Kommentár: Demokratúra

Kommentár: Demokratúra
A tisztelt olvasók talán emlékeznek erre a kifejezésre, amit az átmenet első éveiben használtak és a peresztrojka-féle demokrácia és a diktatúra keverékét jelentette.

Az akkori kevés ellenzéki, ezt, egy ellentmondásokkal teli hibridnek tartotta, ami még egyszer nyilvánvalóvá tette a román politika makacs egzotikumát, de tévedtek, amikor azt hitték, hogy ez egy egyedülálló jelenség. Már akkor léteztek eredeti intézmények, mint például vallási demokrácia Iránban vagy nép demokrácia, amitől maga Románia is küzdött, hogy megszabaduljon. Manapság tanúi lehetünk összetett sorozatos kereszteződéseknek: Oroszország a tekintélyelvű függőleges demokráciát javasolja, Törökország a hagyományos demokráciát és a magyar miniszterelnök a nemliberális demokráciáról beszél. Miként számos történész és gondolkodó is megjegyezte, a Demokrácia egyike a huszadik század mágikus szavainak, egy olyan hírnévvel, amely sokszor hajlamos megfosztani minden tartalomtól. Az összes ENSZ tagállamok közül, csak a Vatikán és Szaúd-Arábia nem követel egy demokratikus alapot, és mégis, amit demokráciának nevezünk, nem valósult meg csak egy pár helyen: Észak-Korea, Kína, Szíria, Dél-Amerika, Oroszország nem felel meg a nyugatiak fejében kialakult képnek. A mai Nyugat, a demokrácia globális mércéjének tűnik, a politikai hozzászólásokban. Viszont ez csak egy elképzelés, aminek az összetevői a liberalizmus, modernség és kisebb mértékben a nacionalizmus és szocializmus. A nyugati azt fogja mondani, hogy a demokrácia egyéni szabadságokat és jogokat jelent. De téved: ezek a liberális gondolkozás eredményei, nem pedig a kormányzás milyenségéé. Mélyebben belegondolva, feltehetjük a kérdést, hogy „a szabadság és a jogok” nem-e egymásnak ellentmondó kifejezések, addig amíg egy garantált jog nem szabadságot biztosít, hanem engedményt. A nyugati a továbbiakban fel fogja sorolni a demokrácia által kapott lehetőségeket: oktatás, gyógyászat, infrastruktúra, szabad piac. Ismét téved: ezek az egyébként jó dolgok csak kis mértékben a kormányzás eredményei és nagyobb mértékben a modernségnek valamint a technológiai fejlődésnek köszönhetőek. Marad a kérdés, hogy elegendő érvelés-e a kényelem ahhoz, hogy megszilárdítson egy olyan kormányzási formát, ami ideológia lett, ideológiából pedig vallás. A Paradicsomba vezető út nem lehet csak okostelefonokkal kikövezve. A nyugati mérges lesz és felkéri a kételkedőt, hogy költözzön olyan országba, ahol nincs demokrácia, mert miként a nyugati elképzelés összetéveszti a demokráciát a liberalizmussal és modernséggel, pont úgy elhatárolja a demokráciát a zsarnokságtól vagy a totalitarizmustól (az utóbbiakat egynek véve). Ismét téved: a kettő nemcsak, hogy megkülönböztethető, mind a kettőnek kellemetlenül sok, közös vonása van a demokratikus ideológiával. Ha valakit megkérdezünk, úgy spontán, mit ért a totalitarizmus alatt, azt fogja mondani, hogy egy olyan kormányzási rendszer, melyben egy emberé a hatalom és kénye kedve szerint rendelkezik vele, tönkretéve honfitársait. A megkérdezett figyelmen kívül hagyja azt, hogy a TOTALITARIZMUS szó eredete a TOTAL-EGÉSZ, olyan értelemben hogy az EGÉSZ ÁLLAM, ami magába foglalja az egész társadalmat: mindenki hozzájárul a totalitarizmusban, teljes személyükkel, tevékenységükkel, megélésükkel, gondolkozásukkal, elosztva egyenlő módon a hatalmat és a feladatokat, egy hangyabolyhoz hasonlóan. De a hangyabolyoknak királynőik vannak, fogja mondani a nyugati, és mi azt válaszoljuk, hogy ezek megjelennek és eltűnnek, anélkül hogy befolyásolnák a szüntelen szorgoskodást, mert a totalitarizmus karizmája nem a vezetőké, hanem az ideológiáé. Míg az észak-koreai diktátorok kultusza sem a személyek adottságai körül épül fel, ellenkezőleg, személyük átszellemül a funkció hatalma által, amit betöltenek: mindegy ki következik a rendszer élére, a magas beosztástól dicsőül meg és nem fordítva. Beszélgetőtársunknak megadjuk a kegyelemdöfést és megkérdezzük, hogy nem vette-e