Kommentár: Önámításból nem lehet építkezni

Kommentár: Önámításból nem lehet építkezni
Ez Románia, nálunk minden megtörténhet, semmi sem lehetetlen. Döbbenetes, hogy több európai nagyváros romániai nagykövetségén képtelenek voltak az illetékesek normálisan megszervezni a vasárnapi államfői választás lebonyolítását.

Káosz, tumultus, hosszú sorok , ideges emberek a nagykövetségeknél Londontól Párizsig. Képtelenség, hogy egy nagykövetségnél mindössze két pecsét állt a szavazók rendelkezésére, nem beszélve a szavazókabinok alacsony számáról és egyéb hiányosságokról. Persze rég nem szavaztak ennyien a külföldön, mint november 2-án, de ennyire amatőr módon előkészíteni a voksolást nem lehet, persze ha csak nem szándékosan. Megy az ide-oda mutogatás, a jobboldali ellenzék a Ponta-kormányt okolja a kialakult kaotikus állapotokért, a szocdemek pedig az európai nagyvárosok nagyköveteit, akiket Băsescu embereiként aposztrofálnak. Több helyen tiltakoztak külföldön és belföldön is, hogy rengetegen nem tudtak élni alkotmányos jogukkal, de mintha ezzel keveset foglalkozna a regnáló hatalom, most inkább arra hajtanak ezerrel, hogy a húsosfazék közelében maradhassanak. Persze megy a nagy számolgatás, az alkudozás, hogy ki kit támogat majd a november 16-án esedékes második fordulóban. Az eddigi nem hivatalos adatok szerint jóval szorosabb a verseny Ponta és Iohannis között, mint ahogy a választások előtt tűnt. Teljesen nyitott a verseny, és minden bizonnyal nagyon szoros eredmény várható két hét múlva is. Lesz itt hadd el hadd a következő napokban, hisz semmi kétség afelől, hogy folytatódik a durva, vádaskodó balkáni kampány, amelyben már rég nem a jelölt programja, rátermettsége számít, hanem a mocskolódás, a diverzió, egymás lejáratása kerül majd az előtérbe. A november 2-át megelőző kampányban sem a programokról, tervekről folyt a vita, inkább a szinte naponta előkerülő korrupciós ügyeken csámcsogtak a politikusok, annak függvényében, hogy épp melyik párt emberét vették őrizetbe, tartóztatták le. Az tény, hogy a kampányidőszakban nagyon aktív lett a Korrupcióellenes Ügyészség, feltűnően sok ügy került a közvélemény elé mostanában.

Szinte papírforma érvényesült a magyar alakulatok szereplését illetően is. Az RMDSZ hozta a kötelezőt, a Néppárt pedig még attól a szavazatszámtól is messze elmaradt, amennyivel Szilágyit támogatták, hogy jelöltként indulhasson. Persze az RMDSZ és az EMNP is elégedetten nyilatkoztak az eredményekről, de egyiknek sincs oka a valódi ünneplésre. Bebizonyosodott ezúttal is, hogy több magyar jelölt sem hozza igazán lázba a magyar választókat, akiknek részvételi aránya alatta maradt az országos jelenlétnek. Hétfőn már olyan nyakatekert, önigazoló nyilatkozatok is megjelentek egyesek részéről, hogy azért volt alacsony a magyarság részvétele a voksoláson mert nem volt vita a jelöltek között! Hát kíváncsi lettem volna, ha egy ilyen vita bármilyen hatékony is lett volna, valóban nagy tömegekben mozgósítana. Ez mese. Persze csak ha ez volt a cél, hogy mindenki elmondhassa a magáét, s ha nem az eredmény a fontos, akkor egy szavam sincs, de sikernek beállítani az eredményeket önámítás, ebből pedig nem lehet tovább építkezni. A magyar alakulatoknak alaposan elemeznie kellene a jelenlegi eredményeket, s a hogyan továbbot, mert a jelenlegi kutya-macska kapcsolat nem használ a magyarság érdekeinek. Figyelem, nem pártérdekekről, vagy politikusi ambíciókról van szó! Lehet dicshimnuszokat zengeni, hosszú gratulációkat mormolni, de az tény, hogy a magyarság több mint fele nem megy el szavazni. És ez nemcsak a természetes fogyásnak, az elvándorlásnak és az asszimilációnak köszönhető. Az emberek nagyon unják már, hogy állítólag az ő érdekükben egymást szidják, szapulják, becsmérlik a derék magyar politikusok. Ütik egymást ahol érik. Egyesek már sportot űznek belőle, hogy a normális, higgadt, konstruktív vita helyett naponta bocsátanak ki közleményeket, nyilatkozatokat, állásfoglalásokat, amelyben egymást ócsárolják. Mikor már századjára is ugyanezt a lemezt teszik fel, akkor jogosan felmerül a kérdés a választópolgárban, hogy ezek tényleg csak ezt tudják? Sokaknak megy el a kedvük a szavazástól és sokan fordulnak el a politikától azért, mert a valódi kérdések és válaszok helyett a „Ki a nagyobb maffiavezér?” elnevezésű társasjátékot játsszák egyes magyar politikusok. Jóból is megárt a sok, hát még ebből…

Mindkét oldalon van néhány, évtizedek óta a politikai porondon szereplő „nemzetmentő”, akiknek hátrébb kellene húzódniuk, s átadni a helyet a fiatalabb, energikusabb, a sérelmi politizálás helyett az érdemi, tartalmi, problémamegoldó, eredményt felmutató politizálást előtérbe helyező politikusnemzedéknek. Biztos nem könnyű kikerülni a rivaldafényből, s hátrébb lépni, de a magukat pótolhatatlannak érzők esetleg megtapasztalhatják, hogy nélkülük is van élet a politikában és az érdekvédelemben. Persze nincsenek illúzióim e tekintetben, mint ahogy a magyar-magyar kiegyezés sem történik meg egyik napról a másikra, de addig is siránkozhatunk a romániai magyarság alacsony választási kedve miatt.

Vajon meddig még?

Rais W. István