Kommentár: Status Quo, a törvények (II. rész)

Kommentár: Status Quo, a törvények (II. rész)
A hatalom és a társadalom koncepciójában nagy része van azoknak is, akik az igazságosságért felelősek, az állami hatalmi ágainak szétválasztásában reménykedve.

Az észrevehető szakadékok ,szándékosak,azért, hogy csak a hatalom részéről való hatalmas erőfeszítéssel legyen gyakorlatba ültethető, ami a vádlott számára szörnyű következményekkel jár. Mindkettő nagyon fontos, a szigorúság és a kavarás is, mert mindkettő veszélyérzettel rémiszti meg a vádlottat (ill. áldozatot), de a hosszadalmas procedúrával, időt nyer az ügy kedvezőbb elsimítására, ami elvesz egy kicsit a büntetés abszurd éléből. Ilyenmódon az eseménysort megelőző korrupció az, ami a legjobban megközelíti az igazságosságot. Sajnos ez a egyezkedés magában foglal egyfajta szerződést, még akkor is ha nem a törvény szerint, ami során a két fél bűntárssá és egymás adósaivá válnak, ami révén folytathatják az illegális manővereiket. A jelenlegi komplikációk a jövőbeli komplikációkhoz is hozzájárulnak, mint egy maffiahálózat embriói. A korábbi kis korrupció, még akkor is ha köz által indokoltnak van elfogadva, képes arra, hogy újraélessze úgy a korrupciót, mint ahogy az igazságosságot is, egy olyan közeget megengedve ahol az igazságosság nem égbekiáltóan elvesződik. Ma a bíráskodás ősi szigora nehezen jut érvényre a igazsághozatal kálváriájában, a bonyolult procedúrák és ágas-bogas rendelkezéseket rafinált alkalmazása miatt, ahol a körülmények miatt nehéz a túl szigorú büntetés indoklása, és az egésznek a legszélébe akadnak bele a leggyengébbek és elveszettek.

Egy ultralegalista gondolati irányzat ütötte fel a fejét mapaság: az átlagember, bizonyos személyek azonnali bebörtönzését követeli, aprócska tettek miatt. Sokan elővették a szlogent miszerint mindenki, az is aki csak egy lejt lop, kerüljön börtönbe, fellebbezés vagy kegyelem joga nélkül. Gyakorlatilag ezek a személyek is tisztában vannak a paradox hiányossággal, de a bosszú mélyen lappangó kielégítésének vágya nagyobb az igazságosság fontosságánál, épp úgy mint bármilyen megegyezésnél, így, a korrupcióellenég az önkétesség és durvaság eszközévé válik.

Sokan a halálbüntetés visszaállításáról beszélnek, és többen ezt támogatják büntetésként, más jogi kihágásokra, nemcsak bűncselekmény elkövetésére. Ezek az emberek azzal a magyarázattal jönnek, hogy egy olyan igazságszolgáltatási intézmény, ami bebizonyította és folyamatosan bizonyítja hogy korrupt, nem lenne szabad olyan hatalommal rendelkezzen, ami mások életéről hoz döntést. De ugyanilyen helyes az ellenérv is, miszerint évszázadokon keresztül a legapróbb kihágások is, elvileg, súlyosan lettek büntetve, mint például amputálással vagy akasztással, de a status quo úgy van kialakítva, hogy a gyakorlatban a büntetés súlyossága a jogsértés mértékétől függ.

Gabriel Miloia

Címkék: ,