Koszorúzás Nagysándor József emléktáblájánál

Akt.:
Koszorúzás Nagysándor József emléktáblájánál
Nagyvárad – Október 6-án, vasárnap délután a múlt évek hagyományaihoz híven az RMDSZ megyei szervezete közösen emlékezett a történelmi egyházakkal és a civil szervezetekkel a tizenhárom aradi vértanúra. Nagysándor József emléktáblájánál Pásztor Sándor és Szabó Ödön mondtak beszédeket.

A gyászünnepségre szokás szerint a váradi születésű Nagysándor József emléktáblájánál került sor, nagy számú érdeklődő jelenlétében.

Beszédében Pásztor Sándor, az RMDSZ városi frakcióvezetője megemlékezett az 1849. október 6-án történtekről, majd Kossuth Lajost idézte, aki szerinte méltán nevezte Aradot magyar Golgotának, mely a gyász mellett erősítette és máig élteti a nemzeti öntudatot, a szabadságvágyat és a társadalmi haladásba vetett hitet. Kijelentette: a gyász fájdalmát enyhíti ugyan az idő, de az emlékezés kötelességét, amit az utódokra, vagyis ránk rótt, azt nem mulasztja el, mert a vértanúkat felidézve vagyunk csak képesek becsülni, mit jelent az elmúlt korokból átszelídülni egy oly régóta vágyott, tisztább jövőbe. Meglátásában Arad városa szimbólum lett, a hősi küzdelem utáni megtorlás emléknapja. Ma nem annyira a harag, mint inkább a dac és mindenekfelett a mártíroknak kijáró tisztelet kifejezője. Haláluk szimbóluma annak a küzdelemnek és áldozatvállalásnak is, amelyet a magyar nép folytatott társadalmi haladásáért, emlékük pedig nem lesújt vagy megfélemlít, hanem bátorít, ösztönöz.

Ezt követően az önkormányzati képviselő Markó Bélának, az RMDSZ volt elnökének a Vesztőhelyen tíz évvel ezelőtt elhangzott beszédéből idézett, mely napjainkban sem veszített aktualitásából. Megjegyezte: ha alaposan belegondolunk, látjuk, látnunk kell, hogy a szabadságharcok ideje még korántsem ért véget, mert harcolnunk kell kisebbségként azért, hogy egyről a kettőre jussunk, harcolni nemzeti múltunk megtartásáért, nyelvünk őrzéséért és védelméért, a Kárpát-medencei magyarság egyben tartásáért, miközben az összetartozás szálait nem csak kívülről, hanem belülről is tépik. Október 6-a üzenete azonban felerősíteti identitásunkat, megerősíteti magyarságtudatunkat. Tudatosítja bennünk, hogy egyedül vagyunk a világban, és ha mi saját magunk nem állunk ki jogainkért, más nem fog.

– Mindig a kudarcokból lehet építkezni és megújulni, és „lehajtott fejjel kell megvallani: a széthúzó nemzet nem a mártírok hagyatékát őrzi”. A történelem, akkor az élet tanítómestere, ha életre kelnek a hősök a magunk szívében, ezáltal a valóságban megismerjük őket, s így vonzanak bennünket példájukkal. Mi most belülről látjuk a küzdelmet, s az elmúlt húsz év azt igazolja vissza, hogy ez a küzdelem, ez az idézőjeles szabadságharc nem volt hiábavaló. Tegyünk hát továbbra is azért, hogy mai korunk küzdelmei, a romániai magyarság törekvései eredményre vezessenek- zárta szavait a városatya.

Egy Nagysándor József

Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke úgy építette fel beszédét, mintha jelentést tenne a vértanú tábornoknak. Úgy fogalmazott: „itt vagyunk, többen mint tavaly, és többen, mint amennyit remélnek ellenfeleink. Állunk a végeken, Nagyváradon és Erdély minden egyes helyén, ahol él a magyar”. Ezután egy tanmese elmondásával azt nyomatékosította, hogy az RMDSZ nem hajlandó a lemondás szervezete, a magyarság pedig a feladás nemzete lenni, mert süketek a megosztásra, nem engedik, hogy kívülről vagy belülről bomlasszák őket, mely próbálkozás különben kudarcot vallott tavaly mindkét választás alkalmával, román és magyar részről egyaránt.

A politikus több nagypénteki eseményt párhuzamba hozva október hatodikával kijelentette: a nemzet keresztje alá kell állni, középre, mivel nincs délelőtti és délutáni Nagysándor József, és csakis egy, közös gyászünnep létezik. Nem lehet és nem szabad tehát szétosztani azt, ami egységes kell legyen, mert különben minden, ami értéket jelent számunkra, elvész. Azt mondta: hisz abban, hogy nem vagyunk olyanok, akik eltékozoljuk az örökséget, hanem tudjuk, hogy mi a feladatunk. Elődeinktől sok mindent kaptunk, az aradi tizenháromtól például becsületet és tisztes kiállást, erőt, és csakis rajtunk múlik, hogy miként élünk, mit tudunk ebből továbbadni. Az örökség ugyanis akkor ér valamit, ha megbecsülik és gyarapítják nemzedékről-nemzedékre, nem eltékozolják vagy szétverik. Arra utalva, hogy az önkormányzat egyelőre nem engedélyezte az október 12-i ünnepséget, hangsúlyozta: „nem fogjuk engedni, hogy megtörjenek, nem fogjuk engedni, hogy szétverjenek”. Hozzátette: ugyanakkor hisz abban, hogy eljön még az a pillanat, amikor nem délelőtti meg délutáni, hanem egy koszorúzás lesz, mert ez a jó út, az RMDSZ pedig visszavárja a tékozló fiúkat, mert az örökséget együtt kell ápolni.

Kulturális műsor

A gyászünnepségen fellépett a Francisc Hubic Művészeti Iskola fúvószenekara, a tagokat Deé Róbert tanár készítette fel. A Varga Gábor Tábornokok című drámájához írt előszót a Szacsvay Imre Általános Iskola V-VII. osztályos diákjai adták elő: Porsztner Abigél, Oláh Balázs, Szoboszlai-Gáspár István, Halász Dóra, Orlovszky Milán, Kovács Yvette, Kász Dániel, Oltean Márk, Fekete Tibor, Fábián Tamás és Szatmári Loretta. Fábián Tamás trombitán előadta a Kossuth-nótát, majd kórusművek csendültek fel a tanintézmény kórusának közreműködésével, Kiss Tünde tanárnő vezényletével. Szólót énekelt Tóth Fruzsina és Starmüller Boróka.

Ciucur Losonczi Antonius