Kommentár: Amikor zavarnak a saját jelképeink…

Vattamány Zsolt, a VII. kerület fideszes polgármestere kitűzi a székely lobogót a polgármesteri hivatal homlokzatára Budapesten 2013. február 5-én
Vattamány Zsolt, a VII. kerület fideszes polgármestere kitűzi a székely lobogót a polgármesteri hivatal homlokzatára Budapesten 2013. február 5-én
Az persze nem jó a magyarnak, ha a román hatalom, jelesül az USL-s kormányzat azzal szórakozik, hogy betiltogatja a magyar, illetve székely zászlókra hajazó lobogók kitűzését Székelyföldön. Mert hát ezzel foglalkozik. Csakhogy az sem jó a magyarnak, ha a magyar hatalom, jelesül a Fidesz és a KDNP azzal szórakozik, hogy kitűzögeti a magyar, illetve székely zászlókat Budapesten. Mert hát ezzel foglalkozik.

 

Ugye hivatalosan arról van szó, hogy úgymond szolidaritásból kitűzték Budapesten a XXII.kerületi, valamint a VII. kerületi városházára a székely zászlót. Nagy komolykodva, egy csomó politikus jelenlétében. S jelezték, hogy máshova is kirakják majd: ugyanis más Fidesz-vezetésű önkormányzatok is ezt fogják tenni nemsokára. Hogy azt mondja például az ünnepségen a Fidesz-kormányt képviselő Németh Zsolt: “az autonómia melletti kiállás” ez a zászlótűzögetés.

Igen? Ez kiállás? Hát, mit mondjak? Eléggé siralmas lenne, ha még ma is ott tartanánk, hogy a nyolcvanas évek román-magyar hidegháborúját idéző módon csak ilyen félszeg, sehova sem vezető, nulla eredményű zászlós módon lehet csak kiállni egy ügy mellett. És siralmas, hogy ezernyi autonómiázás, az autonómia ígérgetésére alapozott hazug választási kampányok, milliónyi fölösleges, látszatból megszervezett autonómiakonferencia, meg autonómiaakármi után még mindig csak így lehet kiállni az ügyért. És az is milyen tragikomikus már, hogy a “nagy” és “komoly” állásfoglalásért, a romániai magyar autonómia melletti kiállásért Budapestre kell menni. Ott állnak ki, ahol kényelmesebb és biztonságosabb – mondhatnánk. Implicite ott állnak ki az ügyért, ahol teljesen fölösleges érte kiállni. Továbbá érdemes megfigyelni: a magyarországi zászlózásokon az ottani kormányerők mellett az a két romániai magyar párt vesz részt, amelyeket a Fidesz alapított: az MPP és az EMNP. Az RMDSZ nem. Hiszen az RMDSZ épp a másik anyaországi politikai oldallal, az MSZP-vel fogott össze nemrég. És az is milyen lenne már, ha még ma is ott tartanánk, hogy autonómia útjának politikai, diplomáciai, jogi keresése helyett zászlókat tűzünk ki – ám azokat sem ott, ahová valóak, hanem több száz kilométerrel arrébb. De nem, természetesen nem itt tartunk. Hanem valahol egészen máshol. Nem azért nem itt tartunk, mert a jelzett ügyek megoldódtak volna – nem is oldódhatnak meg, hiszen valójában senki sem dolgozik az önrendelkezésért. Az egyik magyar politikai tábor csak kampányol vele, a másik pedig kampányol is vele, s közben akadályozza is az ügy előrehaladását, mert csak így tud mindig jóban lenni az aktuális román hatalommal. Hanem azért nem itt tartunk, mert ez az ügy nem ügy.

Lássuk már be: valójában korteshadjárat zajlik. Hol itthon, hol otthon. Most épp a Magyarországon. És mindegyik szekértábor át-átruccan, megküzdeni a romániai magyar választók szavazataiért. Nem, nem a jogainkért, nem a törekvéseinkért – kizárólag a voksainkért. Ez zajlik most is.

Jusson eszünkbe: még alig húzta ki a lábát Erdélyből az RMDSZ-szel kooperációról megállapodó MSZP-vezetőség – amely mellesleg úgymond bocsánatot is kért a romániai magyarságtól az ellenünk tett lépései miatt (na hagyjuk már) -, máris itt a Fidesz-KDNP, meg az EMNP, meg az MPP a zászlós ötleteivel. Még jól is jön, hogy a bukaresti hatalom akadályozza ezek kitűzését – mivel így van téma. De ha nem lenne ez, ha nem ez lenne, akkor találnának más kampánytémát. Hiszen profik, jól megfizetett szakértők hada dolgozik a meghatásunkon, manipulásunkon.

Jelképekkel való politizálás. A közélet tematizálása. A választók szimbólumokkal való etetése. Ez zajlik most, így hívják ezt. És mindez minden esetben biztosítéka sajnos annak is, hogy közben a valós ügyekben stagnálás van, lesz. Mert amúgy az önrendelkezés persze egy lenne az ilyen valós ügyek közül. De az túl bonyolult, túl sok érdeket sért, túl összetetten és óvatosan kellene eljárni. Ráadásul ha mondjuk ezt megoldanák, akkor egy örök gumicsonttal kevesebbet tudnának mindig bedobni. Úgyhogy inkább marad az, hogy jobb – sőt, szavazatgeneráló ereje miatt egyenesen csak ez a jó – beszélni róla. Minél többet, minél drámaibban. Meg nagy terpeszekben kiállni mellette. Zászlókat tűzögetni. És ilyesmik.

Úgy érzem, mivel ezt az üres cirkuszt, ezt a magyar ügyekben való szemfényvesztést épp magyar politikusok művelik, még méltatlanabb, sértőbb is a magyarok számára, mint mondjuk maga a román zászlóbetiltás.

Ja, és még egy stílust érintő vonzat: ahogy az autonómia sem Magyarországon kell, hanem többek között Székelyföldön, ugyanúgy a székely zászló kitűzése sem valami vagány Budapesten, meg más anyaországi középületeken. Ugyanis Székelyföldön van a helye. Különben hülyén néz ki.

Ugyanúgy, mint mondjuk egy MSZP-s bocsánatkérés (főleg aztán kampányidőszakban) a határon túli magyarságtól.

Vagy mint az ősi jelképekkel a saját pillanatnyi érdekeiért kampányoló politikus. És mint az ezt jámboran észre sem vevő – s ezért ismét átverésre érett – választó.

Forrás: http://mesenincs.blog.hu

Szeghalmi Örs

ors.szeghalmi@informmedia.ro



A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .