809. február 3. – közelgő évfordulójára emlékeztek, három kompozíciójával: egy nyitánnyal, egy versenyművel, egy szimfóniával. A karmester ezúttal a filharmónia állandó dirigense, Romeo Rîmbu volt, a meghívott előadók pedig: Nicolas Koeckert hegedűművész Németországból, Gebe-Fügi Renáta szoprán, Valentina Puşcaş szoprán és Daniel Zah tenor. Az est sikeréhez hozzájárult a filharmónia énekkara Lászlóffy Zsolt karigazgató irányításával.

A Világhíres zeneszerzők sorozat Felix Mendelssohnról szóló kötetében érdekes párhuzamot vonnak Mozart és Mendelssohn között: „mindkettőjüket csodagyereknek tartották, előadásaikkal és szerzeményükkel egészen kicsi korukban elbűvölték a közönséget. Nagyon fiatalon hunytak el, Mozart alig harminchat éves volt, Mendelssohn éppen betöltötte a harmincnyolcadik életévét. Mindketten felejthetetlenül és utolérhetetlenül kreatív alkotók voltak, s műveik – eltérő megítélésük ellenére – azóta is minden korban elbűvölik a közönséget (…)”. Mendelssohn sokoldalú zeneszerző volt, minden zenei műfajban termékenynek bizonyult. A zenetörténet egyik legnagyszerűbb zenei tájfestőjének tartják, amit Olasz és Skót szimfóniája, illetve Hebridák nyitánya is bizonyít.

Elsőként tehát Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809–1847) Ruy Blas nyitánya, op. 95 csendült fel, a szimfonikus zenekar előadásában. A Ruy Blas színházhoz alig kötődő, önálló hangverseny-nyitány, melyet a szerző 1839-ben komponált. A továbbiakban a német zeneszerző e-moll hegedűversenyét, op. 64 hallhattuk a kiváló hegedűművész, Nicolas Koeckert tolmácsolásában. Az e-moll hegedűversenyt Mendelssohn 1844-ben komponálta, és Lipcsében mutatták be 1845. március 13-án. Ebben a művében a szerző ismét igazolta azt a törekvését, hogy a témákban és a tételek közötti átkötésekben találja meg az egységet. Általában minden hegedűművész repertoárjában szerepel ez a versenymű, s a rendszeres hangverseny-látogatók megerősíthetik, hogy a zenetörténetnek ez a gyöngyszeme többször felcsendült már az Enescu–Bartók koncertteremben is. Maga a mű a zeneiskolák tananyaga, első előadása óta változatlanul a hallgatók és előadók kedvence, és minden bizonnyal sokáig fogja őrizni e tekintélyes helyét. Behízelgő dallamú, változatos témájú, szűkszavúan közérthető kontrapunktika, a szükséges technikai feladatok jelenléte jellemzi. Mindez tökéletesen érvényesült Nicolas Koeckert vendégművészünk előadásában, aki nagyszerűen játszotta e művet.

Dicsőítő ének

Szünet után a 2., B-dúr, Dicsőítő ének szimfóniát adta elő a szimfonikus zenekar, a filharmónia énekkara és a három meghívott szólista: Gebe-Fügi Renáta (szoprán), Valentina Puşcaş (szoprán) és Daniel Zah (tenor). A szerzőt egyes vélemények szerint Beethoven IX. szimfóniája ihlette, nemcsak az emberi hang alkalmazása, hanem még az időtartam tekintetében is. A műsorfüzet szerinti „bibliai szövegekre írt szimfonikus kantáta” megjelölés helytálló. Az előadók mindegyike, karmester, szólisták, kórus, zenekar dicséretet érdemel. Újabb felejthetetlen esttel ajándékozták meg a váradi filharmónia hallgatóságát, amely csütörtök este is megtöltötte a koncerttermet, és az előadás végén hálás tapssal ismerte el a közreműködők teljesítményét.

Dérer Ferenc