Kommentár: Bajor Andor és a sovinizmus veteránjai

Kommentár: Bajor Andor és a sovinizmus veteránjai
A nagyváradi helyi tanács múlt heti gyűlésén elfogadott egy határozatot, amelyben Veteranilor (veteránok) névre kereszteli át a 2002 óta Bajor Andornak nevezett utcát, míg a magyar író nevét egy másik, most keletkező utca kapja meg a városban. Ez a névcsere önmagában nem méltó különösebb figyelemre, de csak addig, amíg ki nem derül, hogy a névcserét az illető utca lakói azért kérték, mert „nem szeretnénk, és nem értünk egyet azzal, hogy utcánk Boján Andor, vagy bármilyen más magyar elnevezést kapjon.”

A határozathoz csatolt dokumentum bal felső sarkában pedig szintén kézzel írva Ilie Bolojan polgármester következő megjegyzése olvasható Adriana Lipoveanuhoz, a város főépítészi hivatalának vezetőjéhez címezve: „Kérem kezdeményezze az utcanév változtatási eljárást. Az utca a lakók óhajának megfelelően kapjon román elnevezést.”

Örvendetes, amikor egy polgármester híven teljesíti a település lakóinak óhajait, de vannak olyan kívánságok is, amelyek teljesítése több kárt okoz, mint amennyi haszonnal kecsegtet. Elmondható ez erről a névváltoztatási ügyről is, hiszen egyenesen megdöbbentő az, hogy ilyen indoklással lehet utcanévcserét kérni Nagyváradon 2013-ban. Elvégre a nagyváradi önkormányzat a helyi értékeket kellene támogassa, márpedig a Nagyváradon született Bajor Andor ennek a városnak a büszkesége, még akkor is, ha urambocsá, magyar neve volt, és magyarul írt jó szatírákat, szórakoztató humoreszkeket, bájos meséket, ugyanakkor az is a javára írható, hogy Eminescuból is fordított. Ha már Bajor Andor munkássága sem elegendő ahhoz, hogy a román közösség megbecsülését kivívja, akkor – kérdem én – mit tegyen egy magyar ember ahhoz, hogy valamelyest elfogadják őt a többségiek? Az immár Veteranilor utca lakói megadják erre a választ: tűnjön el.

Eljátszok a gondolattal, hogyan járna el egy európai neveltetésű polgár, ha utcáját egy számára ismeretlen emberről neveznék el. Feltehetőleg akkor is helyesen írná le a nevét, ha éppen utcanév-változtatást kér, de lehet, hogy még mielőtt erre adná a fejét, utánanézne annak, hogy ki is az, akiről az utcája el van nevezve. És ha egy kis kutakodás után kiderülne számára, hogy az illető jó író, aki a többségi nemzet legmegbecsültebb költőjének írásait is lefordította a maga nyelvére, akkor tán még örülne is annak, hogy utcája egy ilyen ember nevét viseli. De sajna, mi csak jogilag vagyunk Európában, mert a mentalitásunk még mindig a Balkánon, vagy még annál is sűrűbb szellemi dzsungelben tévelyeg, ebből kifolyólag itt nemhogy a város egyszerű polgárai nem bonyolódnak a fent leírt kulturális kalandozásba, de még a nagyváradi helyi tanács RMDSZ-es honatyái sem tesznek egy halk megjegyzést sem a tanácsülésen az ellen, hogy városunk szülöttjét, irodalmunk közkedvelt alakját ilyen megbélyegző és méltatlan módon utasítja el a város néhány lakója, a város polgármestere, és maga a helyi tanács is. Persze, lehet azzal takarózni, hogy egy másik, most kiépülő utca kapja meg Bajor Andor nevét, de mi lesz, ha oda is kiköltözik majd néhány sovinizmusban sosem eléggé megfáradt veterán, akiknek szintén bajuk lesz ezzel a Boján Andorral? A precedens megteremtetett, úgyhogy ezek után az sem tűnik puszta fantazmagóriának, ha az Arany János, az Ady Endre és a többi, a többségiek számára idegen hangzású utcában lakók is hasonló kéréssel állnak majd elő. Még szerencse, hogy a romántól elütő többi utcanevet, ilyeneket, hogy Leonardo da Vinci, Reagan, vagy Flammarion egyelőre nem fenyegeti ez a veszély, mert bár az említett személyek nem Váradon születtek, Eminescut sem fordítottak a saját anyanyelvükre, és nem is román nevűek, de legalább megvan az az óriási előnyük, hogy nem is magyarok…

Ez a névváltoztatási ügy egy olyan szellemiségnek a megnyilvánulása, amelyről 1989 után az reméltük, hogy ha lassan is, de biztosan megszabadulunk, de ismét meg kell bizonyosodjunk arról, hogy délibábosak ezek a remények, és ez a nem is olyan apró eset is azt jelzi, hogy micsoda mentalitás kezd teret hódítani nálunk. Ha Bajor Andor látná azt, hogy egy váradi utca miért nem viselheti az ő nevét, elnézést kellene kérnünk tőle, amiért engedtük, hogy Nagyváradból ilyen város legyen.

Pap István