Közel 1400 kilométert kerékpározott szülőfalujáért

Közel 1400 kilométer megtétele után érkezett haza hétfőn László József
Közel 1400 kilométer megtétele után érkezett haza hétfőn László József
A hét elején hazaérkezett Érbogyoszlóba László József, az a fiatalember, aki 1400 kilométert kerékpározott azért, hogy szülőfalujában játszóteret, illetve parkot segítsen kialakítani. A gyűjtés még nem ért véget, így aki teheti, továbbra is támogathatja a kezdeményezést.

Tíz nap kerékpározás után hétfőn végre hazafelé gurult az Érbogyoszlóba vezető dimbes-dombos úton László József. A helyi polgármesteri hivatalnál már jóval érkezése előtt gyülekezni kezdtek a kedves ismerősök, a falu ifjai, a gyerekek, hogy méltóképpen köszöntsék szerény falubelijüket, ki tettével bebizonyította, hogy ha az ember elhatároz valamit, kellő kitartással véghez is tudja vinni. Már a tavaszi hónapokban megfogalmazódott benne az az elhatározás, hogy kedvelt hobbiját, a kerékpározást felhasználná valami jótékony célra, s ekkor született az ötlete, hogy mivel a falujában nincs játszótér, illetve park sem, ezért ennek érdekében gyűjtésbe kezdene. Elhatározta, hogy megtesz egy hosszú távot, ez pedig a régi Magyarország határvonala (az országunkba eső rész), és a megtett kilométereket „áruba’’ bocsájtja. Mindenkinek lehetősége volt és van kilométereket vásárolni, a gyűjtés ugyanis még nem ért véget: a biciklis hazaérkezett, de nem került minden kilométernek gazdája, a megtett közel 1400 kilométernek még a fele sem „kelt’’ el, így aki támogatná e kezdeményezést, az megteheti ezt továbbra is.

Tapssal köszöntötték

Augusztus 20-án, hétfő délután a hazatérő vándort a falu határában már várták kerékpárjaikkal a helyi gyerekek, s így kísérték őt be Bogyoszló főutcájára, hol a házak előtt álló lakosok szeretettel üdvözölték. Tovagurulva a polgármesteri hivatal előtt álló sokadalom tapssal köszönte, így ismervén el és fejezve ki gratulációjukat az elért teljesítményért. A végcélba érő László József könnyeivel küszködött. Mint mondta, fantasztikus az, hogy véghez tudta vinni útját minden gond nélkül (még csak egy gumidefektje sem volt), de még felemelőbb érzés, hogy ennyi ember várta őt. Kézfogással Kócza István polgármester köszöntötte elsőként, majd sokan követték példáját. Volt, aki könnybe lábadt szemmel ölelte magához a fiatalembert, hisz mindenki tudta és érezte, hogy e teljesítmény nem mindennapi.

Élménybeszámoló

Érkezése után a polgármesteri hivatal nagytermében volt üdvözlő fogadás számára és a megjelenteknek. Itt kötetlen beszélgetés alakult ki, jó volt hallgatni a fiatalember élménybeszámolóját. Mint mondta, az elindulásnál a kihívás izgalma mellett érezte a felelősség súlyát is, hisz ő ez ügyet felvállalta és minden erejével véghez is kívánta vinni, példával akart szolgálni a fiatalabb generáció előtt is, hogy merjenek álmodni, s ne féljenek annak megvalósításától sem, de tudják, lássák, hogy mindenbe munkát kell fektetni. Első napján, amikor szülőfalujától elköszönt, az Ottomány után található körforgalomnál csatlakozott hozzá két biciklis barátja Érmihályfalváról, akik elkísérték egész Nagyváradig. Ott nekik búcsút intve már egyedül folytatta az útját, majd egy baráti kézfogásra negált Nagyszalontán, ahol a helyi polgármester, Török László kívánt jó utat számára. Az első napját Aradon zárta. Másnap már Lugoson pihent meg, s itt már lelkiekben készült a nagyobb kihívásokra, hisz már körvonalazódtak a nagy magaslatok. Egyre nehezedtek az útszakaszok, közben meg-megállt pihenni, megcsodálni a környezetet, amit a természet az út köré vont.

Hazulról haza

Nagy élmény volt számára az a felismerés, miszerint „hazulról hazaért’’, megérkezvén Székelyföldre. Ez az érzés csak fokozódott, amikor megérkezett Csíkszentkirályra, ahol Székely Ernő polgármester és felesége várták. Ők azok, akik értesülve a fiatalember tervéről és útvonaláról felajánlották segítségüket, szállást és ellátást biztosítottak számára. Útja során felfedezett, megtapasztalt sok mindent, ismeretségeket kötött. Volt, hogy egy biciklis társ, együtt tekervén egy távon, megismerve a történetét, szállást ajánlott fel számára Besztercén. A legnagyobb kihívást az utolsó nap jelentette számára. Ekkor még hátravolt 217 kilométer a szülőfalujáig, de a honvágy már felülkerekedett a fáradságon. Szerpentin is lassította haladását, de a késő délutáni órákban szerencsésen hazaért!

Aki szeretne bepillantást nyerni bővebben e történetbe, az megteheti, ha felkeresi a fiatalember közösségi oldalát, és megtekinti az ott található képeket, videókat.

Tarpai Ildikó