Kommentár: Ferenc, az újjáépítés pápája

Kommentár: Ferenc, az újjáépítés pápája
Sok igazság van abban, hogy XVI. Benedek lemondása megnyitotta az utat a katolikus egyház megújítására, modernizációjára, hisz fel kell ismerni és meg kell érteni az idők szavát, amely arra utal, hogy változásra, áttörésre van szükség.

Persze nem kell arra számítani, hogy az egyház egyfajta reformmozgalommá alakul át, de el kell fogadnia, hogy a világ közben megváltozott körülötte, és ha elmarad a nyitás, ha nem lesz új lendület, akkor nagyon nehéz dolga lesz az új Szentatyának. A katolikus egyház vezetője egyszerre kell legyen jó menedzser és a rábízott lelkek gondos pásztora. Erdő Péter bíboros szerint ma lényegre koncentráló kereszténységre van szükség, amikor világosan ki kell fejteni az egyház tanítását. Hangsúlyozza: „lényegre törően, direktben, egyértelműen kimondjuk a hitünk lényegét és adott esetben a vallási életünk lényeges cselekményeit is… Nekünk az emberek gondjaival kell foglalkozni”. Csak egy dinamikus egyház képes emberközeli lenni, ugyanis csak a közös küldetés megélése alakíthat ki egy valódi közösséget az egyház és a hívek között.

Meg kell értenie az Isten szolgálatába szegődötteknek, a pásztoroknak, hogy elvont, a mindennapi élethez vajmi kevéssé kapcsolódó tanítással, hideg távolságtartással, senkihez sem szóló, érthetetlen szentbeszédekkel, a nyitottság hiányával, rossz kommunikációval, az örömhír örömtelen, lelkesedés nélküli hirdetésével, rutinszerű, unott, érdektelen hozzáállással nem lehet csodálkozni azon, hogy tájainkon is sokan csalódnak és elfordulnak az egyháztól. Foglalkozni kell az emberekkel, meghallgatni őket, ismerni problémáikat, persze ez időigényes, és nagy empátiát feltételez, de az a központi feladat, hogy a pásztoroknak el kell vezetniük a híveket Jézus Krisztushoz. Másképp nem lehet „az egyházat felébreszteni a lelkekben.”

Ezért is tölt el bizakodással és reménnyel Jorge Mario Bergoglio, az olasz származású, argentin bíboros pápává választása, akik sokak szerint a kiengesztelődés, a párbeszéd és az újjáépítés embere lehet, s akinek nagyon sok hidat kell rendbe tennie vagy felépítenie. A 266. pápává megválasztott Ferenc képes lehet arra, hogy a Vatikánban és az egyházban is rendet teremtsen. A több szempontból is a lelki válságát élő Európának, de az egész világnak is óriási szüksége van egy világos, egyértelmű útmutatásra.

Jelzésértékű , hogy az első latin-amerikai Szentatya – több mint ezer éve ő az első Európán kívüli katolikus egyházfő és az első jezsuita – pápává választását követően minden felesleges külsőséget nélkülöző, egyszerű fehér reverendában, úgymond a pápa hétköznapi viseletében üdvözölte a Szent Péter téren összegyűlt tömeget. Stílusa egyszerű , szavai közvetlenek és közérthetőek voltak. Nem csupán egyszerű gesztusként értékelhető, hogy Ferenc pápa üdvözlőbeszédében, a hívekhez szólva többször is püspöknek nevezte magát, s amikor őszentsége áldást kért a néptől, fejet hajtott az emberek előtt.

A munkáscsaládból származó Bergoglio, aki ösztönösen együtt érez a szegényekkel, szerény, nagyon intelligens ember hírében áll, aki sokat tett a dél-amerikai egyház korszerűsítéséért, és sokszor emelte fel a szavát az argentin politikai korrupció ellen. Arra számítunk, hogy Ferenc pápa új stílust fog meghonosítani a katolikus egyházban, akinek puritán, pompamentes, egyszerű életvitele példát mutathat a híveknek, a püspököknek, papoknak egyaránt.

Tudni kell a Szent Péter jelenlegi utódjáról, hogy kiköltözött a Buenos Aires-i püspöki palotából egy egyszerű házba, lemondott a püspöki sofőrös autóról, tömegközlekedési eszközökkel jár, mindig meghallgatta a hozzá fordulókat, nem kellett ezernyi egyházi bürökratát végigjárni ahhoz, hogy személyesen is találkozhassanak a hívek vele. Szerda este nem sokkal megválasztása után az új egyházfő elutasította, hogy beüljön a rá váró luxuskocsiba, és a bíborosokat szállító kisbusszal ment szálláshelyére. Vajon ez a stílus, az alázatosság, a szerénység, a szociális érzékenység jelenleg hány lelki vezetőre jellemző?

Végre van Pápánk.

„Tartsd meg Isten, Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!”

Rais W. István