Köröstárkány: Emlékezni lehet, és kell

A nagypénteki megemlékezés résztvevőinek csoportképe
A nagypénteki megemlékezés résztvevőinek csoportképe
Bihar megye – Nagypénteken idén is megemlékeztek Köröstárkányban, a Pro Tharkan Egyesület szervezésében, a falu 1919. április 19-én, nagypénteken lemészárolt 91 lakosáról. Megkoszorúzták az 1999-ben felavatott emlékművet.

A nagypénteki megemlékezésre idén is a délelőtti istentisztelet után került sor. Már szinte “természetesnek” hat, és szót sem veszteget rá senki, hogy a templomból kijövők egy része megtorpanás nélkül megy el a templom meletti emlékmű mellett, hiszen a falubeliek egy része nem nagypénteken, hanem a vérengzés dátum szerinti évfordulóján emlékezik… A nagypénteki megemlékezésre összegyűltek szép tavaszi időben állhattak az emlékmű köré, miközben egy közeli villanypóznán rakott fészkükben gólyák hangos kelepeléssel örültek a napsütésnek. Az emlékmű kerítésénél a falut egykor védő Székely Hadtest századosának, Verbőczy Kálmánnak a nevét viselő 6. számú cserkészcsapat tagjai álltak sorfalat. Miután Szász Edina – illetve az énekbe bekapcsolódó hallgatóság – elénekelte a Boldogasszony anyánk… kezdetű régi magyar himnuszt, Gábor Ferenc, az esemény főszervezője köszöntötte a megjelenteket.

Felejteni nem szabad

Szót elsőként Patrubány Miklósnak, a Magyarok Világszövetsége elnökének adott, aki a “Kedves emlékező magyar testvérek” megszólítással kezdte beszédét. Nagypéntek a halálról szól, ugyanakkor Krisztus feltámadásával az életről is, mondta egyebek mellett az elnök, hozzátéve: a székely gyökerű tárkányiak úgy éljenek, hogy mindig tudatában legyenek annak, hogy egy olyan ősi nyelv birtokosai, mely ősibb sok, nagymultú nyugati népénél is – ennek tudatában gyarapodjanak, és neveljék gyerekeiket. Az elnök után Szávay István, a Jobbik Magyarországért Mozgalom nemzetpolitikai kabinetvezetője és országygűlési képviselője idézte fel “az embertelen és megbocsáthatatlan pusztítást” (ide sorolva a szomszédos Kisnyégerfalván történteket is). Rövid történelmi áttekintés után kijelentette: megbékélni lehet, de felejteni nem szabad. Kifejtette: a kisebbségi magyarságra ma az asszimiláció és az elvándorlás jelenti a veszélyt – ezekre a kihívásokra a válaszokat helyben kell megtalálni, az anyaország támogatásával. “Mi soha nem mondunk le egyetlen magyarról sem”, fejezte be beszédét a képviselő.

Áldozatuk a jövőbe mutat

Fenesi Emőke Juhász Gyula Testamentum című versét adta elő, majd dr. Csapó Jószef állt a hallgatóság elő. Az emlékmű egykori letrehozásában szerepet vállalt korábbi szenátor – ha egészsége engedi – mindig részt vesz a megemlékezésen. Idén arról beszélt, hogy a 93 éve áldozatul esettek emléke a jövőbe mutat, és megtartja a következő menzedékeket, emlékezni pedig ma már nem csak lehet, de kell is. Újra Szász Edina énekelt – Csíksomylói Mária-siralom – majd az emlékmű talapzatára intézmények, szervezetek, egyesületek képviselői helyeztek koszorúkat. Egy perces néma csend után a Himnusz és a Székely Himnusz eléneklésével illetve Balvinszky Sándor szatmári kórházlelkész imájával ért véget az idei megemlékezés.

Rencz Csaba