Koncert a Szent László templomban

Koncert a Szent László templomban
Nagyvárad – Vasárnap, az esti órákban hallgattuk meg a Thurzó Zoltán zongoraművész által szervezett est műsorát. Rajta kívül fellépett négy fiatal szólista: Bozsódi Beáta, Jártó Kocsis Emőke, Oláh Boglárka és Székely István.

A hagyományos koncertest műsorán három barokk, hét romantikus és egy klasszikus kompozíció szerepelt. Jártó Kocsis Emőke kulturált szopránjával Schubert és Brahms dalokat adott elő. Az elhangzott énekes kompozíciók jórészt szerelmi érzést tolmácsoltak. Akár a Schubert-dalra emlékezünk szívesen, amelynek szövege: “Légy üdvözölve csókom által…” vagy akár a Brahms kompozícióra ahol a Leány mondja címet viselő mű hasonló gondolatot tolmácsol: “Fecske mond meg nekem, ez a te régi férjed, akivel fészket raktál?”. A Leánydal is ezt az érzésvilágot fejezi ki. A fiatal énekes-szólista jól azonosult a darabok tartalmához, közel hozta azok sajátos hangulatiságát a közönséghez. Bozsódi Beáta gordonka szólama keltette életre egy kevésbé ismert barokk szerző Fillippo Carlo Belisi: G-dúr cselló-zongora szonátájának (könnyű) három tételét valamint Domenico Macheselli: d-moll cselló-zongora könnyű szonátájának három tételét (Largo, Allemanda-Presto, Giga-Presto). Mindkét szerző kb. 1700 körül élt. A sajátos hangzásvilágú kompozíciók üdeségét, táncos könnyedségét igen megnyerően közvetítette a fiatal tanárnő.

Romantikus érzésvilág

A hegedű szólamát Oláh Boglárka mintázta meg. Elsőként megszólaltatta J.S. Bach III. szóló-hegedű Partitájának (BWV1006, 1731) két tételét. A Loure szemlélődésre és kedélyeskedésre hajló témáját ritmikus lejtését, kettős fogásokkal ékesített muzsikáját éppen olyan szépen fogalmazta meg, mint a rondó formájában írt Gavotte-ot, amely mint előadási darab is közismert. A tánctétel kecsességét, francia udvari táncát is élményszerűen avatta közvetlenné. Megszólaltatta Porumbescu Merengés (Reverie) című darabját is, igen hatásosan.
Székely István tanár és klarinétművész ezúttal is remekelt. Saint-Saens közismert francia romamtikus, 19. századvégi zeneszerző klarinét-zongora szonátájának (op. 167) első tételét játszotta. Kiváló biztonsággal, átérzéssel és a darab romantikájához való azonosulással mutatta be a fent nevezett kompozició tételét.

Liszt-évforduló

Thurzó Zoltán, aki a műsorban elhangzó darabot is kísérte (ezúttal is kiválóan) először Mozart c-moll Zongorafantáziáját (1765 május) adta elő. A négy részes kompozíció sajátos muzsikájának hangulatváltásait érzékenyen hozta felszínre akár az első rész bensőséges énekszerűségét, vagy az Allegro szenvedélyes, patetikus hangulatvilágát, vagy az Andanteno bensőségét valamint a befejezés, Piú Allegrojának drámaiságát is (Appassionata szonátájával azonos!) magával ragadóan adta elő. Majd meghallgattuk Grieg tíz füzetből álló, lírikus darabjaiból a Noktürnt (op.54 nr. 4) valamint Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulója alkalmából előadott, a Költői és Vallásos harmóniáiból az Invocationt (Megidézés). Mindkét alkotást élményteremtően, kiváló technikai biztonsággal, virtuozitást és líraiságot sem nélkülözve szólaltatta meg. A templomot megtöltő hallgatóság nagy tetszéssel fogadta az előadók teljesítményét.

Tuduka Oszkár