észre a totalitárius rendszerek demokratikus alapját, kiemelkedő módon a mai Nyugaton, ahol a személyt megfosztják fontosságától a liberális gondolkodás hatására. A hajszálnyi különbség a „mindenkié a hatalom” és a „mindenkinek van hatalma” között, hatalmas mély ellentétté válik. Ezen a ponton, beszélgetőtársunk meg fog említeni egy csomó kifejezést, mint a szociális szerződés, Francia Forradalom, abszolút monarchia, stb, stb. El fogja mondani, hogy a demokráciában a kormányzás a kormányzottak beleegyezésével történik. Meg fogjuk kérdezni, hogy ez a Demokrácia meghatározása vagy pedig magáé a Hatalomé. Nyugati barátunk úgy képzeli el a zsarnokságot, mint egy „abszolút hatalmat” ahol egyetlen ember kezében van az irányítás, esetleg fenyegetve a lakosságot egy, a fejüknek szegezett fegyverrel. Ezek rajzfilmek, mivel a Hatalom természetéből eredendően több ember közt oszlik meg és szükséges hozzá azok jóváhagyása is, akik az elszenvedői. A Hatalom nem létezik, csak egyik embertől a másik felé nyilvánul meg: amikor az egyiknél az egész Hatalom, tulajdonképpen nincs senkinél, éppen úgy, mintha a világ minden vagyona egy ember kezébe kerülne, már nem érne semmit. El fogjuk mondani barátunknak, hogy a Hatalommal való visszaélés nem lett kegyvesztett egyszerre a demokrácia megjelenésével, hanem azzal egyidőben amikor a parasztság, dühében a rosszul kormányzók kúriáit felgyújtotta. Eszébe fogjuk juttatni, hogy a visszaélések elkövethetőek hosszú távon épp úgy a többségben lévők által, a kevesebbekkel szemben, mint fordítva. Ebben a pillanatban a barátságos nyugati fasisztának, reakciósnak, szélsőségesnek, stb. fog nevezni minket. De a beszélgetésnek nem az a célja, hogy megsemmisítsen egy koncepciót, hanem hogy eltávolítsa a lelkesedést, az abszolút bizalmat, a mitológiát, ami körülveszi. Íme, hány csillag kell hogy felsorakozzon, hogy megértse a mi nyugati Demokráciánkat és azt, hogy milyen sok kevésbé javasolt demokrácia létezik. A mítoszokon túl, el kell fogadjuk, hogy a Hatalom egy olyan jelenség, amely az idők kezdetétől kísér minket egészen addig, amíg az utolsó csillag is lehull az égboltról, egy olyan folyam, amit a kormányzási formák megpróbálnak terelgetni. A gátak ellenére a hömpölygés érezhető: utoljára árvíz a népszavazások által volt, játék a nép szabadságával. 2006-ban Svájc megszavazta a menekültek deportálását a konfliktus övezetekből. 2009-ben Románia megszavazta – eredmény nélkül – a parlament összetételének megváltoztatását; 2012-ben egy szavazás megakadályozta Băsescu elnök menesztését; a Krím-félsziget és az Orosz föderáció egyenesen meghamisította a nép törvény adta jogait; Görögországban a nép erőteljesen – és törvényesen – megszavazott egy törvénytelenséget, míg Katalónia egy érvénytelen népszavazást javasolt a kiválásra. Viszont a leglátványosabb a Scottish Independence-Brexit féle tandem. Egy évre rá, hogy bejelentette hűségét, Skócia ismét népszavazást tart az elszakadásról, Észak-Írország mellett. De mi több, az angolok nem voltak megelégedve az eredménnyel, aláírtak egy kérelmet egy másik népszavazás megtartására, amely érvénytelennek nyilvánítja az elsőt, és fenyegetésképpen felhozták magának Londonnak is a kiválását. Úgy tűnhet, hogy a népi függetlenség annyira elmélyült, hogy kormányozni tud, kormányzók nélkül, elpárologtatva egyidejűleg azt a szolidaritást, ami összeköti ezt a társadalmat. A Brexit sejteti a mostani Hatalom összetételében a válságot: a választók sorozatosan meggondolják magukat, a törvény erejével kialakul az ingatag csőcselék kormányra jutása. Mikor gyerek voltam, a nagybátyám, aki sakkbajnok, megtanított a játék szabályaira, és amikor hibáztam, megkértem, hogy engedje meg, hogy újból lépjek. De, demokratikusan vagy nem, a Hatalommal való játék se nem ártalmatlan, se nem visszafordítható: hasonlóképpen mint egy radioaktív fém kezelésekor, a hibázás elpusztítja azt, aki nem volt elég figyelmes.

Gabriel Miloia

Címkék: ,


0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter