Könyvbemutató: Tipográfia régtől fogva

Könyvbemutató: Tipográfia régtől fogva
Vasárnap délután A Magyar Kultúra Hete ünnepségsorozat keretében a Sonnenfeld Palotában mutatták be a Tipográfia régtől fogva. A nagyváradi nyomdászat 450 éves története című könyvet.

A szervezők a Várad kulturális folyóirat, az Országos Széchényi Könyvár és az Argumentum kiadó voltak. Az érdeklődőket köszöntő Szűcs László főszerkesztő azon meggyőződésének adott hangot: egy nyomda működtetése szakma és művészet, hagyomány és modernizmus köti össze a tipográfiát.

Lakatos Attila történész is arról beszélt: a nyomdászat több mint egy iparág vagy kézművesség, hiszen hatása az egyetemes művelődéstörténetre megkérdőjelezhetetlen. A bemutatott könyv tartalmáról szólva kifejtette, hogy 4+1 fejezetre osztható: Bánfi Szilvia- A váradi nyomdászat kezdete és 16. századi története, V. Ecsedi Judit- A váradi könyvtatás virágkora, Emődi András – A katolikus papnevelde nyomdájának hat évtizede, Naményi Lajos- A nagyváradi nyomdászat története a 19. században, Boka László- Nyomdászattörténeti körkép Nagyváradon a 20. század első felében.

Boka László szerkesztőtől megtudtuk: az 1565-66-os évektől napjainkig eltelt 450 esztendőnek helyi nyomdászatáról átfogó, illusztrált könyv mostanáig nem készült, a legutóbbi, Naményi Lajos (ezért ő a +1 szerző) által írt monografikus igényű összegzés is immáron 115 évvel előtti. E kettős dátum, illetve évforduló hívta életre e díszalbumot, mely öt átfogó tanulmányban öt évszázadot igyekszik felölelni, időben egészen a második világháborúig menően vizsgálva a nagyváradi nyomdászat történetét, helyzetét, jeleseinek mindmáig részben feltáratlan életművét, és mindezt kiváló képanyag kíséretében, melyek közül több nyomtatvány és kortörténeti dokumentum most először kerül bemutatásra. Az OSZK és a kiadó közös vállalkozása hézagpótló munka, célja a feltérképezés és a felmutatás, az ünnep, mely hirdetni kívánja mindenki számára mindazt a tudást és szakmai alázatot, amellyel egy kultúrájáról híres patinás város tipográfusai rendelkeztek.

Sonnenfeld nyomda

Mivel a Sonnenfeld nyomda zászlóshajónak számított a 20. század első felében- a ’30-as évekre az alkalmazottainak száma elérte a százötvenet- az OSZK tudományos igazgatója ismertette ennek történetét is. Egyebek mellett olyan érdekessége hívta fel a figyelmet: 1940 után a városban is hatályba lépő törvények korlátozták a Sonnenfeld Rt. tevékenységét is, hogy aztán 1944 tavaszán a teljes Sonnenfeld-családot a helyi gettóba telepítsék. Többek kortárs tanú elmondása szerint (köztük a nemrég elhunyt Réz Pálé, aki gyermekként szintén ebbe a gettóba került) Sonnenfeld Gusztávot kiemelkedő nyomdászi, metszői kvalitásaiért többedmagával bankjegyhamisításhoz használta a német náci hadsereg. Ez is közrejátszott abban, hogy valahogy túlélte a deportálást. 1946-ban, a korábbi cégbirodalom és a nyomda utolsó tulajdonosának (a kisebb csodával szintén Auschwitzot túlélő Friedlander Árminnal közösen) sikerült még bejegyeztetnie Grafika nyomda néven egy közkereseti társaságot. Ennek révén igyekezett is helyreállítani az egykori nyomdaüzemét, de ez már csak kis részben sikerült: Sonnenfeld Gusztáv belehalt abba, hogy üzemét államosították, és ismét tönkretették.

Egyházi beágyazottság

Emődi András szerkesztő, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület levéltárosa kifejtette: Váradon az 1565-ös év végére datálható az első nyomda, amiről hiteles forrásunk maradt fenn. Raphael Hoffhalter, egy európai rangú tipográfus kezdte meg itt ekkor a működését, aki Bécsből Debrecenen át érkezett a városba, s neki köszönhetjük többek közt a mindmáig fennmaradt Méliusz Juhász Péter-féle Szent Jób könyvének magyar fordítását, kiadását. 1639-től a váradi protestáns egyház nyomdáját Szenci Kertész Ábrahám vezette, sok más munka mellett neki köszönhetjük a Váradi Bibliát, a korabeli magyarországi nyomdászat csúcsteljesítményét.

Azt, hogy a nyomdászatnak erőteljes egyházi beágyazottsága volt, bizonyítja a Csáky Miklós római katolikus püspök által alapított, a kis és közepes kategóriába tartozó szemináriumi nyomda, mely hatvan éven át, 1744 és 1804 között fejtett ki folyamatos tevékenységet.

Ciucur Losonczi Antonius