Kortársak egy megismételhetetlen utazásban

Kortársak egy megismételhetetlen utazásban
„Egy következetesen, szépen felépített, elegáns megjelenítésű tárlat” – többek között ezekkel a szavakkal méltatták Rob Ibolya grafikáit, amelyekből múlt pénteken 17 órai kezdettel nyílt kiállítás a nagyváradi Tibor Ernő Galériában (TEG).

Az időpontot azért pontosítjuk ennyire, mert mint a tárlatnyitó során maga a kiállító művész elmondta, életének egy igen fontos eseménye fűződik hozzá: szinte percre pontosan ekkor született meg ugyanis a lánya 50 évvel ezelőtt. A tárlatnyitón Gavrucza Tibor, a TEG művészeti vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd adta át a szót Abdrudan Maria képzőművésznek, egyetemi tanárnak, aki nemcsak a művekről szólt meleg és közvetlen hangon, hanem magáról a kiállítóról is, jó barátként, és olyan emberként jellemezve őt, akire mindig, minden körülmények között lehet számítani. Méltatta ugyanakkor Rob Ibolya munkabírását, kitartását, fogékonyságát az új technikák iránt, és azt az érzékenységét, amely által képes visszaadni alkotásaiban mindazt a jót és rosszat, amit egy ember az élete során megtapasztalhat. – Egy olyan életet épített, amelyben egymásra talált a gondolat és a forma, a technika és az eszköz, de különösen jellemzi a szolidaritás azon emberek iránt, akiket szeret. Nekem részem lehetett ebben a kiváltságban. Rob Ibolya a barátnőm volt és marad, együtt örvendünk kisebb vagy nagyobb megvalósításainknak, együtt vagyunk fájdalmainkban, örülünk mindannak, amit megalkotunk. És… élünk. Együtt éljük meg annak esélyét, hogy kortársak legyünk egy megismételhetetlen utazásban. Ha ilyen barátnőjük vagy barátjuk van, akkor Önök boldog, gazdag és beteljesült emberek – fogalmazott Abdrudan Maria.

Egyensúly

„Egy következetesen, szépen felépített, elegáns megjelenítésű tárlat a Rob Ibolyáé”, indította gondolatait Holló Barna képzőművész, egyetemi tanár. A méltató szerint a kiállítás anyaga az utóbbi 7–9 évnek, egy elkötelezett műfaji gondolatnak a misztériumjátékait próbálja visszaadni, mégpedig oly módon, hogy csak szemmel nem lehet lemérni, hogy melyik jobb, melyik izgalmasabb, összetettebb, ritmusosabb, vagy jobban komponált. – A tárlat anyagában nemcsak a szemünkkel, hanem a szívünkkel láthatjuk meg azt a gondolatot, amely képről képre elindíthat egy újabb és egy újabb gondolatmenetet. Van, aki technikailag közelíti meg őket, van, aki a színek harmóniája kapcsán kap valami fogódzót, más a fények vibrálása vagy a kontrasztok által, de igazság szerint mindegyik kép mindig „robibis” marad, és mindig ott van a helyén az egyensúly. Ami egy képzőművésznél vagy egy alkotó embernél nagyon nagy dolog – mondta többek között Holló Barna.

Rob Ibolyának a kiállítással kapcsolatosan megfogalmazott mottójára („Csak eszköz voltam, hogy megszülessenek”) utalva Holló Barna úgy vélekedett, hogy a kiállítás anyagának tükrében helytálló volna azt mondani: „egy jó döntés, amely mindig előre vitt”, hiszen „nem mindegy, hogyan építem fel és alkalmazom az Istentől kapott tálentumot”.

A felhangzó taps után a kiállító művész mondott köszönetet mindenkinek, akik „megtiszteltek engem és a munkáimat”, majd vette át a kaposvári Kapos ART Egyesület (amelynek szintén tagja Rob Ibolya) ajándékát Halmos Klára grafikustól. A tárlatot Gavrucza Tibor nyilvánította hivatalosan megnyitottnak, az esemény hangulatát pedig Thurzó Sándor mélyhegedűművész emelte játékával.

Tököli Magdolna



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter