Kontroll alatt a Törzsasztal

Kontroll alatt a Törzsasztal
A magyar alternatív zenei élet egyik kimagasló reprezentánsa, Bárdos Deák Ágnes volt a pénteki Törzsasztal vendége.

 

 

Akár rendhagyónak is lehet tekinteni a pénteki nagyváradi Törzsasztal estet, noha lebonyolításában megegyezett azzal, amit eddig már megszokott a város kultúraszerető közönsége: Az Ady Endre Líceum könyvtárában Kőrössi P. József író, könyvkiadó kérdezte az éppen aktuális vendéget. Ezalkalommal azonban a meghívott nem az irodalomban, hanem a zenében, azon belül is az alternatív könnyűzenében nyújtott kiválóbbat, így értelemszerűen kevésbé az irodalomról, és sokkal inkább a zenéről folytatott beszélgetést Kőrössi P. József a meghívott Bárdos Deák Ágnessel, aki a neves underground zenekar, a Kontroll Csoport alapító tagja volt. A megjelentek számos érdekes információt tudhattak meg a 80-as évek magyarországi underground mozgalmáról, melynek Bárdos Deák Ágnes igen aktív tagja volt. Mint elmondta, otthon klasszikus komolyzenét hallgattak, és először nyolcadikos korában hallotta a Beatles zenéjét, és akkor indult el azon az úton, amely az underground mozgalomhoz vezette. Az énekesnő beszélt azokról a személyiségekről, akik ennek a mozgalomnak a kiemelkedő tagjai voltak, vagy akik valamilyen módon kapcsolatba kerültek ezzel az alternatív zenei mozgalommal.

 

Ezt követően akkori tapasztalatairól beszélt, felvillantva a félelmetes kommunista rendszer mindennapjait. Elmondta, hogy a zenekarok fellépését a kerületi művelődési osztály kellett engedélyezze, ezért az együttesnek, vagy az adott művelődési ház vezetőjének le kellett adja a művelődési osztályhoz a dalszövegeket, vagy a zenekar hangfelvételit: ennek alapján döntöttek a káderek arról, hogy felléphet-e a zenekar. Ha a zenekar megkapta az engedélyt, ez még távolról sem jelentette azt, hogy a kálvária véget is ért, és nyugodtan lehet koncertezni, hiszen az alternatív együttesek fellépésein megszokott volt a rendőrök jelenléte. Nem egyszer olyan is előfordult, hogy a koncertről a rendőrök önkényesen elvittek fiatalokat, sőt vidéken az sem számított meglepetésnek, hogy az egyenruhások egyszerűen megverték a koncertre látogató egyébként békésen viselkedő közönséget. „Nekünk úgy tűnt, hogy például Miskolcon természetes volt a fiataloknak az, hogy időnként a rendőrök megverik őket” – mondta Bárdos Deák Ágnes, aki kifejtette: „A közönség részéről egyfajta szolidaritás is volt az együttessel, hogy eljöttek a koncertekre, hiszen azt is megtehették volna, hogy nem jönnek el. De mégis vállalták a verés kockázatát is, mert nem csak a zenénk tetszett nekik, hanem az is, hogy kimondtunk dolgokat”. Magáról az alternatív életmódról, a fennálló elfogadott és tulajdonképpen az emberekre ráerőltetett értékekről szólva elmondta: „Életformánk nagyon különböző volt attól, amiben élni voltunk kénytelenek, de azzal a társadalommal nem volt nehéz szembe menni, mert elfogadhatatlan volt.” A koncertturnék kapcsán szóba került az alkohol és a kábítószerek szerepe is. Az énekesnő bevallotta, hogy akkoriban nagyon sokat ivott, de ez hozzátartozott a turnézó könnyűzenészek életéhez. „Ha nem rúgsz be, végig se csinálsz egy koncertturnét, mert ahhoz, hogy egy koncerten felpörgesd a közönséget, ahhoz először magadat kel felpörgetned. Erre kell az alkohol. Olyan zenész nincs, aki nem iszik” – fogalmazott Bárdos Deák Ágnes. A beszélgetés utolsó harmadában szó esett Bárdos Deák Ágnesnek a Népszavában megjelent, jobbára politikai jellegű írásairól is. A politikai publicisztikával később azonban felhagyott, többek közt azért, mert „a politika egy kicsit leegyszerűsítése a dolgoknak.”

 

Pap István