Kommentár: Status Quo, a nem kívántak

Kommentár: Status Quo, a nem kívántak
A román diaszpóra, az Európai Unió legnagyobb tagja, 3 és 4 millió közötti bejelentett lakossággal. A román emigráció olyan nagyra nőtt az elmúlt évben, hogy globálisan csak Szíria előzte meg, aminek lakosai fejvesztve, a tengert úszva keresztül menekülnek.

Nem csoda, hogy a román közvéleményben az emigráció egy elemi téma és sokkot okoz. Nem létezik olyan személy aki ne ‘vesztett’ volna el családtagot, vagy ismerőst egy másik országba való kivándorlás miatt.

Legtöbb esetben, a diaszpóra, a nemzeti kudarchoz van társítva, úgy néz ki, hogy az emberek kétségbeesetten próbálják elhagyni Romániát, és elviselik azt, hogy elveszítsenek hozzájuk közel állókat, hogy elviselik a kulturális sokkot és nem érdekli őket, hogy alja munkát végeznek ami nincs jól megfizetve, csak azért, hogy ne itt lakjanak. Ez a nagy számú emigráció, a népesség legnagyobb mérvű elvesztése béke időszakban, és úgy néz ki hogy a távozó hullám nemhogy lassulna, de megállás nélkül folytatódik, ami az instabilitás csúcspontja, tíz évvel az Európai Unióba lépés után, a gazdaság fellendülése dacára. A legtöbb román számára, az emigráció olyan szomorú és szégyellni való dolog, amit meg kell szüntetni. A kivándorlók nagy része azt állítja, hogy majd vissza fognak jönni. A 2000-es évek eleje, a hatalmas összegek Romániába hozatalának az időszaka volt, és arra volt jó, hogy impozáns házakat építsenek a város szélén. A gazdasági válság után az építkezések leálltak, és a tervek megváltoztak, ahelyett hogy a külföldön dolgozók a hazaköltözést tervezték volna, vették a családjukat és őket is külföldre költöztették, és az építkezésbe való befektetést félbehagyták.

A diaszpóra viselkedése nem egyedülálló, vannak akik a gyors integrálódást válasszák, az új társadalom kaméleonjaiként, mások, a etnikai gettókba tömörülnek, ahol lassanként kialakítják az itthoni, romániai létfeltételeket és felfogásokat. Az utóbbiak csoportja, egy kicsit problémásnak tűnik, akiknek az alkalomszerű agressziója és törvénykerülése felriasztja a gazda ország nacionalistáit, ami nem rosszabb annál ahogy a román tömeg média hatalmas botrányként mutatja be, hogy a honfitársaink milyen ‘szégyen’-t hoznak a hazánkra. Mivel azok is, akik az itteni életet átkozva minden kapcsolatot megszakítanak országunkkal, mégis egy olyan képviselője marad az országnak aki legalább azzal tartozik a rokonainak, hogy ne ábrándítsa ki őket.

A vélemények ‘otthon’ is megoszlanak. Sokan vissza sírják azokat akik elmentek. Ugyanakkor a honvágytól gyötörtek és sajnálkozók kevesen vannak. Néha panaszkodást lehet hallani az ‘eszes kivándorlók’-ról, arról, hogy a ‘kompetitív’, a képzett és intelligensek mennek el. Ők csak a kilátástalanságot akarják elhagyni, hogy munkát találjanak fejlett vállalatoknál, és egy vagy hét év alatt előre lepjenek, híresek, gazdagok vagy elismertek legyenek…épp mint Hamupipőke meséje, aminek nagy hatása van a köznépre, sokféle szempontból. Az ‘értékesek’ sikerére sokan úgy néznek, hogy a nyugati országok méltatlanul ‘ellopják’ az okosokat azzal, hogy jól fizető állást ajánlanak nekik, és hogy ezek a hazánkfiai ‘eladják’ magukat és azokat az értékeket amiket az őket létrehozó társadalomtól kaptak. A valóság az hogy sokféle ok létezik, vannak akiknek nem tetszik az az ország ahová születtek, mások nem tudnak megélni itt, van aki pedig egyszerűen csak kapzsi. Ugyanígy az is igaz hogy a nagy tehetség nagy jutalmat és elismerést érdemel, éppúgy ahogy a vágyat nem lehet pénzzel megvenni. (Folytatjuk)

Gabriel Miloia



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter